Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Esetünkben éppen ezt történt, de az ügy mégsem zárult megnyugtatóan. Rendszerszintű tanulság.
„… nem kell tartania a gondnokság alá helyezett emberek hozzátartozóinak attól, hogy valaki visszaél a gondnokolt helyzetével. Mert ott áll mellettük egy ember, aki lehetőségeihez mérten segítséget nyújt problémáikra, és akiben megbízhatnak.”
A fenti idézet az egyik budai kerületi gyámhivatal volt hivatásos gondnokától származik – H. úr jelenleg az egyik pest környéki integrált szociális otthon igazgatója. A hivatásos gondnok hitvallását merő cinizmusnak gondolja volt gondnokoltja: hivatalos vizsgálati dokumentumok is kimondják, hogy H. évekig sajátjaként kezelte Szántó Gábor gondnokolt bankszámláját, onnan rendszeresen vett fel magyarázat nélkül nagyobb összegeket, kiadásait nem tudta számlákkal igazolni, a gondokolt vagyonát – több más általa képviselt személy vagyonával együtt – részben házipénztárában tartotta.
És a rábízott gondnokolt pénze sem volt elég: Gábor édesapjától örökölt belbudai lakását jóval áron alul eladta az egyik szomszédos kerület gyámhivatali főtanácsosának, majd éppen abban a kerületben vett majd kétszer annyiért egy jó állapotúnak mondott lakást. Ezt aztán a gondokolt pénzéből felújíttatta, majd néhány hónappal később életjáradéki szerződést kötött a lakásra egy korábbi ismerősével.
Mindeközben gondnokoltja a határmenti, több száz fős Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban tengeti mindennapjait.
A magyar gondnok és a dán segély
Szántó Gábort 2003-ban helyezte a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, miután egy verekedést követően bekerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI). Gábor úgy emlékszik, hogy itt fél évet töltött, de az OPNI dokumentumai alapján egy teljes évig kezelték.
2003 júliusában a bíróság elmeorvosi szakértői véleményt készíttetett, hogy a gyámhivatal által indított gondnoksági perben döntést hozzon. A szakvélemény megállapítja, hogy „ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota miatt tartósan teljes mértékben hiányzik”, ezért kizáró gondnokság alá helyezését javasolja.
Gondnokául a kerületi gyámhivatal idős édesapját rendeli ki, de az apa nem tartja fiával a kapcsolatot, nem sokkal később hivatásos gondnok veszi át Gábort.
Gábor orvosi tanulmányai befejezése, 1984 óta Dániában élt, idővel dán-magyar kettős állampolgár lett. Mentális problémái miatt nem tudott tartósan munkát vállalni, alapvetően szociális segélyekből tartotta fenn magát. Mikor a 2003-as affér a cselekvőképtelensége kimondásával és gondnokság alá helyezésével lezárult, visszautazott Dániába, ahonnan csak 2006-ban tért vissza ismét Magyarországra – vesztére.
Kiderült ugyanis, hogy a Szentendrei Városi Bíróság által 2003-ban elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelést a Pest Megyei Bíróság 2007-es jogerős végzésében kényszergyógykezelésre változtatta: hazatérte után nem sokkal előállították, és az IMEI-be vitték, ahonnan csak 2011 szeptemberében szabadult.
Az IMEI osztályvezető főorvosa szerint orvosi szempontból semmi sem indokolta, hogy ilyen hosszú ideig be legyen zárva – egyszerűen ott felejtették, senki sem jelentkezett Gáborért.
H. úr, a kirendelt hivatásos gondnok ez alatt az öt év alatt mindössze egyszer látogatta meg, és soha nem kezdeményezte Gábor „elbocsájtását”. 2011-ben felbukkant viszont Gábor unokatestvére, Szántó Péter, és kezébe vette Gábor sorsát – ennek nyomán az IMEI javasolta Gábor pszichiátriai otthonban való elhelyezését.
Egy budapesti magánotthonban sikerült helyet találni neki, azonban Gábor mindössze három hetet töltött itt, mert hivatásos gondnoka a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta át. H-nak azonban nem ez volt az első nehezen magyarázható lépése gondnokoltjával kapcsolatban.
Cserealap
Bő egy évvel korábban, 2010. június 22-én H. kérelmet nyújtott be az illetékes önkormányzat gyámhivatalához Gábor belbudai lakásának eladására vonatkozóan. Indoklásában H. előadta, hogy gondnokoltja 2005 óta nem lakja az ingatlant, mivel azóta az IMEI-ben tartózkodik, ha pedig egyszer kiengedik, akkor – az ő kérelme alapján – a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban fogják elhelyezni.
A beadvány szerint a lakás „(…) lakhatatlan, folyamatosan romlott az állapota, a lakásban terjeng a bűz, a terasz teljesen átázott, életveszélyes állapotban van( …) A lakás felújítása több millió forintba kerülne, ezért a felújítás nem célszerű.”
H. a kérelemhez csatolta az általa felkért ingatlanszakértő véleményét is, melyben a lakásról az áll, hogy „lakhatásra nem alkalmas”, „életveszélyes” és „balesetveszélyes”.
Az ingatlan-adásvételi szerződést ugyanezen a napon kötötték meg: a vevő M.R., a szomszédos kerület gyámhivatalának főtanácsosa, aki 5.1 millió forintot fizetett a 39nm-es lakás tulajdonjogáért.
A szerződést a H-t foglalkoztató kerületi gyámhivatal részéről M-né K. A. vezető főtanácsos 2010. július 5-én kelt határozatával hagyta jóvá – a határozat kötelezte a hivatásos gondnokot, hogy a vételár összegét helyezze el a gondnokolt gyámhatósági fenntartású bankszámláján. H. kirendeléséről 2005-ben szintén M-né döntött.
Az indoklás megismétli a H. által leírtakat a lakás állapotára vonatkozóan, majd megállapítja, hogy a jogügylet „Szántó Gábor gondnokolt érdekében áll”. A határozat szövegéből kitűnik, hogy az ügyintéző ugyan átnézte a csatolt ingatlanbecslést, de az abban foglaltakat ellenőrzés nélkül elfogadta, így azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlant értékén felül sikerült eladni.
Mind a gondnok kérelmében, mind pedig a gyámhivatal jóváhagyó határozatában szerepel, hogy a gondokolt számára a vételárból másik ingatlan megvásárlására kerül sor.
A H. által megvételre kiszemelt 36nm-es földszinti lakás a szomszédos kerület egyik forgalmas főútján található, nem messze a kerületi gyámhivataltól – itt dolgozik akkoriban M.R. gyámügyi főtanácsos, Gábor H. által eladott lakásának vevője. Az új lakás megvásárlása révén – a lakcíme alapján – Gábor is „átkerült” ahhoz a kerületi gyámhivatalhoz, ahol M.R. dolgozik. (Későbbi feljelentésében a kerületi gyámhivatal rögzíti, hogy illetékességük – ezzel a hivatásos gondnok tevékenysége feletti felügyeleti joguk – csak a lakcímváltozástól, vagyis 2010. szeptember 13-ától áll fenn.)
A tények alapján nem zárható ki, hogy a lakás megvásárlásával a gondnok célja éppen a vevő M.R. főtanácsost is foglalkoztató „baráti” kerületi gyámhivatal illetékességének biztosítása volt – a hivatal hagyta jóvá utólag azt a szerződést is, amelynek révén Gábor lényegében elvesztette minden jogosultságát az új lakás felett.
A régi lakcím szerinti illetékes hivatal augusztus 10-i határozata két fontos megállapítást tesz. Egyrészt engedélyezi, hogy a gondnok a 9 millió forintos vételárat az ingatlaneladásból származó 5.1 millióból, a fennmaradó 3.9 milliót pedig Szántó Gábor gyámhivatali fenntartásos betétjéből fizesse ki.
Másrészt rögzíti, hogy a megvásárolt ingatlan kisebb felújítások után, „bérbe adható addig, amíg Szántó Gábor az IMEI-ben tartózkodik”. A „kisebb felújítás” végül 920 ezer forintba került – a költségeket természetesen a gondnokolt bankszámlájáról fizették.
A legjobb üzlet
A bérbeadás korlátairól szóló rendelkezés persze papíron maradt: H. a gondnokoltja pénzéből megvásárolt és felújított lakást nem bérbe adta, hanem a tulajdonjogot életjáradéki szerződés keretében ismerősére, F. G-re ruházta át. (F.G. édesanyja később Gábor unokatestvérének elmondta, hogy családjuk Nagyváradról származik, akárcsak H., akivel még onnét ismerik egymást, és azóta is jó kapcsolatban állnak.)
De a gondnok nemcsak a tulajdonjogot játszotta ki gondnokoltja alól: a szerződés haszonélvezeti jogot sem biztosított Gábornak, aki így de facto be sem tehette a lábát a formálisan a tulajdonában lévő lakásba. A szerencsés vevőnek egy összegben mindössze 500 ezer, életjáradékként pedig havi 35 ezer forintot kellett fizetnie. (Ennyiért ezen a környéken legfeljebb szobát lehet bérelni.)
A gyámhivatal K. M. által aláírt határozata szerint viszont az életjáradéki szerződés megkötése a gondnokolt érdekét szolgálta.
A hivatásos gondnok tehát mindkét gyámhivatallal jó kapcsolatokat ápolt: kérelmeit egytől-egyig jóváhagyták, és furcsa lépéseit az ügyintézők még a rendes éves számadások alkalmával sem kérdőjelezték meg.
Így ment ez egészen 2011-ig, amikor Gábort meglátogatta az IMEI-ben unokatestvére, Szántó Péter. Péter a vizit után nem sokkal kapcsolatba lépett a hivatásos gondnokkal, kérve, hozzák ki Gábort a börtönszerű intézményből.
Péter felbukkanása nyomán aztán fény derült Gábor korábbi lakásának eladására, és szép lassan elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből, maguk alá temetve a hivatásos gondnokot: H. ellen – miután Péter kérelmére a gyámhivatal felmentette gondnoki tisztségből – 2011 szeptemberében vizsgálat indult.
Két hónapra rá, november 23-án született meg a hivatal végzése, mely több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban: „ [a gondnok az elszámolásban] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette”, továbbá javított végszámadásában „[nem tüntette fel] a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”.
A gyámhivatal nem fogadta el a gondokolt pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén elszámolt utazás 500 ezer forintos költségét sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H. „a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”.
A vizsgálat megállapításai alapján a gyámhivatal feljelentést tett az I. kerületi kapitányságon. Ezzel párhuzamosan Péter – ekkor már Gábor kinevezett gondnokaként – szintén feljelentette H-t nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt.
(A képen az a ház látszik, ahol Gábor eredeti, a gondnoka által 130 ezer forintos négyzetméter áron eladott lakása volt.)
(Folytatjuk)
Vitrai Barbara
Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló 2016-os Átlátszó Támogató Kártyát!
Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
