Többen olyan otthonokban nőttek fel, ahol a szexualitást büntették vagy gyógyszerekkel elnyomták. Mások akaratukon kívül maradtak pár nélkül. Csakhogy a fogyatékkal élőknek is vannak szexuális szükségleteik.
Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!
Petr egy faluban él Csehország Dél-Morvaországi régiójában. A 46 éves férfi gyermekkora óta kerekesszékben ül. „Nem örökletes betegség és nem is baleset miatt. Az orvosok hibáztak, mikor megszülettem. Nem vették észre, hogy ketten vagyunk Anya pocakjában. A nővérem született elsőként, és csak kis idő elteltével vették észre, hogy én még odabent vagyok. Gyorsan kikaptak, de addigra a köldökzsinór a nyakam köré tekeredett és picit fojtogatott. Agykárosodást szenvedtem, amitől az egész testemben izomgörcsök gyötörnek, és nem tudom megtartani az egyensúlyomat.”
Mindig is vágyott párkapcsolatra. „Meg akartam tapasztalni, milyen, ha van mellettem egy szép nő, akit megérinthetek, megsimogathatok, és végre legalább egy kis erotikus élményben lehet részem, mint az egészséges embereknek.” Csakhogy sosem tudott magának társat találni.
Három éve öt, speciálisan a fogyatékkal élők igényeinek ellátására kiképzett szexuális segítő nő kezdte meg a munkát Csehországban. Mikor Petr értesült erről, azon nyomban megkereste őket. Egy segítő jár hozzá havonta egyszer. „Szép percekkel ajándékoz meg, és bármiről beszélgethetek vele. Legalább egy kis gyönyört ad nekem. Nem hittem volna, de jelentősen javított az életminőségemen. Fizikailag és legfőképpen lelkileg sokkal jobban érzem magam.”
Számos hiedelem kering a fogyatékkal élők szexuális életéről. „Sokan azt hiszik, teljesen aszexuálisak, nincs is szükségük szexuális élményekre, míg mások szerint nimfomániásak. Egyik sem igaz” – mondja Lucie Sidova terapeuta, a Freya civil szervezet társalapítója, a csehországi szexuális segítő program egyik elindítója. Az általa vezetett Rozkos Bez Rizika (Gyönyör Kockázat Nélkül) szexmunkásokkal foglalkozó egészségügyi és tanácsadó civil szervezet készítette fel az első öt professzionális segítőt, 2015-ben.
A program hasonló német és svájci kezdeményezések mintájára született. A jelentkezőknek egy kérdőívet kellett kitölteni, majd részletekbe menő interjún vettek részt. „A legfontosabb szempont volt, hogy ne csak a pénz motiválja őket, a munkájuk ennél többet jelentsen számukra. És hogy a saját szexualitásukkal kapcsolatban fesztelenek legyenek” – magyarázza Sidova. „Olyan nők közül választottuk ki őket, akiket ismertünk, és akikben megbíztunk.” Legtöbbjüknek volt már szexmunkás tapasztalata, de akadt, aki korábban tantrikus és erotikus masszőrként dolgozott. Mindannyiuknak volt már egy vagy több fogyatékkal élő kliense. Mára egyik nő sem dolgozik már a szexuális szolgáltatások piacán.
220: a szexuális együttlétek száma, amit az öt képzett szexuális segítőnő nyújtott az elmúlt évben. Erotikus szolgáltatásokat és terápiát kínálnak az idősek és a fogyatékkal élők számára.
Kezdetben a program döcögősen indult. „A szolgáltatás új volt, és sokakban ellenérzést keltett. A nyilvánosság nagy nyomást helyezett ránk, az emberek arra vártak, mikor hibázunk” – emlékezik Sidova. Végül 2015 őszén a cseh belügyminisztérium kiadott egy rendeletet, ami szerint a szolgáltatás nem ütközik törvénybe, majd a szexuális segítők részt vehettek a képzésen és elkezdhettek dolgozni, amennyiben nem szegték meg a kerítésre vonatkozó tilalmat.
A segítők egyénileg dolgoznak, vállalkozói engedéllyel. A Freya a know-how-t és a konzultációt biztosítja számukra. Egyes kliensek csak tanácsot kérnek, mások masszázst, maszturbációs tréninget, vagy kölcsönös örömszerzést erotikus segédeszközökkel, néhányan pedig közösülésre vágynak. Az etikai kódex semmit sem tilt, ami a kölcsönös tiszteletet nem sérti.
„Teltkarcsú szőke, nagy keblekkel” – így hirdeti magát Diana Lovecka a klienseknek. A 38 éves segítő az otthonukban, egészségügyi intézményekben, vagy szállodában keresi fel őket. Az első találkozás alkalmával elbeszélget a kliensekkel az elvárásaikról. „Néha felajánlom nekik, hogy vegyünk együtt egy fürdőt, vagy szívesen megmasszírozom. A kölcsönös simogatás, a szexjátékok használata és bármilyen más kellemes élmény közös megegyezésen alapul. Mindig az a célom, hogy mire elmegyek, a kliens teljesen elégedett és boldog legyen.”
Diana havonta egy hetet Nagy Britanniában tölt, ahol egy stroke-os beteggel foglalkozik. Otthon, Csehországban angolt tanít és szabadidejében szexuális segítőként dolgozik.
Amit szabad, és amit nem: A Gyönyör Kockázat Nélkül jogi tanácsot kért, mielőtt elindította a szexuális segítő programot, hogy elkerülje a kerítés vádját. A szociális munkások szabadon beszélhetnek a klienseknek a képzett szexuális segítők interneten elérhető listájáról. Ha a kliens kiválaszt egy segítőt, megkérheti a szociális munkást, hogy előzetesen egyeztessen a segítővel, vagy akár elkísérje őt az első találkozásra. Mindig minden úgy történik, ahogy a kliens kéri, mivel csakis rajta múlik, milyen szolgáltatást szeretne igénybe venni. Természetesen a kliens a szolgáltatásról bárkivel beszélhet.
Lovecka minden egyes kliensre külön felkészül, az egyéni orvosi diagnózisa alapján. „Könnyű túl messzire menni” – figyelmeztet a segítő – „ezért is kell nekünk előzetesen alaposan felkészülnünk. A szexuális segítségnyújtásnak mindig a kliens javát kell szolgálnia.” A fogyatékkal élő kliensek esetében általában nem nehéz megegyezni abban, milyen szolgáltatást nyújtson a segítő. „Ők maguk beszélnek nekem az állapotukról és az elvárásaikról.” Diana vak kliense például azt szereti, ha mindent ő irányít az együttlét ideje alatt. Piktogramokkal és képekkel próbál segíteni, ha a kliensnek nehezére esik a beszéd. „Az értelmi fogyatékkal élő kliensek esetében én vezetem a folyamatot; megpróbálom a reakcióikból megállapítani, mi esik jól számukra. Nagyon lassan, a megérzéseimre hallgatva kell haladnom.” Diana számára a legnagyobb kihívás az volt, mikor egy olyan férfival volt együtt, aki semmilyen módon nem tudott kommunikálni.
Egyik kliense az együttlét közben az aznapi ebédjéről és az előző napi lovaglásról beszélt neki, mintha nem is tudna figyelni arra, mi történik éppen. „De a gondozójától tudom, hogy a segítő együttléteknek hála, többé már nem piszkálja a lakótársait az otthonban.”
A fogyatékkal élőkre gyakran tekintünk úgy, mint nagyra nőtt gyerekekre egy szexmentes világban. „Bár néha úgy néznek ki, mi több, úgy is viselkednek, mint a gyerekek, a szexualitásuk nem marad meg ezen a szinten, hanem tovább fejlődik. A gondozóik pedig ezt nem veszik észre, vagy nem akarnak tudomást venni róla” – magyarázza Sidova.
Ez azonban helytelen viselkedésre is sarkallhatja őket, úgymint csoportos maszturbálás vagy szexuális zaklatás – vagy az illető depresszióba esik, esetleg meggyűlöli a saját testét. Lucie szerint egyes intézményekben büntetik a szexualitás kifejezését, vagy gyógyszerekkel elnyomják azt. „Ha egy gondozó rá tud szólni valakire, hogy Juj, ezt inkább ne csináld!, akkor azt is el kellene neki magyaráznia, hol és hogyan tudja a szexuális igényeit diszkréten kielégíteni, mert soha senki nem mondja el nekik, hogyan kell ezt normálisan csinálni.” Az otthonokban gondozott emberek közül sokan életükben nem láttak még meztelen testet a sajátjukon kívül.
Mások olyan szülőkkel élnek, akik tudni sem akarnak róla, hogy a gyermeküknek vannak szexuális igényei, vagy egyáltalán nem tudnak lehetőséget biztosítani arra, hogy ezeket kielégíthesse. Persze vannak kivételek is. „Egy idősebb férfi felhívott, sírt a telefonban, úgy köszönte meg, hogy létezik ez a szolgáltatás, mert senki sem értette, milyen nehéz volt neki egyedül megbirkózni az autista fia szexualitásával” – emlékezik Sidova.
A fizikai fogyatékkal élőknek sajátos akadályokkal kell megküzdeniük. A paralízises vagy deformált kezű emberek gyakorlatilag képtelenek magukat önállóan kielégíteni. Természetesen fizethetnek ezért egy prostituáltnak, leginkább is a férfiak. A night klubokban általában ritka az akadálymentes bejárat, de lehet találni fizetett kísérőket (eszkortokat) is, ha egyáltalán akad, aki hajlandó ilyesmit bevállalni. Így pedig csak a frusztráció növekszik.
Épp most szórnak el 77 milliárdot a férőhelyek kiváltására, de ettől nem lesz jobb az intézetben élők helyzete
Milyen jogcímen kapott Habony Árpád diplomata útlevelet? Klór-dioxid ivóvíz fertőtlenítésre Klór-dioxid ivóvíz fertőtlenítésre Klór-dioxid ivóvíz fertőtlenítésre „Nagy aktivitású radioaktívhulladék-tároló telephely kiválasztásának” 2019. évi részletes pénzügyi ütemterve Milyen jogcímen kapott Habony Árpád diplomata útlevelet? NGM – támogatások NGM – szerződések Miniszterelnökség – támogatások Miniszterelnökség – szerződések Külügyminisztérium – támogatások
A szexuális kielégülés és az önkifejezés nem mindig magától értetődő a fogyatékkal élő emberek számára. Erogén zónákat fel lehet fedezni még azoknál is, akiknek a teste érzéketlen: például a fülcimpákon, a nyakon, vagy a fejen. A képzelőerő is fontos szerepet játszik. „Páran a szadomazochista rituálékat kedvelik. A korbácsolás, kötözés, vagy az erősebb nyomás hatására legalább éreznek valamit a testükben” – magyarázza Sidova.
Sok esetben az erotikus segédeszközök kiválasztása is döntő. „A képzéseinken azt is megtanítjuk a segítőknek, hogyan válasszák ki a klienseik számára legmegfelelőbb segédeszközöket. Nem minden vibrátor egyforma!” A súlyos mentális fogyatékkal élő férfiak közül egyesek az anális izgatást kedvelik, és néha oda nem illő dolgokat is felhelyeznek a végbelükbe. „Ezért is fontos, hogy a segítők ismerjék például a különféle análdugókat, ki tudják választani a megfelelőt, és meg tudják mutatni a kliensnek, hogyan használja ezt helyesen” – teszi hozzá Sidova. Készülnek különleges székek és szexhinták is a fizikai fogyatékkal élők számára. Nincs reménytelen eset!
Nők is igénybe vehetik a szexuális segítők szolgáltatásait, de jelenleg erre nincs számottevő igény – legfőképpen azért, mert nincsenek a feladatra megfelelően képzett férfiak. „Eddig két nőről tudok, akik igénybe vették a szolgáltatást. Egyikük utána azt írta nekünk, nagy biztonságban érezte magát, mikor egy másik nőnek nyílt meg szexuálisan” – idézi fel Sidova. Ő segített neki felfedezni az erogén zónáit, egy szextojás és egy gyűrűs vibrátor használatával. Ha egy nőnek érzéketlen a teste vagy nem tudja önállóan használni a kezét, a segítő lassan végig vezeti azt a mellén és a nemi szervein, hogy a kliens felfedezhesse a saját testét és életében először gyönyörhöz juttathassa magát.
De a fogyatékkal élő nőknek sem kell már sokáig várniuk, hogy az első férfi segítők megkezdjék a munkájukat. A Freya tervei szerint még az év végéig mindkét nem számára elindítják a segítői képzést. „Érdeklődnek nálunk női és férfi masszőrök, ápolók és szociális munkások is. Ez nagy öröm számunkra” – mondja Sidova. A Freya célja, hogy a szolgáltatást az ország minden részében elérhetővé tegye.
Megkérdezem Diana Loveckától, mi a munkája legnehezebb része.
„Nem szabad túlságosan a szívemre venni a történeteiket. Észben kell tartanom, hogy ha eljövök valakitől, a munkám ott véget ér. Nagyon sok különböző történettel és tragédiával találkozom. Meg kell tanulnom ezeket elengedni” – feleli, és inkább a munka jó oldaláról beszélne. „Ha csak egyszeri alkalomról van szó, épp elég, ha a kliensnek a végén fülig ér a szája.” Ez az egyik leggyakoribb hatás, amivel a segítők találkoznak: a kliensek visszanyerik az életörömüket és újra nevetnek. Csökken az agresszivitásuk. Páran még partnert is találnak az otthonbéli lakótársaik között. „A hosszú távú segítő munka során felemelő látni, ahogy a kliensek haladnak előre” – mondja Lovecka.
Mesél egy fogyatékkal élő párról, akik régóta kapcsolatban éltek, de ő segített nekik a szex fizikai oldalát megtapasztalni. Utána egy vak fiatalemberről, aki 30 évesen vele vesztette el a szüzességét, majd teljesen levetkőzte a félénkségét, miután már elhitte, hogy képes barátnőt találni magának. Aztán egy férfiról, aki egy sajnálatos baleset miatt nem hitte, hogy valaha még vonzónak találhatja őt egy nő, vagy lesz egyáltalán bármilyen szexuális élete. „Visszaigazolást kapott arról, hogy még mindig tud férfiként működni.”
1200 korona (15000 Forint): ennyibe kerül az egyórás együttlét egy szexuális segítővel. Komoly kiadás egy rokkantnyugdíjasnak – sokak számára megfizethetetlen. A segítők maguk határozzák meg az árat. Az útiköltséget saját zsebből fedezik. „Ez nem egyszerű munka, és nem is várható el tőlük, hogy kevesebbért dolgozzanak. Persze szeretnénk, ha a szolgáltatás mindenki számára elérhető lenne. De össze lehet rá spórolni a pénzt. Volt, aki leszokott a dohányzásról, hogy félre tehesse erre a pénzt” – mondja Lucie Sidova.
Az etikai kódex figyelmezteti a segítőket, ne létesítsenek érzelmi kapcsolatot a kliensekkel. Ennek ellenére a szexuális segítő munka, mint professzionális szolgáltatás szakmai határai nem áttörhetetlenek. A segítők világossá teszik a kliensek felé, hogy nem partnerek és nem barátnők. Mégis teljesen természetes, ha valaki, akinek hosszú időn át nem volt kapcsolata, beleszeret a segítőbe. „Egy értelmi fogyatékkal élő ember számára talán ez az első alkalom az életében, hogy ilyesmit érez. Szerintem ezt meg kell hagyni nekik. Még a fogyatékkal élőknek is joguk van megtapasztalni az örömöt és a boldogságot. Miért kellene kizárnunk őket az érzelmi élet megéléséből? Végeredményben mindannyian átéltünk már szerelmi csalódást életünk során.” Ahhoz, hogy a kapcsolat üzleti alapon tudjon működni, a segítőnek néha el kell beszélgetnie erről a klienssel, vagy szélsőséges esetben megkérni egy kollégát, hogy vegye át a helyét. „Egy ilyen eset már előfordult” – emlékszik Sidova.
A cseh társadalom hozzáállása a fogyatékkal élők szexuális igényeihez drámaian megváltozott az elmúlt pár évben. A tabuk szép lassan felmorzsolódnak, bár még mindig rengeteg a tennivaló. Nehéz vitába szállni Sidovával arról, hogy mindenkinek joga van kiélvezni olyan alapvető emberi élményeket, mint a szex, az intimitás, vagy egy másik ember közelsége.
„Sokkal jobb lenne, ha ezek az emberek valódi partnert találnának, akivel akár egy életet leélhetnek. A szexuális segítő szolgálat nem a megoldás, csak egy lehetséges út azoknak, akik az élet eme területén eddig nem tudtak kiteljesedni. Olyan, akár egy hordozórakéta.”
Ez a cikk eredetileg a Finmag üzleti híroldalon jelent meg. A szerzője Petra Dlouha, aki a Penize.cz pénzügyi híroldal és a Finmag pénzügyi magazin munkatársa 2011 óta.
Az írás a Cseh Újságírásért Díj kiosztóján megkapta a részben a Transitions által támogatott Megoldásközpontú Újságírásért díjat. A megoldásközpontú újságírás célja a társadalmi problémákra határozott és bizonyítékokon alapuló válaszokat adni, a jelenségeket a maguk összetettségében megvilágítani, a kritikai távolságot és a választott megközelítés irányvonalait megtartva.
A cikk a Transitions Online támogatásával jelent meg.
Fordította: Bálint Orsolya
A nyitókép illusztráció, szerző: fsHH/Pixabay.com
Idén hatodik alkalommal adták át a díjat olyan újságíróknak, akik a szegénységben, kirekesztésben élő emberek helyzetét körültekintéssel mutatják be.
Az idén 18 éves nemzetközi SozialMarie társadalmi innovációs díj május 1-én egy online díjátadó ünnepség keretében került kiosztásra. Idén is...
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
