2014. november 24-én, mindössze egy héttel a téli kilakoltatási moratórium kezdete előtt elhelyezés nélkül kilakoltattak egy három kiskorú gyereket egyedül nevelő anyát Kőbányán. A nő ismerősei, szimpatizánsai – köztük a családnak segítő A Város Mindenkié csoport aktivistái – erőszakmentes élőlánccal próbálták a kilakoltatást megakadályozni, de a végrehajtó által a helyszínre hívott készenléti rendőrök eltávolították őket, a családot pedig kilakoltatták. A Kőbányai Önkormányzat pedig ahelyett, hogy valamilyen módon a lakás nélkül maradt családnak próbálna segíteni, kiadott egy félrevezető és manipulatív állításokkal teli közleményt, és rágalmazással vádolta meg a kilakoltatás ellen tiltakozó A Város Mindenkiét.
Az önkormányzat közleményében azt állítja, hogy tizenkét éven keresztül mindent megtett a gyerekek védelme és lakásban tartása érdekében. A kilakoltatott nő viszont arról számolt be, hogy szinte semmilyen segítségre nem számíthatott az önkormányzat vagy a helyi szociális ellátás részéről.
A család szerződését egyébként még 2007-ben bontotta fel az önkormányzat egyszeri, kis összegű tartozás miatt, amely után megemelt lakáshasználati díjat kellett fizetniük 7 éven keresztül. Ezt meg is tették elmaradás nélkül egészen addig, amíg meg nem kapták az értesítést a kilakoltatásról. Jelenleg kb. 100 ezer forint lakáshasználati díj (ami a végzés kézhez vétele óta keletkezett), és kb. 400 ezer forint közműtartozásuk van. Ez utóbbira többször próbáltak részletfizetést kérni, de érvényes lakásbérleti-szerződés hiányában ezt a kérésüket elutasították.
Az önkormányzat állítása szerint korábban szereztek elhelyezést a családnak egy anyaotthonban, amit ők nem fogadtak el. Valójában egy távoli, vidéken lévő, zsúfolt otthonban ajánlottak helyet a családnak, ami már csak azért sem lett volna megfelelő, mert a gyerekek az iskola miatt helyhez vannak kötve. A távolra költözéssel járó iskola és lakhely-váltás ráadásul további megrázkódtatást jelentett volna a súlyos pszichiátriai problémákkal küzdő gyerekek számára.
Az önkormányzat Melindáékat közösségellenes magatartással is vádolja, valamint arra hivatkozik, hogy a rendőrség és a tűzoltóság többször kiment miattuk, és a szomszédok panaszkodtak rájuk. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem nevezi meg konkrétan, mit ért „közösségellenes” magatartás alatt. Az pedig, hogy valakinek a szomszédjai panaszkodnak rá, egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban probléma lenne vele. Ráadásul Melindáék esetében nem tudunk ilyen panaszról, Melindát sosem kereste sem a rendőrség, sem a tűzoltóság ilyen ügyben és a kilakoltatás napján is mellette álltak a szomszédjai.
Az önkormányzat állításai közül a legérthetetlenebb, mely szerint azzal halasztották el a kilakoltatást október 20-ról november 24-re, mert az AVM megígérte, hogy addig biztosít a családnak lakhatást. Az AVM utcajogászai valóban elérték, hogy elhalasszák az eredetileg kitűzött kilakoltatási időpontot, de csoportunk semmilyen ígéretet nem tett Melinda és családja elhelyezésére, hiszen ilyet nem áll módunkban biztosítani. Még ha lenne erre lehetőségünk, akkor sem gondoljuk azt, hogy az egy nagyrészt hajléktalan emberekből álló, önkéntes munkán alapuló, civil érdekvédelmi szervezet feladata lenne, hogy, a bajba jutott embereknek lakhatást biztosítson. Egy megfelelően működő országban a szociálisan rászoruló emberek támogatása és az, emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtése éppen, hogy az állam és az önkormányzatok feladata, hiszen többek között erre kapták az állampolgároktól a felhatalmazást, amivel kötelességük felelősséggel élni.
Az önkormányzat másik, durván manipulatív állításával szemben az AVM-nek sosem volt célja, hogy „bárkinek közpénzből élet-hosszig ingyen lakhatást biztosítson” és ezt Petróhai Melinda sem kérte. Az AVM azért küzd, hogy az érintett családnak és minden rászorulónak olyan lakhatása legyen, ahol emberhez méltó módon élhet, és amelyet tartósan meg tud fizetni. Melinda nagyon sokszor jelezte az elmúlt évek során, hogy szeretné rendezni a hátralékait, de erre nem biztosított számára lehetőséget az önkormányzat. Emellett, ezzel a lépéssel az önkormányzat ugyan rövidtávon megszabadulhat bizonyos költségektől, de valójában óriási terheket hárít az államra, amit szintén közpénzből kell finanszírozni. Ugyanis ha a lakásvesztés miatt a három gyereket intézeti ellátásba veszik (ez eddig még nem történt meg, mert a család rövid időre egy rokonnál tudja meghúzni magát), az önmagában olyan óriási összeget emészt fel (a 3 gyerek ellátása évente több mint 7 millió forintba kerül). Ennek az összegnek a töredékéből lehetne az egész család számára a korábbinál sokkal jobb színvonalú lakhatást biztosítani. A család kérésének teljesítése – hogy maradhassanak a mostantól üresen álló lakásban – pedig gyakorlatilag semennyibe sem kerülne az önkormányzatnak.
A közösségi költségvetésre háruló költségeknél sokkal súlyosabb az a pusztítás, amit a kilakoltatás és a bizonytalanság traumája mér az érintettekre. Az eleve komoly pszichiátriai gondokkal küzdő két gyerek állapota a szakemberek szerint máris láthatóan romlott a megrázkódtatások hatására. Gyógyulásukhoz és a gyerekek megfelelő fejlődéséhez alapvető lenne a biztos lakhatás, amelyhez elsősorban az önkormányzat tudná őket hozzájuttatni, hiszen a piaci áron kiadott bérlakások megfizetéséhez egyszerűen nincs elég jövedelmük, ahogy sok más családnak sem.
A kőbányai vezetés azt is cáfolni igyekszik, hogy 300 üresen álló lakásuk lenne. Ezek szerint magukat hazudtolják meg, ugyanis ezt az adatot éppen maga az önkormányzat hozta nyilvánosságra az AVM közérdekű adatigénylésére válaszul. Ahogy a közlemény is megjegyzi, ezen ingatlanok nagy része valószínűleg leromlott állapotban van. Ez részben az elmúlt évtizedek felelőtlen lakásgazdálkodásának eredménye, és mivel közösségi lakásvagyonról van szó, egyértelműen az önkormányzatnak van felújítási állagfenntartási kötelezettsége.
Az önkormányzat a klasszikus taktikát alkalmazza azzal, hogy megkülönbözteti az „érdemes” és az „érdemtelen” szegényeket. Közleményük megfogalmazása szerint az olyan családoknak szívesen segítenek, akik „önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe, és készek együttműködni”. Azokról, aki szerintük önhibájából kerültek bajba, mert esetleg inkább a gyerekek gyógyszerére költenek és emiatt egy alkalommal pár tízezres lakbérhátralékot halmoznak fel, leveszik a kezüket. A magyarországi szegénységi és társadalmi egyenlőtlenségi adatok ismeretében nyilvánvaló, hogy emberek milliói élnek súlyos anyagi nehézségek között rendszerszintű társadalmi problémák miatt. Ezen problémák nagy részét éppen az állam és az önkormányzatok termelik folyamatosan újra – a közpénzek felelőtlen, a tehetőseknek kedvező elosztásával, a jóléti intézmények szétrombolásával, a felkapaszkodási lehetőségek elzárásával, a szegénység kriminalizációjával.
A Város Mindenkié csoport szerint a felelős állam és a felelős önkormányzat feladata ezzel szemben épp az volna, hogy gondoskodjanak azokról, akik óriási hátrányokkal indultak az életben. Továbbra is követeljük tehát, hogy biztosítsanak érdemi alternatív lakhatási lehetőséget a kilakoltatott kőbányai család számára, és a Kőbányai Önkormányzat ne tartson üresen több száz lakást, miközben általa elismerten is legalább 500 rászoruló vár a kerületben lakásra. Ezek a lakások a mi lakásaink!
A cikk eredetileg AVárosMindenkié-blogon jelent meg.
Fotó: Börcsök Zsófia
Idén hatodik alkalommal adták át a díjat olyan újságíróknak, akik a szegénységben, kirekesztésben élő emberek helyzetét körültekintéssel mutatják be.
Az idén 18 éves nemzetközi SozialMarie társadalmi innovációs díj május 1-én egy online díjátadó ünnepség keretében került kiosztásra. Idén is...
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
