A mélyszegénységben sok minden hiányzik. Sok mindent nehezen visel a messziről érkező látogató, a ruha, cipő hiányát, a nyilvánvaló lakhatási szegénységet, de az élelem hiánya talán a legrosszabb.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

A segítő szakma kétféle éhezésfogalmat használ, a kríziséhezést (vagy mennyiségi éhezést) és a minőségi éhezést. Előbbi a kutatások szerint 40-50 ezer gyereket érint Magyarországon, akikkel, ha nem is folyamatosan, de előfordul, hogy a hét végén, vagy a tanítási szünetekben nem jutnak élelemhez. Sok minden lehet a háttérben, a mi tapasztalatunk szerint ez leginkább az uzsora sújtotta családokban gyakori. A minőségi éhezésről (ami viszont egész országrészeket érint) akkor beszélünk, ha a gyerekek esznek ugyan, de fehérjéből, vitaminokból nem eleget, nem annyit, amennyi egy fejlődő szervezetnek kell, és, bár nincsenek lesoványodva, de visszamaradnak, értelmileg biztosan. Nem véletlen, hogy a szegregátumokban felülreprezentált a sajátos nevelési igényű gyerekek száma.

Mindkettőről vannak történeteim. A kríziséhezőről az a család jut most az eszembe, ahol, mikor megjelentem, reklámszatyorral a kezemben, a kisgyerekek őrült sivalkodásba kezdtek, az örömtől. Mert tudták, mi jön velem… nem először mentem hozzájuk. Nem volt jó érzés az örömüket látni. És nem vették le a szemüket a szatyorról, amíg ki nem öntöttem a tartalmát az egyetlen bútordarabra, az ágyra. És ahogy nekiestek a nápolyiszeleteknek…. azt nem lehet elfelejteni. Vagy azt a másikat sem, aki a kapott háztartási kekszet kis lábasba rakta, vizet öntött rá, és kanállal ette: „leves” -mondta nevetve, ezt „főzte” ötévesen, mert így, megpuhulva gyorsabban tudta enni. És többet ehetett meg így, mint a testvére. A sok hasonló torokszorító történet az Igazgyöngy körül már a múlté, bár folyamatosan bukkannak fel új esetek is. Az utóbbi években visszaszorítottuk ezt a kapcsolatrendszerünkben, de sok helyen, ahol nincs segítő civil szervezet, ma is élő probléma.

Segítenünk kell. Muszáj. Mert elgondolkozik az ember a minőségi éhezésen is, mikor azt látja, hogy egy hattagú család pénteken hat egész kenyeret vesz. Ami elfogy. Mert nincs más.

Az élelmiszeradomány alapvető a kríziskezelésben. „Túlélőcsomagokat” készítünk, amivel egy-egy hétvégén segítünk annak, akinek semmije sincs. Akiknél éhen maradnának a gyerekek.

A csomagok értéke 4-5 ezer Ft. Tartós élelmiszerek vannak benne, egy olaj, két száraztészta, cukor, liszt, és konzervek. Néha egy csomag leveskocka. Télen egy tea, citromlé. Vagy egy üveg lekvár. Egy-két zacskó keksz. Van, hogy egy-két tej is. Vagy egy zacskó rizs. Mikor mit tudunk adni. Ebből mindig kell, hogy legyen a raktárunkban. Mert bármikor kialakulhat olyan helyzet, hogy ezzel segítünk a legtöbbet. Sok kamatos pénzfelvételnek mentünk már így elébe, és sikerült megoldani egy-egy kilátástalannak tűnő helyzetet.

A cikksorozat korábbi részei

L. Ritók Nóra: Adományozzunk iskolaszereket oda, ahol ez szeptemberben hiányozni fog!

L. Ritók Nóra: Háztartási gépek, mint adomány, avagy hogyan lesz igazi segítség az adományból?

L. Ritók Nóra: Hogyan adományozzunk? III. – Bútoradományok

L. Ritók Nóra: Hogyan segítsünk a gyerekeken? – II. rész

L. Ritók Nóra: A gyerekek segítése – I. rész

L. Ritók Nóra: Hogyan segítsek? – Hogyan adományozzunk III.

Hogyan adományozzunk II. – A ruhaadományok célbajuttatása

Hogyan adományozzunk? I. – Használt ruhák

Tanuljunk adományozni

A tartós élelmiszeradomány az egyik legfontosabb a gyerekszegénység elleni adományok között. Sokan segítenek ezzel. Van, aki megtölti a csomagtartóját és lehozza. Más átutalja az árát. Van, hogy cégek segítenek, pl. nemrég egy száraztészta készítő cég. Rosszul csomagolt, kereskedelmi forgalomba nem hozható, de adománynak továbbadható tésztával. Vagy valamivel, amiből egyszerűen túl sok halmozódott fel a raktáraikban. Édességgel. Ilyet is gyakran kapunk. Rostos ivólével. Tartós tejjel.

Minden jól jön. Van, aki még jobban akar segíteni, és azt mondja, egészséges alapanyagokat küld. Teljes kiőrlésű lisztet, magliszteket, zabpelyhet, hajdinát. Ezzel nehezen boldogulunk. Mert ezek elkészítésének tudása nincs meg a szegénységben. És az ízek is szokatlanok. Az külön feladat, hogy ezeket beemeljük. Még nem tartunk ott, hogy ez sikerüljön. Az egészséges táplálkozás nem a szegények táplálkozása. A táplálkozási szokások megváltoztatásáról beszélni itt utópia.

Előbb ne éhezzen senki. Jusson minden gyerek megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez. Elég fehérjéhez. Ez az első lépcsőfok. De még ezt sem léptük meg.

L. Ritók Nóra

A szerző az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Fotók: Igazgyöngy Alapítvány

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]