Azt hiszem, erről nagyon sokat kellene beszélni. Arról, hogy lehet ezt az egészet úgy megmutatni, hogy megérintse azokat, akik megtehetnék, hogy segítenek, és elérni, hogy jól segítsenek. Mert nagyon sokszor félrecsúsznak a dolgok, a jó szándék ellenére is, és az amúgy is nehezen érthető problémák még érthetetlenebbé válnak.
Sokan a szegénységről csak a híradásokból alkotnak képet. Sokszor látok riportfilmeket, melyek azzal a céllal készülnek, hogy segítséget nyújtsanak egy-egy családnak, mert valami miatt nehéz helyzetbe kerültek. Balesetnél, betegségnél, az előre nem látható tragédiáknál ez el is éri a célját, mert mindenki átéli, milyen lehet az, ha valaki ilyen helyzetbe kerül, és késztetést is érez arra, hogy valahogy segítsen. Ezekben az esetekben világosan látszik, hogy a személyi felelősség körébe nem terelhető semmi, a kialakult helyzetért nem okolható senki. Ez egyszerűen így alakult, véletlenek láncolata, szerencsétlenség.
A szegénység azonban nem ilyen téma. Ebben erős viszonyulás az egyéni hibáztatás, ami elnyom minden mást, például a rendszerszintű felelősséget is. Pedig kizárólag az egyén felől közelítve nem lesz jól értelmezhető az egész helyzet. Ritkák azok a riportok, amelyek az okokat is próbálják bemutatni. Viszont ha csak az okoról szól egy riport, nem fog megérinteni senkit, arctalan marad, és nem ébreszti fel a szolidaritás érzését. Talán már az olvasónak is világos, milyen nehéz a jó utat megtalálni.
Többnyire marad az egyéni történetek bemutatása, ami viszont tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy az a vélekedés erősödjön: csakis ő a felelős, a szegénységben élő, tehetne a sorsa ellen, de nem tesz. Akkor miért várja el, hogy mások segítsenek rajta?
Az egyik riportban egy lakhatási szegénységben élő családfő mutatja, hogyan omlik szét a vályogház, amiben laknak, de nincs pénze malterra, hogy kijavítsa. Ő ezt pontosan így is érzi, hiszen látta már máshol, hogy a leeső vakolatdarabok helyét hogyan javítják ki, és tudja azt is, hogy a kevéske jövedelméből nem futja homokra, cementre, szerszámokra – mesterre meg végképp nem. Ezért feladja, mert esélytelennek érzi, hogy ezt valaha meg tudja javítani. Nincs tudása arról, hogy a vályogházhoz nem malter kell, hanem tapasztás, és arról sem, hogy ehhez nincs szükség anyagi ráfordításra, csak munkára. Azok viszont, akik látják őt a riportban, ezt nem értik. Igaz, ők sem tapasztottak soha, de nagy szakértelemmel jegyzik meg, hogy nyilván lustaság van csak a dolog mögött, hiszen maga is megjavíthatná a házát. És persze az az elvárás, hogy oldja meg más problémát.
Fotó: Igazgyöngy Alapítvány
Egy másik riportban arról beszélnek, hogy egy szegény embernek azért is nehéz, mert több mint félmilliós hiteltartozása van. Ez megint nehezen érthető, hiszen felmerül a kérdés, hogy hogy lesz valakinek, aki szegénységben él, ekkora tartozása. Rögtön jön is az ítélet: mire költhetett el ennyit, nyilván elherdálta a pénzt. Ha viszont tudjuk ezeknek a behajtócéget megjárt tartozásoknak a történetét, mindjárt másképp látjuk a helyzetet. Emögött lehet egy temetés, amire az illető személyi kölcsönt vett fel, mert az apját tisztességesen akarta eltemetni. De a részetelekkel elmaradt, és most már az összeg akkora, hogy esélye sincs visszafizetni.
Gyakran a riporterek sem eléggé tájékozottak, ez pedig könnyen megkérdőjelezi az egész riport hitelességét, és tovább erősíti az általánosító hibáztatást. Nemrég láttam egy ilyen kisfilmet. Szegény családot mutatott be, akik beszéltek arról, hogy mit jelent a szegénység a hétköznapokban, például hónap végén már nincs mit enni. Elhangzott az is, hogy az iskolai étkezést sem tudják befizetni a gyerekeknek. Itt azonban megbillen a dolog, mert köztudott, hogy aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezménnyel rendelkezik, annak az általános iskolai étkezés is ingyenes. Ha pedig ez nincs meg, akkor az azt jelenti, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján nem kerülhetett be ebbe a kategóriába.
Ettől megbillen a hitelesség, és az emberek többsége elfordul a témától, mert azt gondolja, hogy a riportalany megpróbálja megvezetni a nézőket. A személyes hibáztatás felerősödik, a szegénység eltörpül, pedig az egész történet mögött ott van, csak sokkal bonyolultab módon, mint ahogy az első ránézésre tűnik.
Azok az okok, melyek oda vezetnek, hogy emberek ilyen helyzetben élnek, egy bonyolult problémahalmazt alkotnak. Ebben ott van a pénzügyi tudatosság és a tervezés képességének hiánya, a tanult tehetetlenség, a tanulatlanság, a fogyasztói társadalom hatásaival szembeni védtelenség, az átörökített szocializáció, és leginkább az akarás képességének az elvesztése.
Ha megfelelő oktatás kapnának, esély lenne arra, hogy változtassanak. Ha a családjuktól átörökített tudás erősebb lenne, az is erőt adna. De a szülők generációját is érintetlenül hagyta az oktatás. Az intézményrendszer pedig lassan vált eszköztelenné. A problémahalmaz meg egyre csak nőtt. Megállítani a szegénységet csak rendszerszintű változtatásokkal lehet. Amíg azonban erre nincs szándék, addig muszáj nekünk, civileknek segíteni, hogy legalább mérsékeljük a nyomorúság újratermelődését. Ehhez azonban az kell, hogy megértsük a szegénységet. A 21. századi, magyarországi szegénységet.
Nemrég egy beszélgetésen azt kérdezték tőlem, mit tehet ma egy fővárosi, nem szegénységben élő ember a szegénység ellen. Azt válaszoltam, hogy a legfontosabb most a sztereotípiák mentén történő ítélkezés visszaszorítása lenne. A gyűlölködés megállítása és az empátia erősítése a közbeszédben. Mert az adományozáshoz kell egy érzelmi alaphang. Ezt pedig először meg kell találnunk magunkban, aztán a közbeszédben is elterjeszteni. Az ítélkezésmentes, nem hibáztató, hanem az okokat megértő viszonyulást. Ezután már más elvárásokkal, és biztosan jól fogunk segíteni.
L. Ritók Nóra
A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
Idén hatodik alkalommal adták át a díjat olyan újságíróknak, akik a szegénységben, kirekesztésben élő emberek helyzetét körültekintéssel mutatják be.
Az idén 18 éves nemzetközi SozialMarie társadalmi innovációs díj május 1-én egy online díjátadó ünnepség keretében került kiosztásra. Idén is...
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
