Az alapítvány a TV2 „Appra magyar” című műsorának november 21-i adásával kapcsolatban panaszt tett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál a gyermekek jogainak megsértése miatt. A műsorban arról beszéltek a résztvevők, hogy milyen esetekben és akkor miképp legitim a gyerekkel szembeni fizikai erőszak. A Médiatanács szerint viszont nem igazolható, hogy a gyermekbántalmazást az adás „jogszerű és társadalmilag elfogadható magatartást”-ként mutatta volna be, ezért elutasította az Alapítvány keresetét. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint a hatóság döntése idézőjelbe teszi a gyermekjogi törvényt, amely egyértelműen tiltja a gyermekek bárminemű testi fenyítését.
A TV2 „Appra magyar” című talkshow-jában feltett kérdésre: „Ön szerint adhat egy pofont a szülő a gyerekének?” a meghívott vendégek – köztük egy pszichopedagógus szakértő – amellett érveltek, hogy bár nem szép dolog megütni a gyereket, és a pofon kifejezetten megalázó, vannak olyan helyzetek, amikor a testi fenyítés igenis indokolt lehet.
A szakértő konkrét tanácsokkal is szolgált arra vonatkozóan, hogy mely testrészekre mérjünk ütést, zárásként pedig az egyik vendég a következőképpen fogalmazott: „üzenjük az embereknek, hogy fogadják meg, amit a szakember mondott, és a pofon helyett lehet más testrészt is választani”.
Civil panasz a TV 2-vel szemben
A gyerekjogok védelmével foglalkozó Hintalovon Alapítvány álláspontja szerint a TV2 „Appra magyar” című műsorában megsértette a gyermekek jogait, így különösen a Gyvt. 6. § (5) bekezdését, valamint a médiaigazgatásra vonatkozó, a gyermekek jogait védő jogszabályi rendelkezéseket azzal, hogy a gyermekbántalmazást jogszerű és társadalmilag elfogadható magatartásként mutatta be, továbbá azzal, hogy a műsort a III. kategóriába sorolta, így az a kiskorúak jelentős része számára elérhetővé vált.
A Gyvt. idézett 6. § (5) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy minden gyermeknek joga van az emberi méltósága tiszteletben tartásához, és ehhez kapcsolódóan kifejezetten rögzíti, hogy tilos a gyermeket bárminemű testi fenyítésnek vagy fizikai bántalmazásnak alávetni. Vagyis a gyermek mindennemű testi fenyítése, legyen az akár az arcra, akár a ruhán keresztül a combra mért ütés, teljes mértékben és kivétel nélkül, minden esetben jogsértő.
A panaszban megfogalmazott vélemény szerint már a nézőknek feltett kérdés – „Ön szerint adhat egy pofont a szülő a gyerekének?” – is azt sugallta, hogy a gyermek pofonütése kizárólag a szülő szabad döntési körébe tartozó pedagógiai módszertani probléma. Holott ezt jogszabály rendezi, a válasz pedig egyértelműen nem. Ezen túlmenően a kérdésre adható három lehetséges válaszból kettő a gyermekbántalmazást mint jogszerű nevelési eszközt jelenítette meg a nézőnek. (A: Igen, nekem se lett bajom a pofonoktól, B: Igen, de csak nagyon indokolt esetben, C: Nem, tilos megpofozni a gyereket.)
Ezt az álláspontot csak erősítette a műsorvezető, a közéleti személyiségek és a megszólaltatott szakértő véleménye – írják a panaszban.
A beszélgetés során elhangzott vélemények alkalmasak voltak arra, hogy a jogszabályban rögzített zéró toleranciát relativizálják, egyúttal az olyan, a köztudatban amúgy is élő véleményeket erősítik, mint: „persze, gyereket megütni nem szép, de ha nem pofont adunk neki, hanem a fenekére csapunk, akkor az nem megalázó, és egyébként sem fáj”, vagy „persze, nem ütjük meg a gyereket, de amikor kaptam egy pofont, azt egy életre megjegyeztem” valamint „persze, nem ütjük meg a gyereket, csak ha kezelhetetlen”.
Ennek a gondolatmenetnek a megkoronázásaként az egyik közéleti személyiség ezzel az üzenettel zárta a show-t: „üzenjük az embereknek, hogy fogadják meg, amit a szakember mondott, és a pofon helyett lehet más testrészt is választani”. Ez a tanács megerősítette a nézőkben, hogy a testi fenyítés, mint nevelési eszköz, jogszabálysértő ugyan, azonban indokolt esetben alkalmazható, az pedig, hogy mikor él ezzel az eszközzel, teljes mértékben a szülő belátására van bízva.
A Médiatanács állásfoglalása
A hatósági ellenőrzés során a Médiatanácsnak azt kellett vizsgálnia, hogy a panaszolt médiatartalom megkérdőjelezte-e a gyermekek egyenlő emberi méltóságát, azaz támogatta-e a gyermekekkel szembeni erőszakot.
A Médiatanács megállapította, hogy a műsorvezető a jogszabályra utalva hívta fel a nézők figyelmét arra, hogy a pofonütés gyermekbántalmazásnak minősül, továbbá a műsorban szereplő szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az arcra irányuló ütés megalázó, megszégyenítő, és rombolhatja a gyermek önbizalmát; figyelmeztető jelzésnek nevezte a más testrészre irányuló ütést, és
hangsúlyozta, hogy ilyenre csak ritkán kerülhet sor, ha muszáj megállítani a gyermeket; nem testi fenyítésről, hanem a gyermek érdekében alkalmazható fizikai ráhatásról beszélt, hiszen hangsúlyozta, hogy a szülő erőteljesebb mozdulata fizikai fájdalmat nem okozhat, célja kizárólag a figyelmeztetés lehet, és csak a gyermek érdekében történhet.
A médiahatóság álláspontja szerint mindezek alapján nem igazolható az az álláspont, hogy a gyermekbántalmazást az adás „jogszerű és társadalmilag elfogadható magatartást”-ként mutatta be, és azt az üzenetet közvetítette, hogy „a gyermek pofonütése nem jogsértő magatartás”.
Nyelvi zsonglőrködés
A Médiatanács indoklását problémásnak nevezi Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány vezetője: „[a Médiatanács döntése] nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájára vonatkozóan – ideértve a gyerek testi fenyítését is -, és nyelvi zsonglőrködéssel próbálja úgy beállítani a műsorban elhangzott, egyértelműen a gyerek megütésére vonatkozó mondatokat, mint amik valójában nem testi fenyítésre vonatkoztak”.
Állásfoglalásában a Hatóság a gyermek érdekében történő fizikai ráhatásról, és a szülő erőteljesebb mozdulatáról ír, miközben tudjuk, hogy ezek a kifejezések mind az ütésre vonatkoznak. Ezzel olyan keretbe foglalja a műsorban elhangzott mondatokat, amelyek elbagatellizálják a mondatok súlyát és a nézőkre gyakorolt hatását.
A hatóság ezzel megerősíti, hogy „indokolt” esetekben, és kizárólag a gyermek érdekében igenis sor kerülhet a gyermek testi fenyítésére. Gyurkó szerint az NMHH egyszerűen nincs tisztában a gyermekjogokkal.
„Általában azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek testi fenyítésének tilalmát – hiába van érvényben 2005 óta a vonatkozó törvény – nem veszi komolyan a felnőtt társadalom.”Mindenki csinálja: mi a gond azzal, ha kimondjuk, hogy rácsaptam a gyerek fenekére?” A műsorban megjelenő válaszok azt mutatták, hogy nézők többsége egyetért azzal, hogy indokolt esetben meg lehet ütni a gyerekeket. Ez az attitűd egybevág más, komolyabb kutatások eredményeivel, melyek szerint
a magyar felnőttek többsége támogatja a gyerekverést. Ennél is drámaibb, hogy minden második magyar gyerek is azt gondolja, hogy rendben van, ha megütik – írja Gyurkó Szilvia egy korábbi cikkében.
A műsor kapcsán újból kiderült, hogy nagyon fontos lenne beszélnünk a gyerekverésről, arról, hogy egyáltalán mi számít annak. Hogy miért nincs rendben az „atyai pofon”, úgy általában a megalázás, megszégyenítés mint nevelési eszköz; és általánosan is, a konfliktusok erőszakkal való kezelése.
Gyurkó szerint fontos, hogy végiggondoljuk az összes mondatot, amivel a gyerekverést el szokták adni:
Fáj-e a pofon, vagy a fenékre verés?
Az is gond, ha csak egy picit ütöm meg?
Miért gond, ha megütöm, hiszen tudom magam kontrollálni, és nem vagyok túl durva.
Nem számít az egész, a gyerekek könnyen elfelejtik az ilyet.
Engem is megütöttek, mégis rendes ember lett belőlem.
Először is
a verés, ha fizikait nem is, de érzelmi sérülést biztosan okoz: beleég a gyerekbe a megalázottság, a kiszolgáltatottság.
Másodszor: nem létezik olyan, hogy „csak picit ütöm meg”. Gyurkó szerint több kutatás is bizonyítja, hogy a felnőttek nem tudják jól bemérni az alkalmazott erőszak mértékét és erejét, és akkor is kimutatható fájdalmat tudnak okozni egy gyereknek, ha a szándékuk nem erre irányul. Az indulat, a düh, a félelem tovább szűkíti a racionális mérlegelés lehetőségét. Elképesztően nagy csapda a „csak picit ütöm meg” – fogalmaz Gyurkó.
A jogszabályok éppen ezért kategorikusan tiltják a gyerekekkel szembeni erőszak valamennyi formáját, és nem kezdik el felsorolni, hogy kivéve, ha a szülő a gyerek karjára, fenekére vagy combjára üt, vagy ha higgadtan veri, és nem indulatból, vagy ha csak kicsit üt.
Nagyon veszélyes ebbe az utcába besétálni, és – mint a műsor is mutatta – nagyon kényelmes is. A nézők, a műsor vendégei és a szakértő egymást erősítették abban, hogy vannak olyan helyzetek, amikor teljesen rendben van, ha megütjük a gyereket – persze kizárólag az ő érdekében, és persze nem úgy, hogy fájjon.
De ki dönti el, hogy mi áll a gyerek érdekében, és mi a fájdalom ideális mértéke? Természetesen a szülő – éppen az, aki a testi fenyítést alkalmazza. Ez éppen olyan, mint amikor a bántalmazó férj azzal indokolja a feleségverést, hogy a párja „kiprovokálta” azt, és egyébként is hisztérikus volt, kezelnie kellett valahogy a helyzetet.
Abban a pillanatban, hogy elkezdjük mérlegelni, a fizikai erőszak mely formája, milyen mértéke az, ami még megengedhető, a szülőkre bízzuk, hogy eldöntsék, mikor és mennyire verik meg a gyereküket: csak alkalmanként, figyelmeztetésképpen, vagy akkor, ha a gyermek kihozza őket a sodrukból, vagy rendszeresen, nevelési célzattal, mert attól „jobb ember lesz”.
Más-más környezetből jövő, ilyen-olyan gyerekkort megélt szülők eltérően gondolkodnak a testi fenyítésről és általában az erőszakról. A gyermekvédelmi jogszabályokat azonban azzal a céllal alkották meg – összhangban a nemzetközi egyezményekkel -, hogy azokat mindenki, mérlegelés nélkül betartsa. Ideje lenne, hogy a gyermekvédelemmel foglalkozó szervek, hatóságok a kibúvók keresése helyett elkezdjék végre alkalmazni ezeket.
Vitrai Barbara
[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
Nélküled nincsenek sztorik.
Bankkártya
Átutalás
PayPal
1%
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Támogasd a munkánkat 10 ezer forint adománnyal, mi pedig megajándékozunk egy pólóval. Katt a részletekért.
Üvegvisszaváltással
Támogasd a munkánkat palackvisszaváltással, kattints az üvegvisszaváltós oldalra, mentsd el a kódunkat, és használd azt a Repontoknál!
Bankkártyával az AdjukÖssze.hu oldalon
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!