Magyarországon a háztartások mintegy tíz százaléka számít energiaszegénynek, azaz nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, amely a tisztességes életminőséghez szükséges – mutatott rá éves jelentésében a Habitat for Humanity Magyarország. Az állami támogatás a legszegényebbeket alig segíti, a szilárd tüzelőanyaggal való fűtés pedig jelentősen hozzájárul a magyarországi légszennyezettséghez.

Támogatási kampány

A Habitat for Humanity Magyarország kilencedik éve ad ki jelentését a magyarországi lakhatási szegénységről. A szervezet célja, hogy minden évben általános képet adjon a lakhatást övező politikai- és gazdasági környezetről.  A 2020. évi jelentés – a korábbiakhoz hasonlóan – több részből áll, ebből az egyik az energiaszegénységre fókuszál.

A mindennapi élet alapvető feltétele az otthonokban felhasznált energia: ez biztosítja a világítás, a fűtés, a főzés, valamint számos berendezés és használati tárgy működését. „Egy háztartást akkor nevezünk energiaszegénynek, ha az nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, amely a tisztességes életminőséghez szükséges. A szegényebb háztartásokban élők tipikusan rosszabb állapotú, több energiát igénylő ingatlanokban laknak, és nincs megfelelő anyagi hátterük, hogy ezen változtassanak. Magyarországon jelenleg nincs hivatalos definíciója és mérőszáma az energiaszegénységnek.” (Habitat, 2020)

A tanulmány főbb megállapításai a következők:

• magyarországi lakásállomány túlnyomó része – köztük a lakóépületek ötödét kitevő, ’60-as-’80-as évek között épült családi házak, a „Kádár-kockák” többsége – elavult és tipikusan rossz energiahatékonyságú, ami magas rezsiköltségekkel jár.
• A korszerűtlen kályhák és az épületek rossz hőszigetelése miatt a lakossági szilárdtüzelés az egyik legfőbb oka a magyarországi légszennyezettségnek.

A szállópor-kibocsátás 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős, míg az EU átlag mindössze 41 százalék.

• Bár a legelterjedtebb fűtési módszer a gáz, a második helyen álló szilárdtüzelés gyakorlatilag a szegényebb rétegek energiahordozója. A legalsó jövedelmi ötödben a háztartások csaknem 40 százaléka fűt kizárólag szilárdtüzeléssel (például fával, szénnel, brikettekkel), míg a legfelső ötödben ez csak 9 százalék; a vidéki községekben pedig a háztartások 75 százaléka használ szilárd tüzelőt.
• A háztartások energiakiadásait jelentősen befolyásolja az energiahordozók ára. Ugyan a lakossági gáz- és villamosenergia árak növekedését a rezsicsökkentés bevezetése megállította, a tűzifa ára azóta is folyamatosan növekszik, 2016 óta ráadásul felgyorsult mértékben.

Mivel az alacsony jövedelmű családok kevesebb pénzt költenek energiára, mint a jobb módúak, így kevésbé érintette őket a rezsicsökkentés, míg a tűzifa drágulása elsősorban ezt a réteget sújtja.

• A legsérülékenyebb csoportok az egyedülálló idősek, a munkanélküli emberek, a nagycsaládosok és az egyszülős családok. Mivel a vidéki, főleg kistelepülések gazdaságilag hátrányos helyzetben vannak, és a családi házak átlagosan nagyobbak, mint a társasházak lakásai – magasabb rezsit eredményezve –, az energiaszegénység itt kiemelten jelentkezik.

• Minél alacsonyabb a jövedelme egy háztartásnak, annál valószínűbb, hogy jövedelmének nagyobb hányadát fogja energiára költeni. Ha pedig egy háztartás jövedelme nem elegendő, vagy egyéb váratlan kiadások jelentkeznek, tartozást kezdenek felhalmozni a szolgáltatóknál. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nyilvántartása szerint jelenleg hozzávetőlegesen 500 ezer fogyasztónak van 60 napon túli befizetési hátraléka.

Segít és árt egyszerre

A kormány – hogy pótolja a rezsicsökkentéssel alig érintett rétegek támogatását – létrehozta a szociális tüzelőanyag-támogatási programot. A rendelkezésre álló forrásra (ami két éve 5 milliárd forint) az ötezer főnél alacsonyabb lakosságszámú települések pályázhatnak, a megítélt támogatásból pedig tűzifát és szenet vásárolhatnak. Idén 2329 település kérelmét hagyták jóvá.

A szervezet szerint azonban az elosztás méltányos módja – mind országos, mind helyi szinten – megkérdőjelezhető (Bajomi/Habitat 2018), ezért azt javasolják, hogy a szilárd tüzelőanyag-támogatásra rászorulók körét központilag határozzák meg, és a rászorultsági elveket erősebben érvényesítsék. Így az önkormányzatok elsősorban a támogatás szétosztásáért és az elosztás korrigálásáért lennének csak felelősek.

Ennél is nagyobb problémának látják azonban a vásárolható tüzelők egy részét.

2014 óta ugyanis a tűzifán kívül barnakőszénre is lehet fordítani ezt a forrást, azonban

a szénféleségek a legszennyezőbb és a leginkább egészségkárosító fűtőanyagok, főleg szűrőkkel nem rendelkező kályhában elégetve

– mutat rá a Habitat.

Ennek ellenére egy többen választják a szenet. Ahogy azt az Átlátszó kiderítette, kezdetben 84 önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel, 2019-ben viszont már 252. A települések jelentős azért választotta a barnakőszenet a fa helyet, mert annak kiszállítása olcsóbb volt, sőt, egy ideig teljesen ingyenes. A lakosság viszont panaszkodott a minőségre, a vizsgálatok pedig megállapították, hogy a kiosztott szén kéntartalma magas.

Rossz minőségű szenet osztanak a szociális tüzelő program keretében, Leisztinger is profitál

Már félmilliárd forint értékben vásárolnak barnakőszenet az önkormányzatok a kormány szociális tüzelő programja keretében, a tűzifa helyett szenet választók száma hat év alatt a triplájára nőtt. Pedig a lakosság, és több önkormányzat is panaszkodik a minőségre, sőt, egy vizsgálat szerint rákkeltő anyagokban dús lignit is juthat a legszegényebbeknek.

A Habitat szerint ezért célszerű lenne minőségi kritériumokat is felállítani: a kiosztott fa nedvességtartalmát maximum 25 százalékban kellene limitálni, a széntermékekre való pályázás lehetőségét pedig teljesen megszüntetni. Emellett szerintük a támogatási keretnek a tüzelő szállítási költségeire is kellene terjednie, hogy az ne az önkormányzatokat terhelje.

Katus Eszter

Fotó: A Belügyminisztérium által meghirdetett szociális tüzelőanyag-pályázat 180 ezer embernek jelent segítséget – mondta Pogácsás Tibor Dányban. Fotó: Botár Gergely/kormany.hu (2017)