Régi blogok

Már nem frissülő Átlátszóblogok és vendégblogok archívuma

Szocio

Akit az ördög kerget

A bejáratnál találkoztunk először. Pénzt kért, hogy hazamehessen a szüleihez Érdre. Nem tudtam adni, nem volt nálam éppen, de azért megáldott. Később utánunk jött a lábadozóba, ahol éppen Irénnel és Brigittával beszélgettünk, hogy ő is szeretne jelentkezni az interjúra. Harmadszor már ott ültünk egymással szemben, és csak mondta, mondta a maga zárt, furcsa monológját, amiből életem legvalószínűtlenebb interjúja lett. Vagy egy nyers, végtelen, de mégis koherens zsolozsma valahonnan a purgatóriumból, szinte szó szerint. – Élettörténetek a Fűtött utcából, 3. rész

Beszélgetéseink az atlatszo.hu és a Tilos Rádió közös karácsonyi ételosztásán készültek az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai melegedőjében.

– Huszonnyolc éve vagyok kinn az utcán, hajléktalan vagyok, egyik szemem vak. Imádkoztam és kiverték. A másik szemem mínusz kilenc és feles. Huszonnyolc éve nem láttam a szüleimet. Bátyám telefonált, apám, anyám halálosan beteg. Szeretnék lejutni Érdre. Hogyha van egy pár forintjuk, akkor le tudnék jutni Érdre. És tudnék nekik venni egy kis ajándékot. Huszonnyolc év az kemény idő.

– Most mennyi idős?

– 48.

– Huszonnyolc éve él az utcán…

– 1986 óta.

– Hogy került oda?

– Alkohol. Szakács – hentes – cukrász voltam. Tudják, hogy a szakácsok isznak. Alkoholt sajnos. Meg a börtön.

– Volt börtönben is?

– Igen.

– Miért került börtönbe és mennyi időt töltött ott?

– Nyolc évet. Lopás. Biciklilopás.

– Egy biciklilopás miatt hogyan kaphatott nyolc évet?

– Vagy harmincat elvittem a Siófok – Földvár – Szemes – Abádszalók vonalon. Össze-vissza túrázgattam. Akkor jöttek be a Mountain Bike-ok. Akkor még nem voltam nyomorék. Nyolcvan kiló voltam, negyvenhatos karom volt, a mellemen megállt a kétdecis pohár. Szakács – hentes – cukrász voltam. Csak az alkohol. Kirekesztettek az örökségből is. De most már meg akarok térni. Mióta álmodtam Jézusról, meg érzem néha a szögeket a kezemben, a lábamon, meg a fejemen a töviskoszorút, Jézusnak képzelem magam, és mert paranoid vagyok és epilepsziás, ki akarom kaparni a két szememet.

– Jézus azt nem engedi. Ő maga a szeretet.

– Jó. Tudom.

– Talán azért álmodott vele.

– Nem. Ezt a sátán csinálja meg a boszorkány meg az ördög. Az élettársam egy boszorkány volt. 2002-ben elmenekültem tőle.

 

Irénnek korábban nemcsak lakása, saját presszója is volt Békésben. Most ötven éves, három éve hajléktalan. Brigitta szintén ötven körül van, ő az erőszakos férje elől menekült az utcára. Ennek már több mint tíz éve. – Élettörténetek a Fűtött utcából, 1.rész

 

– Meddig éltek együtt?

Kilenc évig.

– Az utcán éltek?

– Nem. Erdőben. Elmentünk a természetbe. Eleinte az utcán éltünk, vagy panziókban. Ahogy dolgoztam, ahogy volt pénzem. De most már belefáradtam. Nem bírom felemelni a karjaimat. Az egyik szemem vak, a másik mínusz kilenc és feles, kellene szemüveg. Nem tudok lejutni anyámékhoz, pedig most már illene őket meglátogatni. Nem dohányzom, nem piázok. Nem dohányra meg piára kell a pénz.

– Mikor hagyta abba az ivást?

– Egy éve körülbelül. Hát szívom a cigit, amit találok csikket.

– Ezek szerint a cigaretta, mint szenvedély megmaradt?

– Igen, meg a kávé.

– Milyen alkalmi munkákat lehetett vállalni annak idején?

– Húszéves koromban már főszakács voltam az Iszlám Kórházban. Utána Siófok – Földvár – Szemes -Abádszalók, egy-egy szezon. 1986-ban megkerestem ötszázezer forintot. Most meg a nyugdíjam 28500 forint. Kiraboltak, még a fehér botomat is elvitték meg húszezer forintomat és az összes papíromat. Most beengedtek egy éjszakára, mert azt mondták, hogy itt alhatok, meg kapok valami ennivalót, de holnap el kell mennem. Szeretnék lemenni apámhoz, anyámhoz, csak nincsen pénzem. Nem bírnának kisegíteni? Áldja meg Önöket a Jóisten. (Imádkozni kezd) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy / Szenteltessék meg a Te neved / Jöjjön el a Te országod / Legyen meg a Te akaratod / Amint a mennyben, úgy a földön is / Mindennapi kenyerünket / add meg nekünk ma / És bocsásd meg vétkeinket / Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek / És ne vígy minket kísértésbe / De szabadíts meg a gonosztól/Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség/Mindörökkön örökké. Ámen

– Ámen.

– Üdvözlégy Mária malaszttal teljes/ az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között,/ és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

– Ámen.

– Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy Mindenség ura, Istene/Dicsőséged betölti a mennyet és a földet/ Hozsanna a magasságban/ Áldott, aki jön az Úr nevében/ Hozsanna a magasságban.

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk / Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk / Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét. / Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.

Az utolsó vacsorán, mielőtt elárultatott, kezébe vette a kenyeret, megtörte,szemét az Éghez emelte, neked hálát adott, megáldotta, így szólt:

Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.

Ilyenkor szoktak hármat harangozni a templomban.

– Ezek szerint Ön rendszeresen jár templomba..?

– Majd a vacsora végeztével ugyanígy kezébe vette a borral telt kelyhet is, neked hálát adott, megáldotta in nómine Patris, et Fílii, et Spíritus Sancti, Ámen, odaadta tanítványainak és így szólt: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez a testem-vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ámen. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Mindörökké ámen.

– Mostanában is gyakran jár templomba?

– Minden hétvégén. Tíz éve saját magamtól tértem meg. Tél volt. Surranóban, bermudában meg egy pólóban voltam. Megálltam a Krisztinavárosi templom előtt. Hallgattam az orgonaszót. Kijött egy ember, azt mondja, miért nem jöttél be, megfagysz. Mondtam neki, még keresztet sem tudok vetni. Adott húszezer forintot. Tíz évvel ezelőtt az nagy pénz volt. Gyere vissza reggel, mondta. Másnap adott ruhát, megfürdetett, megint kaptam húszezer forintot. Egy hónapig tanultam a Mi Atyánkat, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet. Amikor érzem, hogy kijönnek a kezemben a szögek, a kereszten, érzem a töviskoszorút a fejemen. Jézus Krisztusnak is kiverték az egyik szemét, ahogy meg lett feszítve.

– Azt mondta, hogy a jobb szemét akkor verték ki, amikor imádkozott.

– Igen. Sátánisták.

– Hol, Hogyan, Mikor történt?

– Miséről jöttem. A Ferenciek terén felszálltam a buszra. Ott megtámadtak. A Blaha Lujza térnél lelöktek. Ketten lefogtak, a harmadik szembevert boxerrel. A látóidegem is leszakadt. Plussz még keletkezett rajta egy zöldhályog is, tehát kétszeresen vakultam meg. A másik szemem mínusz kilenc és feles. Innen nem látom a szemüket. csak azt látom, hogy egy úr és egy hölgy.

– Pedig nekem olyan érzésem van, mintha nagyon élesen, pontosan néz a szemembe. Pont úgy, mintha mindent látna.

– Nem látok. Ha fiatal lennék, nem lennék nyomorék, és ilyen gyönyörű feleségem lenne, akkor én lennék a legboldogabb ember az egész világon.

– Köszönöm szépen.

– Tündért látok. (Andráshoz) Maga meg egy jó ember.

– Köszönjük szépen. Mit gondol, ha haza tudna utazni Érdre, az megoldás lehetne az Ön életében? Milyen tervei vannak egyáltalán?

Bocsánatot akarok kérni a szüleimtől. Még élve akarom látni őket. Meg akarom őket puszilni. Szeretnék nekik venni valami ajándékot, és ha befogadnak, be, ha nem, akkor meg visszajövök ide. Akkor itt meg tudom csináltatni a papírjaimat, a személyit, a tb-kártyát, az adókártyát, a lakcímbejelentőt és akkor bejelentkezek ide. Csak nincs egy forintom sem. Még egy kávét sem bírok meginni. Négy napja nem ettem egy falatot sem.

 

Zsuzsa sosem hitte volna, hogy egyszer nem lesz hova mennie. Nemrég múlt 54 éves, három gyermeket felnevelt, már unokái is vannak. Férjével 31 éve házasok. A házukra devizahitelt vettek fel, elvesztették, albérletbe mentek. Szeptember óta ő is a Dankó utcai szálló lakója. Azóta nagyon egyedül van. Rosszabb pillanataiban az is felmerült már benne, ezúttal feladja. – Élettörténetek a Fűtött utcából, 2. rész

 

– Hogy lehet evés nélkül négy napot kibírni?

– Nagyon keményen.

– Az emberek nem adnak pénzt vagy ételt? Vagy nem is kér?

Szoktam koldulni. Kihívják a rendőrséget, meg a közterület fenntartókat és bevisznek a rendőrségre szabálysértés miatt. Utána kiengednek. Nem kaptam még csekket hála Istennek, mert mindig azt mondják, hogy menjél inkább, de ne kolduljál. Múltkor már a galambok elől vettem fel a kenyeret, ember. Asszony. A galambok elől ettem meg a kaját. Annyira éhes voltam.

– Azt mondja, huszonnyolc éve él az utcán. Hozzá lehet ehhez szokni bármikor?

Tetszik látni, hol alszom? Ott, a padon, legelöl. A leghidegebb helyen. De ott nincs poloska, nincs csótány és van levegő. És jó hideg van. Amihez hozzá vagyok szokva. Még kabátom sincs. Ez van rajtam meg ez.

– Látom. Egy póló és egy kapucnis pulóver.

– Áldja meg az Úr magukat. Ki bírnak segíteni, hogy lejussak a szüleimhez?

 

Szávuly Aranka – Szakács András

 

(A kép illusztráció.)

 

 

 

Megosztás