Szerencsére a céges világba egyre inkább épül be a CSR, a társadalmi felelősségvállalás témaköre. Írtam már erről korábban, most nem is ebből az irányból közelítenék. Mert sokszor van, hogy nem a CSR tevékenységen belül tervezetten szerveződik egy céges segítségnyújtás, hanem egy-egy elkötelezett munkatárs kezdeményezésére. Sok ilyen szép történetünk volt már. És mintha szaporodna is a számuk.

Mindenképp kell hozzá egy elkötelezett ember, aki képes maga mellé állítani többeket a cégnél. Olyan, aki ismer minket, személyesen adományozott már nekünk, meg volt elégedve a visszacsatolással, elköteleződött felénk, és szeretne ebbe másokat is bevonni. Persze a vezetők engedélyével történik mindez, sőt, több olyan cég is van, ahol maga a vezető vagy a tulajdonos indul el ezen a vonalon. De sok helyen egy-egy munkatárs is képes maga köré karitatív csapatot szervezni.

Volt már, aki gyerekruha-, játék-, iskolaszergyűjtést szervezett, kis plakátokat készített, amiben bemutatta az alapítványunkat, és csatlakozásra kérte a többieket. Többen karácsonykor cipősdoboz-adománygyűjtést szerveznek, amit kiegészítenek tartósélelmiszer-gyűjtéssel is. De gyűjtöttek már célirányosan pl. női dolgokat a nődolgozók, betéteket, tamponokat, mert, mint itt is írtam már róla, a menstruációs szegénység nálunk is fellelhető téma.

Ahol sok a kisbaba, ott szívesen választják ezt a területet, ott babaholmik, ruhácskák, pelenkák, kiságyak gyűlnek. És sokan vannak, akik olvassák a nyomorszéle blogot, ha ott írok valamiről, az elindít embereket a gondolkodás útján, mint nemrég, amikor energiatakarékos izzók gyűjtését hirdették meg a cégen belül. Ugyanígy volt már tüzelőre gyűjtés is, egy hideg téli időszakban, a blogbejegyzés nyomán.

És vannak, akik céges rendezvényeket szerveznek. Pl. sütivásárt, amikor mindenki készít valami finom sütit, és szerveznek egy kellemes délutánt (vagy munka utáni rendezvényt), amikor ezekből lehet vásárolni a dolgozóknak, a bevételt pedig, természetesen az elejétől kihangosítva, nekünk utalják át. Vagy hasonló program van a soknemzetiségű munkatársakat alkalmazó nemzetközi cégnél, ahol a nemzeti ételeket készítik el, egy mindenki által várt napon, és árusítják, a cégnél, karitatív célra ajánlva a bevételt.

Sokan, amit gyűjtenek, le is hozzák, levéve ezzel a szállítás gondját a vállunkról, a céges autót megpakolják, volt, hogy éjszaka indult a sofőr, mert délelőtt már kellett a kocsi Pesten, de bevállalta, megoldották. És olyan is van, akinél a céges segítségnyújtás maga a szállítás, időnként jelentkeznek, és lehozzák a gyűjtőpontról az odavitt holmikat, ami azért nagy munka, mert a pincéből kell felhordani a sokszor száznál is több dobozt, reklámszatyrot, ruhával teli nylonzsákot.

No, és ott vannak a cég termékei. Pl. a valami miatt nem eladható, de még használható termékek sora, ami nekünk tökéletes. Értékcsökkent edények, megmaradt árukészlet, sérült csomagolású termékek. Mind jól hasznosul az esélyteremtő munkánkban. Ahhoz, hogy ezeket megkapjuk, általában a cégtulajdonos elköteleződése kell, hiszen az ilyen dolgok mindenhol, mindenkinél jól jönnek.

Nagyon szeretem ezeket az elkötelezett embereket. Sokukkal sosem találkoztam személyesen, mégis, mintha régóta ismernénk egymást. Van, hogy megbeszélünk valamit, aztán nem sikerül végigvinniük az ügyet, eltűnnek, majd egy fél év múlva felbukkannak újra. Közben folyamatosan keresik, hogyan lehetne segíteni. És mindig kitalálnak valamit, mert elkötelezettek és kreatívak. Jobb világot akarnak, és keresik maguk körül a lehetőséget, hogy ezt építhessék. Építhessék másokban, a munkatársaikban, és nálunk is, akik messze vagyunk ugyan tőlük földrajzilag, de általunk jut el a segítségük oda, ahol igazán kell.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány.