Több mint 200 fogyatékkal élőt tartanak embertelen körülmények között bezárva egy Budapesttől 25 kilométerre lévő intézményben – köztük egészen kicsi gyerekeket is. Az erről szóló jelentés ma került nyilvánosságra. A botrányt kirobbantó szervezet rendszerszintű problémáról beszél, és konkrét követeléseket is megfogalmaz az illetékesek felé.
Szerdán sajtótájékoztatón hozta nyilvánosságra az MDAC, a mentális fogyatékkal élő emberek jogaiért küzdő nemzetközi szervezet a magyar fogyatékosügyi ellátórendszer legújabb botrányát. A szervezet képviselői néhány hete bejutottak a Topház nevű zárt intézménybe, és amit ott találtak, az a legrosszabb sejtéseket igazolta: emberek az ágy lábához kötözve, házilag eszkábált kényszerzubbony, évek óta rácsos ágyban tartott gyerekek, akiken már az izomsorvadás jelei mutatkoznak, ellátatlan nyílt sebek a lakókon.
A botrány kirobbant, pedig az illetékesek mindent megtettek, hogy ne így legyen: november közepén néhány fogyatékosügyi szervezet aktivistája és Szél Bernadett, az LMP országgyűlési képviselője ácsorgott a mínusz 15 fokos hidegben bebocsáttatásra várva a Topház nevű gödi „speciális otthon” kapuja előtt. Bár a látogatást előre bejelentették, az intézmény vezetője hosszas egyezkedés után is csak egyedül a képviselőt engedte belépni.
Őt pedig idilli állapotok fogadták: Szent Márton-napi műsor, jó minőségű ebéd, tiszta szobák és bútorok. Igaz, csak két helyiségbe jutott be. Hogy valami nagyon nem stimmel a gödi intézményben, azt feltehetőleg a felelős hatóság, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SzGyF) illetékesei is tudták, mert a látogatást megelőző napon kirúgták a Topház igazgatóját – a küldöttséget már egy másik intézményből átvezényelt megbízott vezető fogadta.
De ahogy az SzGyF vezetőinek kellett, hogy legyen információja a Topházban uralkodó állapotokról, úgy a szakmában is híre volt az intézménynek. Az MDAC aktivistái keresték a rést a kerítésen, és végül egy brüsszeli konferencia előkészítése okán februárban be is jutottak a Topházba – addigra oda ismét új vezetőt neveztek ki.
Amit ott találtak, az szavakkal nehezen leírható nyomorúság volt: az alultápláltságtól csonttá soványodott fiatalok, köztük egy három éves gyerek, a súlyos és folyamatos elhanyagolástól elsorvadt izomzatú lakók, egyik-másikukon nyílt sebek, és persze rácsok, zárak és kerítések mindenütt.
Ahogy a jelentés egyik készítője fogalmazott, ilyen embertelen körülményeket csak Bulgáriában tapasztaltak, de ott is csak évekkel ezelőtt.
Ahogy az lenni szokott, ebben az intézményben a személyzet is szenvedett, ha nem is úgy, mint a lakók: nappal két fő jutott 30-40 ember ellátására, de éjszakára egyetlen gondozóra 60-100 ellátott jutott. Az aktivisták azonnal jelezték az intézményvezetőnek, és az ombudsmannak, hogy mit tapasztaltak, de erre nem érkezett visszajelzés.
Pedig az MDAC szerint nem egyedülálló jelenségről van szó: a hozzájuk érkezett jelezések alapján nem egy intézmény működik ma Magyarországon, ahol hasonló állapotok vannak.
A rendszer a hibás
Mintha természetesnek tartanánk, hogy a pszichiátriai intézmények lakói szenvednek. „Gyerekekről és felnőttekről van szó, nem fogyatékosokról. Ezek az emberek olyan körülmények közt élnek, amilyenek még a büntetés-végrehajtásban sem megengedettek” – mondta egy kicsit ebből az alapállásból feltett kérdésre válaszolva Steven Allen, az MDAC kampánymenedzsere a sajtótájékoztatón.
Az intézményrendszer a hibás: ahol nagylétszámú, zárt intézményben tartják ezeket az embereket, elvágva őket a családjuktól, megfosztva a deklarált jogaiktól, ott előbb-utóbb szükségszerűen kialakul az, amit a Topházban tapasztaltak. Egyetlen megoldás van: mielőbb le kell bontani a jelenlegi intézményi kultúrát, megszüntetni a nagy zárt intézményeket, és visszaengedni a fogyatékkal élőket a társadalomba.
Az unió euró százmilliókkal támogatja Magyarországot, hogy az érvényt tudjon szerezni a fogyatékkal élő emberek jogainak, de ennek szinte semmi nyoma nem látszik. Magyarország az elsők között, tíz éve ratifikálta a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de a valóságban ebből alig valami valósult meg: a nagy intézetekben élőknek csak a töredéke költözhetett ki emberhez méltó körülmények közé.
Az intézményi kultúra nem sokat változott, és ez a mindenkori kormány felelőssége – hangzott el a sajtótájékoztatón. Ha a kormány csökkenteni akarja a kockázatát a hasonló esetek előfordulásának, akkor be kell engednie a civileket a zárt intézményekbe. Most lényegében alig van független, külső kontroll – az állampolgári jogok biztosának évente egy-két tucat intézmény vizsgálatára van kapacitása, de ebben benne vannak például a büntetés-végrehajtás intézményei is.
Jellemző a helyzetre, hogy az ombudsman januárban vizsgálódott a Topházban, de a jelentése máig nem készült el.
Az MDAC jelentését mindenesetre tegnap megküldték a területért felelős Balog Zoltán miniszternek és államtitkárainak, illetve a mára a teljes intézményrendszerért egyszemélyben felelős Bátori Zsoltnak, az SzGyF vezetőjének, de a rendőrségen is feljelentést tettek.
A konkrét ügyön túl is van mit kivizsgálni, hiszen az intézményi kontrollmechanizmusok látványosan kudarcot vallottak. Így jött létre az az abszurd helyzet, hogy az unió fejlesztési forrásaiból is jutott 150 millió annak az intézménynek, amelyik durván és folyamatosan semmibe vette az ott élők legalapvetőbb jogait. Sőt.
Ha állatokat tartottak volna olyan körülmények közt, mint amilyenek közt a jelentéshez mellékelt képek alapján ezek az emberek élnek, az a hatályos magyar szabályok szerint állatkínzásnak minősülne. Ha ez megtörténhetett – márpedig éveken keresztül megtörtént -, akkor nehéz elképzelni azt az erkölcsi, szakmai vagy bármilyen érvet, amely alapján a kormány továbbra is kitilthatná a civil szervezeteket a zárt intézményekből.
Az MDAC ezen túlmenően konkrét követeléseket is megfogalmazott a rendszerszintű hibák orvoslására.
A konkrét eset kivizsgálása és kezelése mellett azt várják a kormánytól, hogy hozzon létre egy alapot, amelyből jóvátételt kaphatnak a Topház és más hasonló intézmények áldozatai; zárják be a Topházat és a hasonló intézeteket, az itt élőknek pedig adjanak lehetőséget a társadalomba való visszatérésre; függesszék fel az összes olyan kormányzati programot, amely a fogyatékkal élők intézményi ellátását célozza, és ezeket a forrásokat fordítsák közösségi alapú ellátásokra.
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
