A Riporterek Határok Nélkül (RSF) kutatása bemutatja, hogy a női újságírók mennyi fenyegetéssel és szexizmussal találkoznak munkájuk során – sokszor a szerkesztőségükön belül is. Az online és offline zaklatásból, becsmérlésből a hazai újságírónőknek is bőven kijut.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

A kutatást egy 30 pontos kérdőív segítségével készítették, amit világszerte 150 újságírónak küldtek el. Összesen 112 választ kaptak, ezek alapján mutatták be az eredményeket március 8-án, nőnapon.

„Az újságírók számos veszélyforrással kerülnek szembe a háborús övezetekben, de egyre többel a konfliktusoktól mentes országokban is” – írja Christophe Deloire, az RSF főtitkára a kutatás előszavában. „A női újságírók kétszeres veszélyben dolgoznak, hiszen két fronton is védekezniük kell ebben a sokoldalú küzdelemben, ami a szerkesztőségen kívül és belül is létezik.”

Az RFS szexizmusnak tartja a nemi alapú erőszak és zaklatás minden formáját. Ebbe beletartozik a megkülönböztetés, a sértegetés, a nem kívánt érintés, a verbális vagy fizikai szexuális zaklatás, a nemi erőszakkal való fenyegetés és a nemi erőszak. Az RSF szerint ezek káros hatással vannak a hírek és információk sokszínűségére.

„Kötelességünk, hogy minden erőnkkel megvédjük az újságírást az azt fenyegető számos veszélytől, amelynek a nemi alapú és szexuális zaklatás és támadás is a része.”

Forrás: RSF

A válaszadók 73%-a szerint az online térben, 58% szerint a szerkesztőségben és 36% szerint az utcán éri őket diszkrimináció.

„Az online zaklatás maga is traumatikus” – nyilatkozta az RSF-nek Julie Hainaut francia újságíró, aki az utóbbi három évben szélsőjobboldali trollok céltáblájává vált. „De ami legalább annyira megdöbbentő, az az állam és az igazságszolgáltatás süketsége, a szerkesztők és a körülötted lévő emberek támogatásának hiánya, az áldozathibáztatás.”

A kisebbségekhez való tartozás csak mélyíti a problémát: 36% szerint a szexista megnyilvánulások rasszizmussal is társulnak, ugyanennyien hangsúlyozták a homofóbiát mint súlyosbító körülményt. A válaszadók 29%-a emelte ki a vallási meggyőződés és 19%-a a transzfóbia szerepét e tekintetben. A riport hangsúlyozza ezen kívül az anyák diszkriminációját is.

„A terhes nők szerződését megszüntetik, vagy nem újítják meg” – mondta el egy perui újságíró a szervezetnek. A francia újságíró, Clémentine Sarlat pedig arról számolt be, hogy szülési szabadsága után a zaklatás csak rosszabb lett, és végül felmondott.

Az újságírók szerint a szexizmus elsődleges forrása a felettes (51%) és a hatóságok (50%). De nagy szerepe van a kollégáknak (46%), a politikusoknak (44%), valamint az ismeretleneknek is (44%). Az adatközlők 35%-a szerint az interjúalany részéről is fenyeget ez a veszély, 16%-uk szerint pedig otthon is jelen van.

Forrás: RSF

A szexizmus elsődleges, személyes következménye a stressz, amivel a válaszadók 79%-a egyetértett, ezt követi a szorongás (65%), a munka elvesztésétől való félelem (54%), az önbizalomhiány (50%) és a halálfélelem (49%). A szakmai következmények között szerepel az öncenzúra (48%), a motiváció elvesztése (38%) és a közösségi média oldalak törlése (22%), valamint a kilépés (21%).

A kutatás angol nyelven ITT található. 

Online zaklatás és szexizmus Magyarországon

Bár a kutatás nem tér ki Magyarország vagy Kelet-Európa helyzetére, itthon is bőven találkoznak online vagy munkahelyi szexizmussal, abúzussal a női újságírók. Jelen cikk szerzője egy kormánypárti médiumban a személyéről megjelent cikk nyomán számtalan, a személyét sértő, nemi erőszakra utaló üzenetet, emailt és kommentet kapott. Ami, sajnos, egyáltalán nem egyedülálló, hanem nagyon is gyakori eset.

„Olyan üzeneteket kaptam, hogy remélik, megerőszakolnak” – meséli Garamvölgyi Flóra, aki korábban a Magyar Nemzet, a Zoom.hu és a Népszava újságírójaként dolgozott. Elsősorban külpolitikával és diplomáciával foglalkozott, mielőtt az USA-ba költözött volna, ahonnan többek között a The Guardian-en jelentek meg cikkei. 2019 novemberében az M1 Híradó riportot készített egy angol nyelven megjelent cikkéről, amiben a csatorna Garamvölgyi privát Facebook-profiljának fotóját is közölte.

„Onnantól tényleg záporoztak a szexista üzenetek is felém Magyarországról. És nem csak nekem, a párom is kapott degradáló üzenetet a kapcsolatunkra vonatkozóan” – mesélte.

„Ezeket a kommenteket konkrétan a kormánymédia generálta, mert ha ők nem fotózzák ki az én privát Facebook-profilomat, akkor ezek a kommentek, privát üzenetek sem érkeztek volna.”

Ezen kívül akkor kapott több szexista hozzászólást, amikor LMBTQ-témában véleménycikket írt. „Nyilván ebben az esetben jobban el tudja fogadni az ember az ellenvéleményt, hiszen aki publicisztikát ír, ezt vállalja be. Azt érdemes megfigyelni, hogy milyen az ellenvélemény. Hozzám a buta vagy, nem értesz hozzá, nem látod, hogy rombolja a családot–típusú és hasonló, kifejezetten degradáló kommentek érkeztek. A férfi kollégák cikkei alatt ez egyáltalán nem volt jellemző” – mondta Garamvölgyi Flóra.

Mérő Vera, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány alapítója, gyakran szólal fel a médiában többek között az áldozathibáztatás és a családon belüli erőszak ellen – tényekre hivatkozva, de gyakran a saját véleményét is beemelve. „Persze voltam minden, lófejű botsáska, humortalan fapina, gyűlölködő femináci, (pedig még feministának sem tartom magam)” – mesélte lapunknak.

„Helyenként persze van, ami átmegy az ingerküszöbömön, a halott nagyszüleim leávósozása például ilyen volt, az élők miatt, és mert a holtak nem védhetik meg magukat, hiába voltak ártatlanok” – mondta.

„Nem az agresszió akaszt ki, hanem a sunyi gyávaság – ezek alattomos dolgok, amik a legedzettebb bőr alá is beférkőznek. A mezei gyűlölködés, a fürdőruhás képeim kipellengérezése nem tud meghatni. De ez mindegy, mert másokat meg nagyon is bánt, és az a lényeg.”

Forrás: RSF

„A média területén a szexista »poénok« mindennaposak, gyakorlatilag fel se kapod már a fejed, ha valaki ilyen megjegyzést tesz” « mondta Krajnyik Cintia, a Funzine egykori főszerkesztője is.

„Dolgoztam olyan nagy szerkesztőségben, ahol döntő többségben férfiak voltak a kollégáim. Egyszer, amikor teljesen higgadtan és összeszedetten elmondtam a felettesemnek, aki szintén férfi volt, hogy mi működik problémásan a rendszerben, min hogyan kellene változtatnunk, viccesen megkérdezte a többi szerkesztő előtt, hogy

»Menstruálsz vagy régen dugtál?«”

Krajnyik azután kapott kiemelkedően sok negatív kommentet, hogy egy általa moderált kerekasztal-beszélgetés felvétele felkerült a Youtube-ra. Bár a beszélgetés témája pont a szexizmus volt, a kommentelők a miniszoknyás lábára, a beszélgetők kívánatosságára tettek megjegyzéseket.

„Cinti Krajnyikkal kapcsolatban kizárólag tárgyiasító gondolataim támadnak. Mit szólnak a gender harcos amazonjai ehhez a nyakig felsliccelt miniszoknyához?” Vagy: „kár, hogy a szőke nem pornózik, az összes filmjét megvenném”.

„Már 8 éve vagyok a médiában és mindig az volt a tapasztalatom, hogy nőként, ha a nagy átlag szerint helyes/bájos/szép/csinos/jó csaj vagy, akkor törvényszerűen azt gondolja a többség, hogy cserébe buta vagy butácskább vagy. És nem a nulláról indulsz, hogy bebizonyítsd, hogy van véleményed, gondolataid, tudsz logikusan érvelni és kérdezni, hanem kb. mínusz tízről kell felhoznod magad nullára, hogy kimozdulj mások fejében a buta, de szép lány kategóriából” – mondta Krajnyik, aki korábban a Blikk és a Style Magazin szerkesztőségében dolgozott.

„Ebben a szakmában egy nőnek mindig duplán kell teljesítenie, hogy feleannyi elismerést kapjon, mint egy férfi” 

– hangsúlyozta Garamvölgyi Flóra is. A politikai újságírás, amivel ő is foglalkozott, végképp „férfias” része a szakmának, legalábbis itthon. „Egy női újságírónak többszörösen be kell bizonyítania, hogy ért hozzá – főleg, ha politikáról van szó. De azt is ki kell emelnem, hogy szerencsém volt: a Magyar Nemzetnél, ahol ezzel a témával kezdtem foglalkozni, egy nagyon jó csapatba kerültem be, a külpolitikával foglalkozó újságírók között legfiatalabbként és egyedüli nőként” – mesélte.

Egyedüli nőnek lenni egy szerkesztőségi részlegen egyáltalán nem meglepő helyzet. Az ELTE médiaszakos hallgatóinak Átlátszón megjelent kutatása szerint 2017-ben a nagy szerkesztőségekben az impresszumban szereplő nők aránya ugyanis kevesebb mint egy harmad.

Összesen 62 szerkesztőség 992 újságírója között ekkor a nők aránya alig 28% volt. A nők aránya az RTL szerkesztőségében volt a legnagyobb. A vidéki és fővárosi, illetve a kormányközeli és kormányhoz nem kötődő szerkesztőségek között is csak pár százalék volt a különbség.

Mit tehetünk?

A Riporterek határok nélkül néhány ajánlással fejezi be a riportot. A tartalom tekintetében arra ösztönzik az újságokat, oldalakat, csatornákat hogy

• adjanak teret a kisebbségekről, nők elleni erőszakról, nők jogairól szóló híreknek és cikkeknek,
• figyeljenek a nők és a férfiak egyenlő reprezentációjára az interjúalanyok, vendégek között,
• tartózkodjanak a szexista illusztrációktól, nyelvhasználattól (olyan kifejezések, mint a havibaj, a gyengébbik nem még mindig gyakran jelennek meg a magyar médiában).

A munkahelyek tekintetében kiemelik az

• egyenlő fizetést,
• a szülők esetében a rugalmas munkaidő fontosságát,
• a szexizmusról való kommunikációt és
• információ terjesztését olyan szervezetekről, ahova az áldozatok fordulhatnak (itthon például NANE, Patent).

A női újságíróknak továbbá azt tanácsolják, hogy

• értesítsék főnöküket vagy az erre megbízott kollégájukat a zaklatásról,
• illetve gyűjtsék össze és tárolják a bizonyítékokat,
• online zaklatás esetén végső megoldásként adják át platformjuk kezelését egy olyan személynek, akiben megbíznak;
• a terepen pedig mindenképpen informálódjanak az adott ország biztonságosságáról, fontolják meg a veszélyeket és adják meg a kísérők, más riporterek elérhetőségét kollégáiknak vész esetére .

Rutai Lili

Címlapkép: RSF

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!