Hogy valami nagyon el van rontva a fogyatékos emberek számára fenntartott hazai bentlakásos intézményrendszerben, az a gödi speciális otthon ügyéből elég világosan kiderült. Az egyetlen reális alternatívát a nagy intézmények felszámolása, a kitagolás, az itt élők kiköltöztetése jelenti. Csakhogy az előkészítetlenül, erőltetett tempóban történő megvalósítással bajok lesznek – van, ahol még csak lakossági fórumokon tiltakoznak, de van, ahol már aláírást gyűjtenek a fogyatékos emberek tervezett beköltöztetése ellen.
Senki nem vádolhatja tétlenkedéssel a minisztériumot: csütörtök délben, egy nappal azután, hogy országos botrány robbant ki a gödi Topházban uralkodó állapotok miatt, az EMMI máris közleményben reagált az ügyre. Nemcsak megdöbbentek és felháborodtak, de azonnali intézkedés is történt, a csúcsszerv, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SzGyF) azonnal felfüggesztette az intézmény igazgatóját.
Nyilván helyesen, de tény, hogy az illetőt néhány hónappal korábban nevezték ki, dacára annak, hogy az alkalmatlansága már korábban is bebizonyosodott. Azt nem tudni, változtak-e az állapotok a gödi Topházban az MDAC februári látogatása óta, de akár javultak, akár nem, a most kirúgott intézményvezető felelőssége mellet nem kerülhető meg a korábbi vezetők, de leginkább az intézmény felügyeletét ellátók felelőssége.
A közlemény szerencsére nem ragad le az önmarcangolásnál, egy szó sincs benne a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vagy a minisztérium felelősségéről, így aztán senkinek nem is kellett lemondania a gikszer miatt. Jóhírek viszont vannak: „A kiváltási program keretében a gödi TOPhÁZ Speciális Otthon is bezárásra kerül a közeljövőben.”
Az MDAC-jelentése alapján talán az sem lenne túlzás, ha nem a közeljövőben, hanem azonnal zárnák be az intézményt, de a közlemény sajnos mélyen hallgat az ott lakók ért szenvedés kapcsán a civilek által emlegetett jóvátételről, vagy a teljes intézményrendszer átvilágításáról is. Marad tehát a kitagolás:
„A kiváltási program első körében mintegy 2500 fogyatékos ember költözhet ki a jövő év végéig a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, a célra a kormány 21,8 milliárd forintot fordít.” – írja a minisztérium közleménye.
Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy milyen kockázatokat rejt a kiváltási hullám központból elrendelt, forszírozott megvalósítása – de ha máshonnét nem, az első kör tanulságaiból tudhatták volna ezt a kormányzat illetékesei. 2013-ban a rosszul előkészített kitagolás kudarcot vallott több településen is a helyi lakosok ellenállás miatt – valami nagyon hasonló kezd kibontakozni a mostani kitagolási hullámban is.
Április végén két lakossági fórumot is tartottak a Veszprém megyei nyírlkai pszichiátriai bentlakásos intézmény megszüntetése kapcsán. Az intézmény 115 lakója költözhetne ki a környező településekre támogatott lakhatásba, illetve lakóotthonba.
A fórumokon azonban olyan heves ellenállásba ütköztek a program illetékesei, hogy momentán elég kétségesnek látszik, lesz-e a dologból valami. A sikeres integrációhoz befogadó, támogató közeg kell – ezt viszont nehéz lesz megteremteni úgy, hogy az érintett települések lakói az önkormányzattól szivárgó pletykákból értesülnek, hogy „jöttek ingatlant venni a pszichiátriai intézetből kiköltözőknek.”
Merthogy nagyjából ez történt azon a négy településen, ahol az SzGyF illetékesei körülnéztek, eladó ingatlant keresve a lakóknak. Jellemző az egyik fórumról beszámoló veol.hu cikkének címe: „Pszichiátriai betegek Csabrendeken? – Lakossági fórumokon dől el a betelepítés.”
Ha ez igaz, akkor a dolog el is dőlt: mind Csabrendeken, mind Sümegprágán nagyon határozottan kikeltek a helyiek az otthon lakóinak „betelepítése” ellen. Rig Lajos, a körzet jobbikos képviselője is megjelent a fórumokon, és szót emelt a kitagolás ellen.
Rignek azonban vannak a berögzült félelmeken, elutasításon túli érvei is. Állítása szerint jelenleg is előfordul, hogy éjszakára egyetlen gondozó marad a nyírlaki intézményben a 115 bentlakóra, mert egyszerűen ennyi jön ki a létszámból, az intézményben tudniillik évek óta munkaerőhiány van. Ez a jelenlegi intézeti ellátási formában is súlyos probléma, de miképp fogja ellátni a feladatát ez az egy, vagy akár két gondozó, ha a mostani lakók tíz-tizenöt különböző, adott esetben egymástól sok kilométerre fekvő ingatlanokban fognak élni?
Tegyük hozzá, alapkövetelmény lenne, hogy a kitagolást, a közösségi ellátásra való áttérést a személyzet is támogassa – ehhez képest Rig szerint a fórumon éppen az derült ki, hogy sem a pszichiáter főorvos, sem a személyzet többi tagja nem támogatja a lakók kiköltöztetését.
Még rosszabbul áll a program a Zala megyei Felsőrajkon, ahová 36 pszichiátriai ellátottnak és más fogyatékkal élő embernek tervez lakhatást az SzGyF. Itt ugyan a polgármester az ügy mellé állt, és a képviselőtestület is jóváhagyta, hogy három ingatlant a falu a célra eladjon az SzGyf-nek, de a helyieknek nagyon nem tetszik a dolog.
A település 700 lakójából 210-en már aláírták a helyi népszavazásról szóló kezdeményezést, amellyel megpróbálják megakadályozni a projektet.
A kezdeményezést ezúttal is a Jobbik karolta fel, és ha valami nem történik, akkor az valószínűleg sikeres is lesz. Április elején ugyan tájékoztatták a helyieket, hogy mi lesz, csakhogy ekkorra az SzGyF már be is adta a pályázatot.
Szakértők régóta mondják, hogy a kitagolás csak akkor lehet sikeres, ha türelmes és alapos előkészítő munka előzi meg: a legkevesebb, hogy a fogadó település lakóit is felkészítik az együttélésre, hiszen e nélkül ugyan mitől is működne a befogadás, közösségi ellátás. Ehhez képest
jövő év végéig el kell költeni azt a 22 milliárd forintot, amit a kormány a területet célzó uniós fejlesztési programból (EFOP) erre a célra rendelt. És az SzGyF láthatólag nagyon komolyan igyekszik is, hogy az a pénz valóban el legyen költve.
Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ebben a kapkodásban komoly része van annak a nyomásnak is, ami a miniszterelnökség felől érkezik: Lázár János havi rendszerességgel számol be arról, hogy jó tempóban halad az uniós források erőltetett ütemű felhasználása, 2018-ra az összes forrást legalább szerződéssel le kell kötni.
Nem nehéz belátni, hogy ennek a voluntarista fejlesztéspolitikának a megvalósítására épp az olyan nagy volumenű projektek a legalkalmasabbak, mint a kitagolás. Márpedig ha ez így megy tovább, annak valószínűleg kudarc lesz a vége.
Csütörtök esti hír szerint az EMMI hozzájárult, hogy a gödi botrányt kirobbantó szervezet, az MDAC monitorozhassa az összes zárt intézetet. Ez óriási előrelépés – ha a minisztérium és az SyGyF ezek után a kitagolás szakmai minimumkövetelményeit is komolyan venné, akkor a fejlesztési források eltékozlása helyett ugrásszerű fejlődés következhetne be a magyar fogyatékosügyi ellátórendszerben.
Idén március 20-ig lehetett pályázni a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjra. A jelentkezés lezárultával a zsűri egyik tagjával, Jancsó Judittal arról beszélgettünk,...
Az Esély Labor Egyesület idén hatodik alkalommal osztja ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökével, Csordás-Takács...
