A választék is persze, az olcsó kínaitól a márkásokig, széles a skála. A beiskolázás mindenhol nagy terhet ró a családokra. Könnyít persze az ingyenes tankönyv (bár nem igazán értem, miért nem lehet érvényesíteni itt is szociális szempontokat, miért ugyanúgy ingyenes ott, ahol az egy főre jutó jövedelem 200 ezer Ft fölött van és ott is, ahol nincs 20 ezer), még, ha van is iskolakezdési támogatás, a kötelezően beszerzendő felszerelések listája hosszú, és sokba kerülnek, még ha a legolcsóbbakat veszik is meg.
Ahol több gyerek van, ott többszöröződik a költség. Az iskolában pedig felszerelés nélkül nem tudnak megfelelően haladni. Ott sok helyen még mindig így végződik a történet: nem hoztad? Egyes.. és elég nehéz a harmadik, a körző hiányáért kapott egyes után bebizonyítani, hogy megy az a mértan kettesre. No meg a felszerelés hiánya máshol is ellenére dolgozik a változásoknak. Az egyik gyerek rajzórán szuper vízfestékkel dolgozik, műszaki rajzlapra, kétféle ecsettel… a szomszédja mindennek híján a pedagógustól kap egy egyik oldalán használt fénymásolópapírt és ceruzával oldja meg a feladatot. A kétféle megoldás nemcsak érdemjegyben lesz más. Eléggé hatásosan tükrözi a gyerekek számára is a különbséget, az önbecsülést pedig porig rombolja. És ott a tornaóra. Egyikük külön ruhát visz, lecseréli az utcait, van tornacipője. A másiknak semmi. Utcai ruhában tornázik, és van, hogy ebben is alszik otthon.
Mindannyian emlékezhetünk még az iskolakezdésre, a kihegyezett ceruzákkal teli tolltartóra, a szépen befedett füzetekre. Jó volt nézegetni őket, pozitív érzésekkel töltött fel minket a tanévkezdésre. És nagyon nem mindegy, hogy egy épp az aktuális divat szerinti figurával díszített iskolatáskában, vagy egy szakadt nylon szatyorban viszi valaki a felszerelését első nap az iskolába.
Hogy miért most hozom ide ezt a témát, mikor majdnem vége a tanévnek? Nos, azért, mert most van egy olyan időszak, mikor segíthetünk. Vannak iskolák, akik szerencsés társadalmi hátterű gyerekeket tanítanak, és vannak, akik csak halmozottan hátrányos helyzetűeket. A két világ közti különbség hatalmas. És most szervezetten, az osztályokban is fejleszthetjük kicsit a szolidaritás érzését. Mert lehetne az utolsó napokban szétnézni kicsit, mi maradt, mi használható még ott, ahol szeptemberre biztosan új táska, tolltartó, és belevalók lesznek. Ahol nem ment szét a tornafelszerelés, de őszre biztosan kinövik majd. Vagy egyszerűen csak újat kapnak, mert a család megengedheti magának. Megmaradtak-e a számolókorongok, vagy más, amit előírnak az elsősöknek mindenhol, ám alig látszik rajta a használat?
Ami ott már nem kell, de még jó állapotú, legyen az iskolatáska, tolltartó, tornazsák, jó szolgálatot tesz ott, ahol ez szeptemberben hiányozni fog. Ki lehet hegyezni a ceruzákat, megnézni az ecseteket, a zsírkrétát, festéket, vonalzót, hegyezőt, radírgumit. Akinek nem kell, már eleve az iskolában hagyhatja. Most össze lehet rakni osztályonként dobozokba, és eljuttatni olyan civil szervezetekhez, akik rászoruló gyerekekkel dolgoznak. Tanodákba, a leszakadó térségek szegregált általános iskoláiba. Most könnyebb összeszedni, átnézni, együtt a gyerekekkel, kihasználva a helyzetet a nevelésre is.
Mi az Igazgyöngy Alapítványnál szeptemberben több mint ezer gyereket segítünk iskolaszerrel. Sokat ilyenkor gyűjtünk össze, de természetesen augusztus végén is szervezünk gyűjtéseket. Akkor másképp, elsősorban a füzetekre, új holmikra koncentrálva. Az utóbbi két évben iskolai csomagokat is készítünk, és eljuttatjuk azokba a sulikba, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. A pedagógusok nagyon hálásak, mert van mihez nyúlni, ha nincs felszerelés. Sokan eddig a magukéból pótolták. Nekünk vannak már ilyen segítő partneriskoláink, a fővárosban. Van, ahol a pedagógus indítja el, de sok helyen egy-egy szülő. Mindegy ki, csak partnereket találjon hozzá. Mert ebben mindenki nyer. A jobb társadalmi státuszú gyerek tanulja a szolidaritást, a rosszabb pedig alapvető iskolaszerekhez jut. És kicsit még a környezeti fenntarthatóságért is teszünk valamit.
A Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium kezdeményezése
Talán már itt elkezdhetjük a nevelést: mi az, ami már nem használható adománynak. Megállapodhatunk a gyerekekkel a ceruzák méretében. Pl. hogy tizenkét cm alatt már nem adjuk tovább. És a törött vonalzót sem. Vagy a leszakadt fülű táskát. Sem a megkezdett füzetet, mert van még benne pár üres lap. A térdén kiszakad tréningnadrág sem jó. Már itt el lehet kezdeni szétszedni, mi a szemét, és mi az adomány. Be lehetne vonni a középiskolásokat, a kötelező önkéntes munka keretében csoportosíthatnák, becsomagolhatnánk. Megszervezhetnék az eljuttatást. A diákönkormányzatoknak szép feladat lehetne.
Miért ne próbálhatnánk meg most, a 2016/17-es tanév végén országos mozgalommá szélesíteni ezt a kicsiben már sikeres kezdeményezést?
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
