A magyar parlament ismét nagyot alkotott. Tegnap sikerült megszavazni a jövő évi költségvetés megalapozásáról szóló ún. költségvetési salátatörvényt, tovább fokozva a közpénzek átláthatatlan elherdálásának esélyét.

Már a korábban benyújtott törvényjavaslatról is megállapítottuk, hogy jelentősen növeli a korrupció kockázatát, a közpénzek illetéktelen felhasználásának lehetőségét. A tervezet egyrészt felszámolta volna azt a tilalmat, amely mindeddig megakadályozta, hogy állami támogatásban részesüljenek a politikai párttal együttműködő, a választásokon is résztvevő társadalmi szervezetek. Másrészt, azt tervezték, hogy a hazai költségvetésből nyújtott minden támogatást kivonnak az átláthatóságról szóló törvény hatálya alól.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ezért a TI – a K-Monitorral és az Átlátszó.hu-val közösen – nyílt levélben szólította fel a parlamenti képviselőket, hogy ezt a két rendelkezést ne szavazzák meg.

Az első követelésünk látszólag teljesült, mert a tegnap elfogadott törvény nem oldja fel a politika közeli civil szervezetek közpénzből történő támogatásának a tilalmát. De persze csak látszólag. A kormánypárti honatyáknak ugyanis – felülírva az előbbi szabályozást – azt azért sikerült megszavazniuk, hogy a hazai közpénz megszerzésére irányuló pályázatok esetében ne érvényesüljenek az eddig széleskörű nyilvánosságot és szigorú összeférhetetlenséget előíró szabályok. Vagyis, a kormány mégiscsak anélkül támogathatja magyar adófizetői pénzből a hozzá közel álló civil szervezeteket, hogy törvényt sértene. Sőt, még csak a nyilvánosság előtt sem kell számot adnia ezekről a kifizetésekről.

Ha ez nem lenne elég, а tegnap benyújtott – és ma már el is fogadott – törvényjavaslat az eddigieknél is durvábban korlátozná a közpénzek elköltésére vonatkozó adatok megismerhetőségét. E törvény lehetővé teszi, hogy a szerencsejáték szervezők levonják a szerencsejáték után fizetendő adó összegéből a sportegyesületnek vagy sportszövetségnek nyújtott támogatást. Tehát nem a játékadó alapja, hanem a ténylegesen befizetendő játékadó mértéke csökken a sporttámogatásra fordítandó összeggel. Vagyis a szerencsejáték szervező maga döntheti el, hogy a költségvetésbe, vagy valamely sportszervezetnek fizet-e inkább.

Ezek után persze elképzelhető lenne, hogy okvetetlenkedő civilek, kíváncsi újságírók vagy az adójuk miatt aggódó polgárok rákérdeznek a sportcsapatok támogatásainak a forrására, és így esetleg kiderülne, hogy egy-egy szerencsejáték szervező melyik sportcsapatnak fizetett – adózás helyett. Ez semmiképpen nem lenne szerencsés… Ezért a frissen elfogadott törvény – a parlamenti szakbizottságot vezető Gulyás Gergely által jegyzett módosító javaslat hatására – megengedi, hogy a sportági szakszövetségek a magántámogatásokról „összesített adattartalom szolgáltatásával” adjanak tájékoztatást, vagyis: akár titokban is tarthatják azt. Ha tehát az állampolgár az információszabadságról szóló törvényt használva arra kér egy sportszövetséget, ugyan mondaná meg az illető, honnan mennyi pénzt kapott, be kell majd érnie egy feltehetően mindössze egysoros válasszal. A megkérdezettnek elég annyit mondania: „céges és egyéb magánadományokból ennyi meg ennyi millió” érkezett, azt azonban elhallgathatja, hogy konkrétan kitől kapta a pénzt.

Újfent csak gratulálni tudunk a kormánynak és parlamenti többségének. Ennyire rövid idő alatt ritkán sikerül két olyan törvényt is megszavazni, amelyek ilyen durván keresztbetesznek a közpénzekre vonatkozó közérdekű adatok megismerésének, ezáltal tovább növelve a magyar intézményrendszer már eddig is igen súlyos korrupciós kockázatait.