Két év után, a járványhelyzet enyhülésével idén végre újra élőben tarthatták meg a Szegénységről Méltósággal Sajtódíj átadóját. A díjat minden évben az Esély Labor Egyesület ítéli oda olyan újságíróknak, akik a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő emberek helyzetét körültekintéssel, odafigyeléssel mutatják be. Idén a Szabad Európa, a Telex-Transtelex, a 24.hu, a nlc.hu és a Telex munkatársait díjazták. 

A sajtódíj médiapartnereként mi is beszámoltunk arról, hogy március 20-ig lehetett pályázni a díjra 2021. január 1. és december 31. között magyarországi sajtóorgánumokban megjelent cikkekkel, tudósításokkal, interjúkkal, riportokkal. A zsűrit idén is a szegénységet megtapasztalt emberek alkották, akik személyes érintettségük miatt hitelesen tudták értékelni az alkotásokat.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A print/online kategória fődíját a Telex-Transtelex munkatársai kapták. Csatári Flóra Dóra és Kádár Kata az idősgondozással foglalkozó migráns nők helyzetét mutatták be. Tizennégy interjút készítettek annak érdekében, hogy a Kelet-Európából Nyugat-Európába tartó gondozási migráció jelenségére felhívják a figyelmet. A cikkből megtudhatjuk, hogy Magyarország kivételes helyzetben van az idősgondozás tekintetében, ugyanis egyaránt számít küldő és befogadó országnak:  hozzánk jellemzően Erdélyből érkeznek nyugdíjas nők időseket gondozni, Magyarországról pedig nyugatra mennek el szintén nyugdíjas korú nők, hogy náluk alig valamivel idősebbekeket ápoljanak.

Természetesen ezt a fajta munkát sem kalandvágyból végzik az emberek: a beszámolók alapján egyértelmű, hogy az egzisztenciális bizonytalanság a gondozási migráció fő mozgatórugója. Az interjúalanyok visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a külföldön munkát vállaló nők gyakran kisgyermeket hagynak hátra (akiket a rokonok, nagyszülők nevelnek fel) azért, hogy aztán kemény fizikai munkát végezzenek, és az így keresett pénzből segítsék az otthon maradtakat, például tűzifát vegyenek, hitelt törlesszenek.

A TV/Videó kategória fődíját a Szabad Európa munkatársai nyerték el. Báthory Róbert és Barna-Lipkovski Miklós a modernkori rabszolgaságot mutatták be három olyan ember sorsán keresztül, akiknek sikerült megszökniük fogvatartóiktól. A videóból megtudhatjuk, hogy alig van ma hazánkban olyan település, ahol ne lenne jelen a csicskáztatás. Becslések szerint ma Magyarországon 36 ezer embert tartanak fogva házi rabszolgaként.

A fogvatartók jellemzően olyan embereket választanak ki, akiknek az élete lejtmenetbe került. Ezen kiszolgáltatott és gyakran hajléktalan emberek számára fizetést és lakhatást ajánlanak fel. Hamar kiderül azonban, hogy mindez csak mese: az interjúalanyok megalázó körülményekről, fizikai erőszakról, bántalmazásról, éheztetésről vallanak. Mégis, a szabadulásuk után az érzelmi kötődés miatt többen visszamennek volt fogvatartójukhoz.

A Print/Online kategória különdíját a Telex munkatársa nyerte. Janecskó Kata cikkében a romákkal szembeni diszkrimináció egyik érdekes formáját tárja az olvasó elé. Riportalanyai az albérletkeresés során tapasztalt hátrányos megkülönböztetésről vallottak. Arról számoltak be, hogy a nyílt diszkriminációt kevés lakástulajdonos vállalja fel, inkább a mellébeszélés, az ígérgetés a divat. Az interjúalanyok gyakran a következő szituációval találják szembe magukat egy-egy bérlemény után érdeklődve: a tulajdonos készségesen válaszol a felmerülő kérdésekre, esetleg még időpontot is egyeztetnek a lakás megtekintésére, aztán mikor kiderül, hogy a bérlő roma származású, a tulajdonos vonakodni kezd: „már kiadtam”, vagy „már nem aktuális”, illetve „pont most kötöttem meg a szerződést mással” – hangzanak el a már ismert kifogások, miközben az ingatlan hirdetése továbbra is sokáig elérhető.

A cikkből az is kiderül, hogy a megkérdezett magyarországi romák 22 százalékának volt tapasztalata az utolsó öt évben lakhatással kapcsolatos diszkriminációval. Sokan mégsem tesznek feljelentést, hiszen úgy tudják, magánembereken nem számonkérhető törvényi elvárás az egyenlő bánásmód követelményének a betartása. Az albérlethirdetéseknél azonban másképp működik mindez: ha valaki nyilvánosan hirdeti kiadásra az ingatlanát és diszkriminál, eljárást lehet indítani ellene.

A Print/Online kategória második különdíját a 24.hu munkatársa kapta. Grád-Kovács Márta cikkében azokról az „angyalokról” ír, akik a börtönben lévők családtagjain segítenek. Egy-egy családtag börtönbe vonulása nagy anyagi és érzelmi terhet ró a kint maradtakra, a helyzetük megsegítésére pedig állami ellátási forma nincs. Ezen igyekszik segíteni a Hazavárunk Alapítvány, amely azért jött létre, hogy segítse a börtönbüntetésre ítélt szülők gyermekeinek életét. Különböző foglalkozásokat, kirándulásokat, programokat szerveznek azért, hogy a gyerekek tanulásának, sportolásának, a szabadidő hasznos eltöltésének támogatásával megakadályozzák kiszakadásukat a társadalomból, és elfeledtessék velük a rossz élményeiket. A cikkben Angéla történetét ismerhetjük meg, akinek férje 17 évvel ezelőtt került börtönbe. Nekik az Alapítvány segített abban, hogy a szabadulást követően újra egyesülni tudjon a család.

A TV/Videó kategória különdíját ebben az évben a nlc.hu munkatársai kapták. Bognár Péter és Mellik Éva egy olyan nagymama történetét mutatja be, aki hetvenévesen, egyedülállóként nevel négy kiskorú gyermeket, akikről a szüleik lemondtak. Nehéz anyagi körülményeik ellenére a nagymama fáradhatatlan odaadással és szeretettel fordul a gyermekek felé, akiket tanít, ápol és nevel.

A díj együttműködő partnerei az ERSTE Stiftung, az Európai Szegénységellenes Hálózat, az Átlátszó és az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék.