Írtam már a ruhákról, bútorokról, megkezdtem a gyerekek segítésének, támogatásának a lehetőségeit bemutatni, most nézzük azokat a holmikat, amelyek ezeken kívül megjelennek az adományozásban. Televízió, háztartási gépek, konyhai és lakásfelszerelések, amelyek fölöslegessé válnak a társadalom szerencsésebb felén élők háztartásaiban, vagy előkerülnek a hagyatékokban, és logikusan jut eszébe a szociálisan érzékenyebbeknek, ezeket is oda lehetne adni a rászorulóknak.
De vajon minden jó ötlet-e? Akik távol élnek a problémától, nem igazán gondolnak bele, hogy pl. az elektromos eszközök áramfelvétele és a kártyás villanyórák feltöltésének lehetőségei hogyan viszonyulnak egymáshoz. Egy elektromos főzőlap, vagy egy hősugárzó pl. túl gyorsan eltünteti a rátöltött 2-3 ezer forintot, és ha nincs miből feltölteni újra, akkor marad a sötétség. Nem túl jó adomány a hot-dogkészítő vagy a grillező sem, nemcsak az áramfelvétel miatt….hanem kicsit olyan ez, mint mikor egy adományban csirkemell-sütéshez való fűszersót és kis zacskókat kaptunk…. de csirkemellet nem, és az igen ritkán kerül a szegregátumokban az asztalra.
Aztán ott vannak a régi televíziók. Némelyik kész matuzsálem, olyan nehéz, hogy alig bírjuk a szállításnál. Jellemzően nem sokáig bírják, és aztán gond van vele, mert veszélyes hulladék, el kell szállítani. Vagy a régi hűtők. Olyan pl. amelyiknek nincsenek meg a polcai. Vagy a gumiszalag körben nem zár jól. De aki felajánlja, azt gondolja, „oda még jó lesz”.
Vagy a mosógépek. Ebből nagyon örülünk, ha van keverőtárcsás, hiszen a házak zömében nincs bevezetve a víz, de óriási segítség, ha van egy ilyen, pláne, ha tudunk adni hozzá centrifugát is. De ha a mosógépből hiányzik a cső, vagy a centrifuga teteje letört, azzal munka és költség van, hogy biztonságosan használható legyen. Ha kapunk automata mosógépet, azt is el tudjuk helyezni rászorulóknál, de ők már egy szinttel feljebb élnek, hiszen a házaikban van vezetékes víz.
Sokszor érkezik kazettás magnó, video-lejátszó, lemezjátszó, dvd-lejátszó. Micsoda remek dolog volt abban a korban, mikor csak ez volt… és milyen gyorsan túllépett rajtuk a technika fejlődése! Sok helyen még ott lapulnak ezek az eszközök, hozzáillő kazettákkal persze, amit már 10 éve senki sem hallgat és néz, mert a digitális eszközök ezeket már kiszorították. Sajnos ezeket sem tudjuk adományként megfelelően használni. Nem is értenek hozzájuk, akikhez kerül, hamar elromlanak, javíttatni már nem lehet… marad hulladéknak, növelve az elszállítandó veszélyes anyagok sorát.
És a régi számítógépek? Nagyon sok ilyen felajánlás érkezik. A helyzet ugyanaz velük, mint amit fentebb írtam. A nagy monitorok, a régi gépek nem tudják betölteni azt a feladatot, aminek felajánlók szánják. Sok helyet foglalnak el, könnyen elromlanak, tudás és forrás pedig nincs a javításukra. Sok cég cseréli le a számítógép-parkját, és ajánlják fel a régieket. Ezek korszerűbbek, jobbak, és átvizsgálva kapjuk meg őket. Gyakori ezekből a forrásokból a használt mobiltelefon, telefon, fax, fénymásoló, nyomtató is, ezek leginkább a civil szervezetek infrastruktúráját javítják, de az adomány így is hasznosul, közvetve a célcsoportra is hatva, hiszen a velük foglalkozó szervezet munkáját segíti.
No és ott vannak a gáztűzhelyek. Jellemzően vezetékeseket ajánlanak fel, mikor új, modern kerámialaposat vásárolnak, és a régi fölöslegessé válik. A szegregátumokban azonban nincs gázfűtés, át kell köttetni és palackot venni hozzá, a végösszeg (a szállításon túl) így eléri a 20 ezer forintot is, hogy továbbadományozható legyen.
Amikor adományban megkapunk bármilyen háztartási eszközt, mi nem nézzük meg, hogy működik-e. Mert mi megbízunk abban, aki adja, gondoljuk, hogy nem működésképtelen készüléket küld. Ám nagyon sokszor kiderül, ez nem így van. Az is előfordul, hogy a gáztűzhely annyira koszos, zsíros, hogy megfogni alig lehet. Kaptunk már teljesen bepenészedett hűtőszekrényt. Persze meg lehetett tisztítani…de több munkaóra ment rá, mint amennyit ért…. No és az is gyakori, hogy kiderül, a készülék (nagy, nehéz tv, fagyasztószekrény, hűtő, mosógép, kívül még használhatónak tűnő, de belül teljesen korrodálódott gáztűzhely) elhozatalával megint a lomtalanítást tolták ránk, ingyen elvittük, ők megszabadultak tőle, mi pedig rajtuk segítettünk, pedig mi nem őket szerettünk volna támogatni. Mert nekik lett volna forrásuk, lehetőségük, hogy legálisan megszabaduljanak tőle, nem kihasználva a segítő szervezet jóhiszeműségét.
Hogyan lehet ezt jól csinálni? Talán, ha valaki végiggondolja, ténylegesen jól jöhet-e másnak, ami nála fölösleges? Nem akkor ajánlja fel, mikor a Vaterán, vagy a Jófogáson már senkinek sem kellett…. ingyen sem. Ha megkérdezi a segítő szervezetet, szükség van-e rá? Sosem haragszunk meg a kérdésekért….szívesen magyarázzuk el újra és újra, mi hasznosul a szegénységben, és mi nem. Esetleg, ha belegondol az adományozó a plusz költségekbe, és ha módja van rá, ezt átvállalja. Pl. megnézeti egy szerelővel, és ha rossz, akkor megjavíttatja, és úgy adja oda. Persze, ha megéri megjavíttatni. Mert ha neki sem éri meg, valószínűleg ez nem lesz jó annak sem, akinek a lehetőségei még szűkösebbek effélére.
Belül legyen bennünk egy mérce. Amiről pedig nem tudunk eleget, azt kérdezzük meg. Így lesz igazi segítség az adományból.
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
