Régi blogok

Már nem frissülő Átlátszóblogok és vendégblogok archívuma

Szocio

Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében

Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát.

Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I.

Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Tovább az előző részre.

A gondoksággal kapcsolatos kérdéseket rendező jogszabályok szerint az illetékes gyámhivatal felügyeli a kirendelt gondnok tevékenységét – ha szabálytalanságokat vél felfedezni a gondnok éves számadásaiban, kötelessége hatósági vizsgálatot indítani. A Szántó Gábor új lakcíme szerint illetékes belbudai kerületi gyámhivatal ezt meg is tette. A vizsgálatot lezáró, 2011. november 23-án kelt végzés több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésére vonatkozóan:

„ [A gondnok] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette az elszámolásban..” ; „(…) nem tüntette fel a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”

A gyámhivatal nem fogadta el a Gábor pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén kifizetett ötszázezer forintos tételt sem, mert az utazási szerződésből nem derült ki annak tartalma, és H. nem tudta érdemben bizonyítani az ügyintézést sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H.

a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel

Eltűnő jövedelmek nyomában

H. vagyonkezelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2005-ös kirendelésekor Szántó Gábornak sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt. Amikor 2007 márciusában H. kezelésbe vette Gábor vagyonát, éves bevétele csupán 335 ezer forint volt. Gábor ez év szeptemberében örökölte a belbudai lakást édesapjától, és ugyancsak ebben az évben került be az IMEI-be.

Ráadásul 2008-ban a dán szociális segélyt visszamenőleg több hónapra utalhatták, mert Gábor bevétele több mint 6 millió forint volt. Vagyis H.-nak valóban sikerülhetett elintéznie a dán hatóságoknál a segély folyósítását , de az összeget az elszámolásban nem szerepeltette.

A gyámhivatal vizsgálati jelentésében szerepel, hogy a 2010 márciusa és decembere közötti időszakra H. ugyancsak nem tüntetette fel a dán szociális segélyt: emlékezetes, a gondnok éppen ebben az időben intézte az ingatlanok adásvételét, és kötött életjáradéki szerződést, ennek szükségességét pedig  azzal indokolta, hogy a gondnokolt nem rendelkezik más jövedelemmel.

A gyámhivatal 2012. november 20-án feljelentést tett az illetékes kerületi rendőrkapitányságon. Ebben szerepel az is, hogy a hivatal az életjáradéki szerződés megkötését azért hagyta jóvá, mert H. a Dániából érkező szociális ellátást eltitkolta, a gondnokolt egyetlen bevételi forrásaként az életjáradékból származó összeget jelölte meg. A hivatal szerint felmerül a gyanú, hogy a gondnok nem a gondokolt érdekében járt el, amikor hasznosította ingatlanvagyonát.

A gyámhivatal a feljelentést megelőzően H.-t tanúként hallgatta meg, aki nem tudott magyarázatot adni a számadásban lévő eltérésekre, a be nem nyújtott okiratokra és a fel nem tüntetett összegekre sem, ezért

felmerül a gyanú magánokirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, esetlegesen hűtlen kezelés bűncselekmények elkövetésében

A feljelentés mindezzel együtt számos kérdést felvet a gyámhivatal működésével kapcsolatban: miért hagyta jóvá az életjáradéki szerződés megkötését a hivatal akkor, amikor egy korábbi határozat alapján csak bérbeadásra lett volna lehetőség, ráadásul csak az IMEI-ben tartózkodás idejére? Miért nem tűnt fel az ügyintézőnek az, hogy a szerződésben nincs biztosítva a haszonélvezeti jog?

Továbbá: miképp lehetséges, hogy a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban már a 2011. évi számadás benyújtásakor nem tűnt fel, hogy szabálytalanságok tömegét rejti az elszámolás? Miért várt a hivatal a teljes körű vizsgálat megindításával júliusig?

Túl bonyolult?

A válasznak Szántó Péter, Gábor 2012. július 1-jén kinevezett gondnoka kitartóan próbált utánajárni. Szántó már áprilisában kérelmezte H. leváltását, mert úgy látta, a hivatásos gondnok tevékenysége nem segítette elő unokatestvére életkörülményeinek javítását: Gábort a hivatásos gondnok, az IMEI-ből való elbocsátása után a lehető leggyorsabban a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta, pedig Szántó egy budapesti magánintézmény befogadó nyilatkozatát is megszerezte.

Szántó Péter kinevezésével egyidejűleg H.-t a hivatal felmentette gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte. A gyámhivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik. A hivatal a vizsgálat után megtette a feljelentést, melyben kérte könyvvizsgáló kirendelését a tényleges kár megállapítása céljából.

A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok, a végszámadás benyújtása előtt – érthetetlen okból -, a gondokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni”.

Szántó a hivatásos gondnoknak a gondnokolt ingatlanvagyonával kapcsolatos tevékenysége miatt benyújtott feljelentéséhez szakértői értékbecslést is csatolt. Ebből kiderül, hogy a Gábor eladott lakására vonatkozó, H-által megrendelt értékbecslésben megállapított 5 millió forintos ár teljesen megalapozatlan. A szakértői vélemény a korábbi értékbecsléssel kapcsolatban megállapítja, hogy az

sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a minimálisan elvárható szakmai elvárásoknak (…) nem tartalmaz piaci összehasonlító adatokat, korrekciókat (…) a forgalmi érték kialakítása így önkényes és ellenőrizhetetlen

A többmilliós felújításra való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis a felújítás becsült költségeit a szakértő „nagyságrendjében túlzottnak” tartja. A Szántó által felkért ingatlanszakértő szerint a lakás eladáskori értéke 7.6 millió forint volt – szemben a gondnok által megrendelt értékbecslés 5 milliójával.

A nyomozás során a rendőrség is kirendelt ingatlanszakértőt az ingatlan „elkövetéskori” értékének megállapítása céljából. Ez a szakértő még ennél is magasabbra, 8,6 millióra becsülte az ingatlan eladáskori forgalmi értékét. Az eredeti értékbecslésről megállapítja, hogy olyan kifejezéseket alkalmaz – pl. lakhatásra nem alkalmas, életveszélyes, balesetveszélyes – amelyek használata nem indokolt, és fogalomkeveredést okoz.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a rendőrség miért nem vette figyelembe a saját maga által kirendelt szakértő 8,6 milliós becslését, és miért hivatkozik a nyomozást megszüntető 2015.április 3-i határozatában arra, hogy Gábor lakásának eladási ára teljességgel indokolható, mivel „az eladás időpontjában gyengén karbantartott, műszakilag avult állapotú volt”.

A határozat abszurd módon megismétli a gondnok által 2010-ben felkért szakértő véleményét, miszerint az ingatlan becsült értéke 4.9 millió forint. Nincs magyarázat arra, hogy a nyomozóhatóság miért az ügyben gyanúba keveredett gondnok szakértőjének álláspontjára támaszkodik, szemben a saját szakértőjének véleményével.

 

 

Nem is történt semmi?

A nyomozás két és fél éves (!) időszaka alatt Szántó Péter ügyvédjén keresztül rendszeresen érdeklődött az eljárás állásáról – ebből a levelezésből további érdekes dolgok derülnek ki a nyomozóhatóság működéséről. 2014 áprilisában például az I. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának alosztályvezetője azzal indokolja a nyomozás elhúzódását, hogy ahhoz „a rengeteg előadóváltás vezetett„, valamint több hatóságtól is iratokat kellett bekérni, ami időigényes.

Megállapítja, hogy vizsgálni kell további személyek büntetőjogi felelősségét is, és – a nyomozás megindítása után másfél évvel – szükségesnek látszik a gyámhivatalok munkatársainak kihallgatása,

Azt nem tudjuk, hogy az említett gyámhivatali ügyintézők kihallgatása megtörtént-e, mindenesetre a fenti válasz után Szántó Péter már csak a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot kapta kézhez. Ebben a nyomozóhatóság kifejti, hogy az ingatlanok adásvétele során nem állapítható meg hűtlen kezelés, mivel Gábor apjától örökölt lakása lepusztult állapotban volt, felújításra szorult volna, ezért indokolt volt annak eladása.

A gondnok által megvásárolt lakás vonatkozásában a kirendelt ingatlanszakértő az adásvételi és az életjáradéki szerződésben meghatározott összegekhez közelítő értékeket állapított meg. A rendőrség csupán a felett az apróság felett siklott el, hogy a gondnok a lakást nem bérbe adta, hanem az életjáradéki szerződéssel a lakás tulajdonjogát is átruházta. A végzés szerint az ingatlan adásvétele „a gondnokolt érdekét szolgálta”.

A vagyonkezelés szempontjából a nyomozóhatóság teljesen kielégítőnek találta H. azon magyarázatát, hogy a pénzzel nem sajátjaként bánt, mindössze otthon egy zárható széfben tartotta több más gondnokoltja pénzével együtt. (Ez a gyakorlat egyébként önmagában is szabálytalan, mivel a gondnokolt vagyonával a gyámhivatal rendelkezik, azt gyámi fenntartású bankszámlán kell tartani, onnan a gondnok nagyobb összegeket csak a gyámhivatal engedélyével vehet fel.)

A rendőrség szerint mivel H. visszafizette az összegeket, Gábor számláin hiány nem keletkezett, ezért „az elkövetési magatartások egyike sem állapítható meg”.

A nyomozás megszüntetését követően, 2015. április 3-án Szántó Péter az ügyészségen panaszt tett, melyben a nyomozás folytatását és a vádemelés szükségességét hangsúlyozza. Az ötoldalas beadvány szerint

H. tevékenységét nem Szántó Gábor gondnokolt érdekében fejtette ki, hanem az kizárólag a gondokolt vagyonának megszerzésére és saját céljaira való felhasználásra irányult”

Az ügyészség május 18-án végleg elutasította a panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.”

Szántóék számára ezek után csak a pótmagánvádas eljárás megindítása maradt, ezt Péter júniusban meg is tette: H.-t sikkasztással, magánokirat-hamisítással és hűtlen kezeléssel vádolja.

Ha a pótmagánvád eredménytelen lesz, H., minden következmény nélkül ússza meg az ügyet  – ez pedig már csak azért sem mindegy, mert a mai napig hivatásos gondnokként (is) dolgozik, sőt, honlapján mintegy ajánlja gondnoki szolgáltatásait. Információink szerint az érintett gyámhivatali dolgozók ellen sem indult semmilyen eljárás.

A lakás, mivel az ügyészség szerint törvényes az életjáradéki szerződés, nem került vissza Gábor nevére. H. összesen 6 millió forintot fizetett vissza Gábor számlájára – csakhogy nem tudni, pontosan mekkora összeget vett fel onnan, mivel ezt a rendőrségnek a gyámhivatal kérése ellenére sem sikerült pontosan megállapítania.

Vitrai Barbara

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

Az Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.

Megosztás