A történet tanulsága számomra az, hogy sokszor adott egy központi szándék, amivel sokan nem tudnak azonosulni, ezért így vagy úgy, korrigálják azt. Egy jóléti államban, ahol nem ilyen nagy a társadalmi olló, nyilván lehet egységes gesztusokat tenni. De itt és most nem ezt az időszakot éljük.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Előfordul, hogy valaki hozzájut egy nagyobb összeghez, amire nem számított, és igazából nincsen szüksége rá. Tavaly például egy külföldön élő fiatalember rendelt egy kisebb alkatrészt egy nemzetközi cégtől, ám valamilyen adminisztrációs hiba folytán a kifizetett összegnél jóval értékesebb drónt kapott a csomagban. Többször is eredménytelenül próbálta felvenni a céggel a kapcsolatot, végül feladta. Eztuán meghirdette a drónt, sikerült eladnia, majd az árát két hazai civil szervezetnek, köztük az Igazgyöngy Alapítványnak adta. Szép, de egyedi történet.

Ám vannak helyzetek, amikor rendszerszinten szerveződnek olyan támogatások, juttatások, amelyekből válogatás nélkül mindeki részesül, ám szükség lenne a differenciálásra. Már írtam korábban, hogy szép dolog a tankönyvtámogatás, aminek keretében 9. évfolyamig mindenki ingyen kapja a tankönyveket, de nem biztos, hogy ez mindenhol ugyanolyan támogatást jelent. Sajnálatos módon, a magyar társadalomban egyre erősödnek a vagyoni különbségek. Ott, ahol milliós havi tételek futnak be jövedelemként, talán nem égetően szükséges, hogy az állam ingyen adja a csomagot, míg máshol, ahol az alapszükségleteket sem tudják a hónap végéig egyenletes színvonalon biztosítani, talán több segítség is elkelne a beiskolázáshoz és a megfelelő szintű oktatás biztosításához. Ezt például éppen abból az összegből fedezhetnék, amely a magas jövedelmi szintű családok után — ahol nem veszik igénybe a fenti támogatást — megmarad.

Sokan éreznek így és igazságtalannak tartják a jelenlegi rendszert. Többen írták, hogy konkrétan erre a tankönyvtámogatásra nincsen szükségük, ezért a család úgy döntött, hogy ezzel az összeggel szegényebb sorban élő gyerekeket támogat. Így van ez persze más területeken is. Van olyan, aki egyenesen sértőnek érzi, amikor a gyereke valamilyen csatornán keresztül karácsonyi cipősdoboz adományt kap, amit a cél szerint a rászorulóknak kellene kapnia, ám sokszor egységesen osztják ki. Ők visszaadják azzal, hogy adjuk annak, akinek kevesebb, vagy semmi sem jut karácsonyra.

Amikor a nyugdíjasok először kaptak állami támogatást Erzsébet-utalvány formájában, sokan döntöttek úgy, hogy nincsenek erre rászorulva, nem érzik úgy, hogy fair lenne, ezért inkább karitatív célra ajánlották fel az utalványt, vagy annak ellenértékét. Sok külföldön élő magyar nyugdíjas is így döntött,  hiszen Amerikából, vagy Ausztráliából nézve értelmezhetetlen volt ez az állami gesztus.

Sok segítő szervezetnek, köztük nekünk is, nagyon hasznos időszak volt, két évig megkönnyítette a kríziskezelést. Folyamatosan élelmiszercsomagokat készítettünk, és még a hátrányos helyzetű gyerekek kirándulásába, táboroztatásába is be tudtuk csatornázni az utalványokat, mivel az étkezéseket ezekből fizettük. Amióta elfogytak az utalványok, nyilván sokkal nehezebb ezt a területet kezelnünk.

Nemrég, rezsiutalványok formájában megérkezett az újabb támogatás, amit a nyugdíjasok villany vagy gázszámlájuk csökkentéséhez kapnak, a kommunikáció szerint azért, hogy ők is részesüljenek az ország gazdasági sikereiből — mindenki egyformán. Az is, aki több százezer forintos nyugdíjjal bír, és az is, aki az öregségi nyugdíjból tengődik. Nyilván ebből az állami akcióból is érzékelhető, hogy itt nem szociális szempontokról van szó. De sokan úgy gondolják, hogy ez nem jó így egy olyan országban, ahol a jövedelmi viszonyok tekintetében ennyire szélsőséges a helyzet.

Fotó: Igazgyöngy Alapítvány

Mivel először úgy tudtuk, hogy a rezsiutalvány névre szól majd, nem gondoltuk, hogy akár karitatív célra is lehetne használni. Aztán egy kedves nyugdíjas támogatónk írt: korábban az Erzsébet-utalvány ellenértékét utalta át az alapítványnak, ezért úgy gondolja, a rezsiutalvány esetében is ez a legjobb megoldás.

Nagyon megörültünk és rögtön készítettünk egy facebook-posztot erről, hátha más is kedvet kap az adományozáshoz. Sok megosztást és kommentet élt meg ez a poszt, rengeteg kérdéssel arról, hogyan lehet eljuttatni hozzánk, hogyan lehet pénzre váltani, vagy mi a helyzet az idősotthonokban élőkkel. Aztán megtudtuk azt is, hogy az utalvány mégsem lesz névreszóló, nyilván a kezelhetetlen sokféleség miatt.

Már sokan jelezték, hogy küldenék nekünk az utalvány ellenértékét. Az alapítvány még egyeztet a szolgáltatóval, hiszen a támogatottjaink nagyrésze kártyás villanyórával rendelkezik, a gáz pedig nincsen bevezetve, de próbáljuk úgy felhasználni, hogy mindenkinek a legjobb legyen. Nyilván nagy segítség, ha az utalvány ellenértékét kapjuk meg, nem magát az utalványt, de keressük a legjobb megoldást.

Alapítványunk felhívása után más segítő szervezetek is jelezték, hogy fogadókészek ilyen adományra. A történet tanulsága számomra az, hogy sokszor adott egy központi szándék, amivel sokan nem tudnak azonosulni, ezért így vagy úgy, korrigálják azt. Azaz amikor az állam olyan szándékkal tesz valamit, ami sokak szerint nem illeszkedik a valósághoz, akkor az emberek képesek úgy alakítani, hogy mégis igazodjon. Egy jóléti államban, ahol nem ilyen nagy a társadalmi olló, ahol nem jellemző, hogy a szegénységfaktorok halmozódása egész régiókat érint, nyilván lehet egységes gesztusokat tenni. De itt és most nem ezt az időszakot éljük. Az pedig nagyon jó, hogy ezt sokan felismerik.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!