A fogyatékosügyi szervezetek nyomására az EMMI intézkedési tervet adott ki március 25-én, hogy a koronavírus járvány idején választ adjon a fogyatékossággal élő emberek szükségleteire. A Lépjünk, hogy léphessenek! Egyesület április 7-én minden budapesti és megyeszékhelyi önkormányzatnak, valamint számos 10.000 főnél nagyobb létszámú településnek nyílt levelet küldött, melyben információt kértek arról, hogy jelenleg mivel támogatják a sérült gyermekeket nevelő családokat a krízishelyzetben.

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az EMMI március 25-én kiadott intézkedési tervében az idősebb korosztály után a fogyatékossággal élő embereket is különösen veszélyeztetett célcsoportnak minősítette. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a népesség 4,9%-a vallotta magát fogyatékos személynek, azonban nemzetközi tanulmányokra támaszkodó szakértői becslések szerint a lakosság átlagosan 10%-a él valamilyen fogyatékossággal, ami azt jelenti, hogy Magyarországon ez a szám inkább az 1 millióhoz közelít.

A miniszter által kiadott Intézkedési Terv kilenc pontban részletezi azokat a szolgáltatásokat, melyekben a fogyatékossággal élő embereknek és családjaiknak részesülniük kell, a teljesítendő feladatokat pedig az EMMI, a Belügyminisztérium, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, és a helyi önkormányzatok között osztja meg.

Az Intézkedési Terv célja, hogy miközben jelentősen korlátozza a fertőzésveszélyt jelentő személyes kapcsolatok számát, az otthonukban élő fogyatékos emberek ne maradjanak támogatás nélkül, még abban az esetben sem, ha a gondozást végző személy súlyosan megbetegne.

A helyi önkormányzatok számára a terv előírja, hogy

• mérjék fel hány olyan fogyatékos személy él a területükön, aki a veszélyhelyzetben támogatásra szorul, illetve családjában előállhat olyan helyzet, amikor a gondozó családtag betegsége vagy karantén idején segítségre lehet szüksége. A felmérés kiterjed arra is, hogy a fogyatékos emberek rendelkeznek-e a számukra megfelelő infokommunikációs eszközökkel.
• Az önkormányzatok a fogyatékos személyek helyi érdekképviseleteivel és egyéb szervezeteivel közösen végzik a felmérést, valamint a segítségnyújtás bizonyos formáit is.
• A terv részletezi azt is, hogy a helyi szerv milyen csatornákon keresztül hivatott tájékoztatni a fogyatékos embereket és családjaikat, és ösztönözni az érintettek, hogy ők is keressék a kapcsolatot az önkormányzatokkal. A általánosan megfogalmazott cél, hogy „a fogyatékos emberek elemi szükségleteinek kielégítését szolgáló áruk, szolgáltatások – így különösen az étkezés, gyógyszerellátottság, tiszta rendezett környezet, ruházat, bevásárlás, higiénés eszközök – folyamatosan rendelkezésre álljanak számukra”.
• Ennek megoldása érdekében az intézkedési terv felszólít az átmenetileg bezárt állami és önkormányzati intézmények munkatársainak, illetve a nélkülözhető munkakört betöltő állami alkalmazottak bevonására a fogyatékos személyekkel kapcsolatos feladatok megvalósításába, a munkajogi szabályok betartásával. Emellett önkénteseket toboroznak a feladatok ellátására.
• Annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő személyek – személyes részvétel nélkül – hozzáférjenek a megfelelő szolgáltatásokhoz, támogatni kell őket abban, hogy a fogyatékosságukhoz igazodó, megfelelő infokommunikációs eszközökhöz hozzájuthassanak. Továbbá biztosítani kell az ingyenes WIFI hálózatot, a megfelelő applikációk telepítését, valamint az eszközök és alkalmazások használatának betanítását is.

A terv meglepő módon nem tartalmazza az önkormányzatok számára biztosított többletforrás összegét, ugyanígy az egyes feladatokhoz sem rendel külön költségvetést. Az a terv, hogy a pluszfeladatokat a minisztérium önkéntesek toborzásával és más területeken dolgozó önkormányzati és állami munkatársak átirányításával kívánja megvalósítani, arra enged következtetni, hogy ilyen forrás nem létezik.

A Lépjünk, hogy léphessenek! Egyesület szerint az intézkedési tervben leírtak megfelelő lépések lettek volna a fogyatékossággal élő emberek és családjaik számára, azonban egyrészt nem társítottak ehhez plusz forrást az önkormányzatoknak, másrészt több pont csak jól hangzik, de nem megvalósítható.

Így például az informatikai eszközök beszerzésére és a betanításra vonatkozó pontok nehezen teljesíthetők, mivel a koronavírus helyzet miatt nem beszerezhetőek az eszközök és nincs szakember, aki betaníthatná az eszközök használatát. (Arról nem is beszélve, hogy az intézkedés célja a személyes kapcsolatok korlátozása, az új applikációk használatának betanítása pedig viszonylag nehéz online.)

Mivel a feladatok teljesítéséhez elengedhetetlen a többletforrás biztosítása az önkormányzatok részére, az Egyesület nyílt levélben kérte a döntéshozókat a forrás biztosítására. Kérték továbbá, hogy

• az állam vállalja át a koronavírus járvány idejére az Ápolási díj és a GYOD nyugdíjjárulékát;
• azokban a családokban, ahol fogyatékossággal élő gyermek van és a szülő/gondozó nem jogosult ápolási segélyre, vagy GYOD-ra, havi 10 ezer forintos rendkívüli segélyt biztosítsanak a pandémia idejére;
• az alap fizetett szabadságon túl biztosítsanak további fizetett szabadságot az otthonápolást végző gondozóknak;
• hozzanak létre egy rendelkezést arra az esetre, ha az ápoló személy megbetegedése miatt az ápolt személy egyedül marad.

Március 30-án kelt levelére az egyesület a mai napig nem kapott választ.

Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesület
Az Egyesületet érintett szülők hozták létre 2011-ben. Célja a sérült gyermekeket nevelő családok támogatása Magyarországon azáltal, hogy hidat építenek a döntéshozók, a szakemberek és az érintettek között. Évek óta küzdenek a sérült gyermekeket nevelő családok helyzetének javításáért, a szociális juttatások megreformálásáért, és a megfelelő szolgáltatások biztosításáért. Összefogással és öt éves kampánnyal elérték a gyermekek otthongondozási díja (GYOD) bevezetését, egy új műtéti eljárás bevezetését (SDR). Eddig 15 millió forint értékben nyújtottak konkrét segítséget az érintetteknek. Főbb tevékenységeik közé tartozik a Holnap Iskolája tanulócsoport működtetése, mely biztosítja az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, egy információs hálózat létrehozása az érintettek számára és adománygyűjtés. A járványhelyzetben egy olyan önkéntes hálózatot is létrehoztak, mely az ország egész területén a bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban és ügyintézésben nyújt támogatást a családoknak.

Ennek fényében nézzük, hogyan reagáltak a helyi önkormányzatok az egyesület megkeresésére, melyben azt kérdezték, hogy

„az önkormányzatok jelenleg milyen szolgáltatásokkal segítik a sérült gyermekeket nevelő családokat és a fogyatékossággal élő személyeket?”

Az Egyesület megkeresésére eddig 15 vidéki, és 10 fővárosi kerületi önkormányzat válaszolt. A válaszokból elsősorban az derül ki, hogy a szervek egyelőre azt próbálják felmérni, hogy hány olyan fogyatékkal élő személy él a területükön, aki a veszélyhelyzetben támogatásra szorul. Ennek felméréséhez aktívan keresik a fogyatékkal élők szervezeteivel való együttműködést, és gyakran nemcsak a kapcsolatfelvételhez, de a szolgáltatások nyújtásához is ezekre a szervezetekre támaszkodnak.

Ott, ahol a nappali ellátást végző intézmények átmenetileg bezártak, ez logikusnak is tűnik, hiszen az ott dolgozók valóban ismerik az ellátott személyeket és tisztában vannak azzal, mire van a szükségük. Nehezen elképzelhető azonban, hogy a gyógyszerkiváltással, bevásárlással, esetleg házi gondozással megnövelt feladatokat csupán a szociális intézményekben dolgozók meg tudnák oldani. Az is érthetetlen, hogy a telefonos kapcsolattartás, amit néhány önkormányzat említ, hogyan tudná kiváltani a bezárt nappali ellátást végző intézmények korábbi tevékenységeit.

Az önkormányzatok válaszaikban kiemelik a kommunikációs csatornákat, melyeken keresztül tájékoztatják a fogyatékkal élőket és családjaikat. Ez a feladat úgy tűnik jól teljesíthető többletforrás nélkül, mivel a már létező csatornákat használják a rendkívüli helyzetben is. Ezen túlmenően, a meglévő forrásból még néhány önkormányzat tud lakhatási támogatást (krízistámogatást) és étkezési utalványt adni, vagy szociális étkeztetéssel segíteni a nehéz helyzetbe került családokat.

A Vöröskereszttel és más karitatív szervezetekkel karöltve tartós élelmiszercsomagot állítanak össze és juttatnak el a rászorulóknak, ezek az intézkedések azonban a családsegítő és gyermekjóléti intézmények köré szerveződnek, így nem tekinthetők kifejezetten a fogyatékossággal élőket segítő tevékenységnek.

Budapesten kerületenként változó, hogy milyen mértékben tájékoztatják a fogyatékossággal élő embereket és családjaikat, de általánosságban elmondható, hogy az önkormányzatok – amellett, hogy működtetnek támogató, gondozó szolgáltatásokat – a fővárosban is a fogyatékkal élők érdekképviseleti szervezeteinek, valamint a helyi közösségi szolgáltatást nyújtó szervezeteknek delegálják a feladatok egy részét.

Ezzel együtt több kerületi önkormányzat saját feladatának tekinti a rászorulók segítését, például haladékot ad azoknak az önkormányzati lakásbérlőknek, akik a járvány miatt nehéz helyzetbe kerültek, vagy segítséget nyújt kisvállalkozóknak, helyi civil közösségeknek. Az egyik fővárosi testület például rendkívüli települési támogatást hozott létre azok számára, akik a koronavírus járvány következtében olyan helyzetbe kerültek, „amely akut módon veszélyezteti a kérelmező és adott esetben családja legalapvetőbb étkezési, egészségügyi és lakhatási igényeinek kielégítését”.

A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben válik igazán nyilvánvalóvá, hogy égető szükség lenne olyan, jól működő közösségi alapú szolgáltatásokra, melyek a fogyatékossággal élő embereket az otthonukban segítik, és az önálló életvitelt támogatják.

Az önálló élethez és a közösségbe való befogadáshoz való jogot az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye rögzíti, melyet a magyar állam 13 éve írt alá, azonban a TASZ elemzése szerint a közösségi alapú ellátásra való áttérés ugyancsak döcög. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a nagylétszámú intézmények bezárása évtizedes késéssel elindult ugyan, de nem látszik valódi szándék a jelenlegi ellátási rendszer gyökeres átalakítására. (Az intézménybezárás folyamatáról és a férőhelykiváltás visszásságairól korábban itt írtunk.)

Az ENSZ fogyatékosügyi bizottsága legutóbb idén áprilisban adott ki jelentést arról, hogy a magyar kormány súlyosan és rendszerszinten sérti a fogyatékossággal élő polgárok döntési szabadságát és az önálló életvitelhez való jogát.

Az önkormányzatok válaszaiból kirajzolódó küzdelem, hogy megvalósítsák az EMMI ambiciózus intézkedési tervében foglalt feladatokat, rávilágít arra, hogy bár szép dolog az önkéntesség és a közösségi összefogás, a fogyatékossággal élő emberek támogatása valójában állami feladat.

A válaszok között az egyesület honlapján, itt böngészhet.

Az Intézkedési Tervhez rendelt költségvetéssel kapcsolatban megküldtük adatigénylési kérelmünket az EMMI-nek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tervet

• milyen forrásból kívánják megvalósítani;
• feladatonként lebontva mekkora összeggel számolt a terv;
• a helyi önkormányzatok számára mekkora összeget szabadítanak fel a feladatok elvégzésére;
• eddig a dátumig mekkora összeget bocsátottak a helyi önkormányzatok rendelkezésére, pontosan mely feladatokra.

Amint a minisztérium válaszol, közzétesszük az adatokat.

Vitrai Barbara

Címlapfotó: résztvevők Az otthonápolás munka! címmel, a Lépjünk, hogy léphessenek! egyesület figyelemfelhívó akcióján a fővárosi Kossuth Lajos téren 2018. szeptember 28-án. MTI Fotó: Mónus Márton

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!