Négy év telt el azóta, hogy a Validity Alapítvány feltárta az állami fenntartású, gödi Topház Speciális Otthonban történt megdöbbentő visszaéléseket. Az ügyben azonban még elsőfokú ítéletet sem hozott a bíróság, jóllehet ez általában 2,5 éven belül meg szokott születni. Közel 3,5 év után a napokban történt az első lényegi előrelépés, amikor a bíróság meghallgatta a Validity egyik társigazgatóját. Azért indították a pert, hogy a bíróság megvizsgálja az intézmény fenntartójának és a magyar kormánynak a felelősségét, hiszen tudtak az intézményben lakók állapotáról, de nem tettek semmit. A bíróság által kirendelt szakértői vizsgálatra a mai napig nem került sor, és az intézmény új fenntartója, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sem engedi be az alapítvány munkatársait. A pereskedésen keresztül a Validity arra törekszik, hogy rávilágítson a magyar kormány mulasztására a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak elismerését és védelmét illetően.
Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!
„Több mint négy év telt el azóta, hogy a Validity Alapítvány feltárta a gödi Topház Speciális Otthonban történt megdöbbentő visszaéléseket. Kedden tanúvallomást tettem az áldozatok nevében kezdeményezett antidiszkriminációs eljárás keretében, amelyet három és fél évvel ezelőtt indítottunk” – számolt be az Átlátszónak Steven Allen, a Validity Alapítvány társ-ügyvezető igazgatója.
A Validity Alapítvány egy 2002-ben alakult civil szervezet, amely pszichoszociális és értelmi fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek jogait védi, fellépve az őket érő több évtizedes elszigetelődés, szegregáció és kirekesztés ellen. A szervezet korábbi neve Mental Disability Advocacy Centre (MDAC).
Az alapítvány több mint három éve, 2017. december közepén nyújtott be közérdekű keresetet a gödi Topház Speciális Otthonban (ma Gondviselés Háza) történt visszaélésekkel kapcsolatban.
2017 májusában robbant ki országos botrány, amikor napvilágra került, hogy embertelen körülmények között tartottak több mint 200 fogyatékossággal élő gyermeket és felnőttet.
Földi pokol a gödi fogyatékos otthonban: kikötözik, ketrecbe zárják és éheztetik a bentlakókat
Több mint 200 fogyatékkal élőt tartanak embertelen körülmények között bezárva egy Budapesttől 25 kilométerre lévő intézményben – köztük egészen kicsi gyerekeket is. Az erről szóló jelentés ma került nyilvánosságra. A botrányt kirobbantó szervezet rendszerszintű problémáról beszél, és konkrét követeléseket is megfogalmaz az illetékesek felé.
A szervezet képviselői a következőket találták az intézményben (a szörnyű állapotokat fotókkal is dokumentálták):
Nappal két fő jutott 30–40 ember ellátására, éjszakára egyetlen gondozóra 60–100 ellátott jutott. Az MDAC teljes jelentése itt olvasható.
Az első bírósági tárgyalás 2018 áprilisában történt, ezidáig azonban csak eljárásjogi kérdéseket tárgyalt a bíróság, a lényegi üggyel nem foglalkozott.
Az ügyben még elsőfokú ítéletet sem született, pedig ez általában 2,5 éven belül szokott megszületni.
A napokban tartották az első olyan tárgyalást a Fővárosi Törvényszéken, ahol a bíróság meghallgatta a Validity egyik társigazgatóját, Steven Allant jogi képviselőként, és tanúként idézte be a Validity volt munkatársát, aki bent járt a gödi Topházban. Steven Allen a bírósági meghallgatáson rámutatott azokra az emberi jogi jogsérelmekre, amiket az intézményben tapasztaltak – ezek azok, amelyek a 2017-es jelentésben is szerepeltek.
Steven Allen, a Validity Alapítvány társ-ügyvezető igazgatója. Fotó: Validity Alapítvány
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) a botrány után felfüggesztette a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) fenntartói jogait és az intézmény vezetését, amit az állam kérésére 2018-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vett át.
Az alapítvány azt szeretné elérni, hogy a bíróság megnevezze, ki tehető felelőssé a történtekért, és hogy a fogyatékossággal élő lakók megkapják a megfelelő igazságszolgáltatást. Alperesként az SZGYF-et, a Pest Megyei Kormányhivatalt, az EMMI-t, az Innovációs és Technológiai Minisztériumot és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot nevezték meg. Az intézmény állami fenntartású volt akkoriban, fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá tartozó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) volt.
Azért indítottak pert, hogy a bíróság vizsgálja meg – többek között – az intézmény fenntartójának és a magyar kormánynak a felelősségét, hiszen tudtak az intézményben lakók állapotáról, de nem tettek semmit.
Az ombudsman is kivizsgálta az ügyet, 2017. január 19-én helyszíni vizsgálatot tartottak az intézményben. A vizsgálat megállapította, hogy megengedhetetlen mértékben sérültek az ellátotti jogok, a gondozási tevékenység nem megfelelő. A 2016-os fenntartói és a 2015-ös hatósági ellenőrzések jegyzőkönyvei alapján az épület már 2016 előtt is rémes állapotban volt, az ápolók túlterheltek, az intézmény rosszul felszerelt volt.
A szervezet azt állítja, hogy az intézményben kínzás, illetve más kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód folyt, ez a rossz bánásmód intenzitásától és súlyosságától függ. Fontos, hogy a bíróság ebben állást foglaljon.
A szervezet szerint a rossz bánásmód legsúlyosabb formája, a kínzás is megvalósult az intézményben.
Az egyik fiatalt kényszerzubbony-szerű öltözékbe zárták, többeket szabadságukban korlátoztak ketrecszerű rácsos ágyban helyezve el vagy fűtéscsőhöz rögzítve őket, valamint szegregálták az ellátottakat.
A jelentés szerint a bal oldali férfi ruházata nem megfelelő, izomsorvadás és az izomzati kontraktúra figyelhető meg nála. Jobb oldalt egy 11-13 év közötti fiú kényszerzubbonyban. Fotó: MDAC jelentés/2017
„Az együttműködés és a feltárt súlyos emberi jogi jogsértések orvoslása iránti őszinte elkötelezettség helyett az alperesek – többek között az EMMI minisztérium, az SZGYF és a Máltai Lovagrend Karitatív Szolgálata – ellenállásának falába ütköztünk. Különösen aggasztó, hogy a Máltai Szeretetszolgálat, amely 2018-ban vette át az intézmény működtetését, egyáltalán nem mutatott hajlandóságot az együttműködésre, ehelyett az intézmény ajtaját következetesen zárva tartotta a Validity képviselői előtt, megakadályozva az otthon lakóit abban, hogy jogi segítséghez jussanak és megtagadva tőlük a lehetőséget, hogy a szörnyű abúzusok megtörténtét a felelősök elismerjék, és azok miatt a gondozottak kárpótlást kapjanak” – mondta Steven Allen.
Egy férfi lakó, aki az ágya szélét rágcsálja, és egy fiatal férfi sérülésekkel a karjain. Fotó: MDAC jelentés/2017
„A független és megfelelően képzett emberi jogi ellenőrzést végző szakemberek számára mielőbb biztosítani kell az intézménybe való bejutást.
A jelentés nyilvánosságra hozatala óta információink szerint annyi ellátott halt már meg az intézményben, hogy nem veszíthetünk több időt.
Tudomásunk van arról, hogy néhány lakót kisebb intézményekbe szállítottak ahelyett, hogy jogorvoslatot, rehabilitációt és esélyt kaptak volna a közösségben való önálló életre. A jogaik folyamatos megsértése független vizsgálatot igényel” – tette hozzá Ann Campbell, a Validity másik társ-ügyvezető igazgatója.
Megkerestük az ügyben a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, de a levelünkre cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.
Az állam hozzáállását jól mutatta, hogy Czibere Károly, az akkori szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár annak idején azt nyilatkozta, hogy „amit az MDAC vélt látni, az nincs.” A gödi Topház pedig feljelentést is tett a fotók készítője ellen, azonban 2018 márciusában kimondták, hogy a gyerekekről készült felvételek közzététele törvényes volt.
„A folyamatos elutasítások következtében jelenleg keveset tudunk ügyfeleink helyzetéről, és elszomorító, hogy a független szakértői jelentések mostanáig sem készültek el. Határozottan azon a véleményen vagyunk, hogy a fenntartó nyilatkozatai nem elegendőek – jelentős közérdek fűződik ahhoz, hogy valamennyi áldozat számára valóban elérhető legyen az igazságszolgáltatás és az ügyvédekhez való független hozzáférés” – mondta Steven Allen.
Az alapítvány azonnali, úgynevezett ideiglenes intézkedéseket kért, mint például, hogy vizsgálják felül orvos, pszichológus és gyógypedagógus bevonásával, hogy az intézmény lakói milyen fizikai és mentális állapotban vannak, milyen egészségügyi és fejlesztő ellátásokra van szükségük, ideértve például az orvosi, pszichológiai és gyógypedagógiai terápiát. A bíróság idén, bő három évvel az ügy kirobbanása után nevezett ki szakértőket, hogy mérjék fel az ottlakók egészségügyi, és mentális állapotát.
A szakértőket küldő intézmény ellen azonban összeférhetetlenség miatt emeltek kifogást, így a bíróság által kirendelt szakértői vizsgálatra a mai napig nem került sor.
A szakértők dolga lenne megállapítani, hogy ha valaki csontsovány, az miért van, ha valakinek fel van duzzadva az álkapcsa, az miért van, kaptak-e a gyerekek megfelelő ellátást, megfelelően étkeztek-e. Szexuális abúzusról is szó volt a jelentésben, tehát pszichológusra is szükségük van, azt azonban nem tudni, hogy milyen segítséget kaptak a bent lakók.
A Női osztály – „A” egy lakója sérülésekkel az arcán. Aludt, és közelebbről megvizsgálva az látszik, hogy harisnyával kötötték az ágyhoz. Ő is a kóros soványság jeleit mutatja. Fotó: MDAC jelentés/2017
A magyar jogszabályok bizonyos körülmények között megengedik az egészségügyi intézményben pszichiátriai betegek esetében a fizikai és a gyógyszeres korlátozást, a Topház azonban egy szociális létesítmény. Ezekre vonatkozóan még szigorúbbak a magyar jogszabályok.
Ez az ügy azt is megmutatta, hogy jogszabályi szinten is gondok vannak. A Validity Alapítvány rámutat arra, hogy a magyarországi gyakorlat nem felel meg még a magyar törvényi előírásoknak sem, de fontos, hogy a magyar jogszabályok nincsenek összhangban a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel.
Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye alapján a betegek kikötözése nem megengedhető.
Nem ez az egyetlen intézmény, ahol ilyen állapotok uralkodnak, ombudsmani jelentések több hasonló ügyet tártak már fel.
Amikor 2017-ben kirobbant a botrány, már évek óta nagyon lassan zajlott nagyrészt európai uniós támogatásokból a tömegintézetek kitagolását célzó reform, ami a tömegintézetek totális kiürítését, megszüntetését és az ott lakók önálló életvitelén alapuló lakhatásának kialakítását jelenti.
22 milliárd forintból, plagizált tanulmányokra támaszkodva alakítják át a fogyatékosok ellátórendszerét
A magyar szociális szféra legnagyobb projektje indul hamarosan: tavasszal 22 milliárd forintból folytatódik a „kitagolás”, azaz a nagylétszámú bentlakásos intézetek lakóinak kiköltöztetése lakóotthonokba, illetve lakásokba. A nagy intézmények kiváltása nem öncélú reformerkedés, hanem annak a felismerése, hogy az emberhez méltó élet tömegotthonokban nem biztosítható.
A TASZ 2019 júliusában azt írta, hogy a kitagolás még mindig nem valósult meg. A szervezet szerint Magyarországon még mindig rengeteg,
több mint 23 000 fogyatékossággal élő ember lakik nagylétszámú (50 vagy annál több férőhellyel rendelkező) bentlakásos szociális otthonban.
Ezek az intézmények gyakran vidéki kistelepülések peremén, láthatatlan módon működnek.
A Gondviselés Háza légifelvételen. Forrás: Google
A gödi Topház (ma: Gondviselés Háza) az egykori Schäffer-kastélyból lett átalakítva, miközben teljesen alkalmatlan volt az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek ellátására, ugyanis a bentlakók teljesen elszigetelődtek a közösségi élettől – mutatott rá a HVG egy tavalyi cikkében.
A Validity Alapítvány 2017-es vizsgálatának idején több mint 200, eltérő súlyosságú fogyatékossággal élő személy élt az intézményben. A botrány felpörgette az eseményeket, az akkori tervek szerint a Gondviselés Házában
a végén nagyjából 50-en maradnának, azok a gondozottak, akiket „ön- és közveszélyesnek” bélyegeznek, és a kastélyban élők háromnegyede néhány éven belül átköltözik lakóotthonokba,
ami a magyar jogszabályi környezetben az úgynevezett „támogatott lakhatást” jelenti.
2019-ben újabb botrány robbant ki: egy lányt szexuálisan zaklattak, egy gyereket pedig megvertek a gödi szociális otthonban. A Máltai Szeretetszolgálat azonnal feljelentést tett. A panaszok szerint a munkaerőhiány miatt a vezetőség nem válogathatja meg, kikre bízza az otthon lakóit, és a munkatársak többsége kénytelen olyan emberekkel együtt dolgozni, akiket alkalmatlannak tartanak a feladatra. A két gyanúsított közül egyik sem dolgozik már a gondozottak közelében.
„Ez az ügy sokkal többről szól, mint a mostanra hírhedtté vált Topház-intézményben uralkodó szörnyű állapotok: a pereskedésen keresztül
a Validity arra törekszik, hogy rávilágítson a magyar kormány súlyos és folyamatos mulasztására a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak elismerését és védelmét illetően.
Emellett minden rendelkezésre álló jogi eszközzel élni fogunk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak jövőbeli korlátozását, például határozott fellépésekkel az új, kisebb intézmények építésére irányuló állami beruházások ellen országszerte”– mutatott rá Steven Allen.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság sok esetben olyan helyeken vásárolt telket a lakóotthonoknak, melyek miatt a legkevésbé sem integrálódhattak az adott település életébe: gyakran azok szélén, az utcában az utolsó ház mellett épülnének. Ráadásul sok helyen a már meglévő intézmények közvetlen közelében, ami egyáltalán nem segíti a kiköltözők önállósodását.
A szervezet, csakúgy mint az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága, nem tartja elfogadhatónak, hogy fogyatékossággal élő emberek nagylétszámú intézményekből kisebb intézményekbe (lakóotthonokba vagyis „támogatott lakhatásba”) legyenek áthelyezve.
Az ENSZ Bizottság 2020. szeptember 17-én tette közzé végleges vizsgálati jelentését a fogyatékossággal élő személyek magyarországi helyzetének egyes aspektusaival összefüggésben. Ebben a dokumentumban az ENSZ Bizottság felhívta Magyarországot, hogy „előzze meg a fogyatékossággal élő személyek további, bármely bentlakásos intézményi körülmények közötti elhelyezését úgy, hogy leállítja az intézmények – ideértve a „támogatott lakhatások” – fejlesztését célzó programokat, és kártérítést biztosít azon fogyatékossággal élő személyek számára, akik intézményi elhelyezésük ügyében jogorvoslattal élnek”. A dokumentum szerint minden fogyatékossággal élő személy számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy ténylegesen a közösségben éljen és minden olyan támogatást, szolgáltatást megkapjon, amelyre szüksége van ahhoz, hogy önrendelkező életet élhessen. Például azok a fogyatékossággal élő személyek, akik jelenleg bentlakásos intézmények általi fejlesztő vagy védett foglalkoztatásban részesülnek, kiköltözhessenek az intézményből, az általuk választott lakhatási formában élhessenek és fokozatosan hozzáférjenek a nyílt munkaerő-piachoz.
Zsilák Szilvia
Címlapkép: Egy fiatal férfit a bokájára csatolt textil-hevederrel kötöttek az ágykerethez; egy húszas éveiben járó női lakó, egy körülbelül 1,5 m magas rácsos ágyban. Fotó: MDAC jelentés/2017
Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!
Idén hatodik alkalommal adták át a díjat olyan újságíróknak, akik a szegénységben, kirekesztésben élő emberek helyzetét körültekintéssel mutatják be.
Az idén 18 éves nemzetközi SozialMarie társadalmi innovációs díj május 1-én egy online díjátadó ünnepség keretében került kiosztásra. Idén is...
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
