Magyarországon az iskolás lányok tizede nem engedheti meg magának a menstruációs termékek vásárlását hónapról hónapra, de becslések szerint akár a női lakosság harmada érintett lehet a menstruációs szegénységben. A probléma okairól, következményeiről és a lehetséges megoldásokról érintettek, pedagógusok, egészségügyi szakemberek és civil szervezetek munkatársai meséltek az Átlátszónak.
Támogatási kampány
A menstruációs szegénységben élő nők és lányok nem tudják a havi vérzésük idején a tampont, betétet vagy az általuk preferált higiéniai termékeket megvásárolni. Szorosan összekapcsolódik ezzel a megfelelő felvilágosítás hiánya, a nem megfelelő eszközhasználat következményeinek ismerete, illetve az alapvető higiénia, például a folyóvíz hiánya egy háztartásban.
Kutatók és aktivisták évtizedek óta foglalkoznak ezzel a fejletlen és fejlődő országok kapcsán, a nyugati világban a menstruációs szegénység témája azonban csak az utóbbi években került a köztudatba. Az Unió tagállamai között Anglia volt az első mind kutatás, mind megoldás terén:
Egy 2017 decemberében, a Plan International által publikált kutatás szerint tízből egy brit lánnyal előfordult már, hogy nem engedhette meg magának intim higiéniai termékek vásárlását menstruációja idején.
Az ezer, 14-21 éves nő és lány részvételével végzett online felmérés eredményei szerint 15 százaléknak jelent problémát az eszközök beszerzése, és a lányok 20 százaléka nem a számára legmegfelelőbb terméket választja anyagi okok miatt.
Azt azonban fontos kiemelni, hogy ez nem reprezentatív kutatás eredménye, ami alapján az egész ország népességére tudnánk következtetni. A menstruációs szegénység mérését nehezíti az is, hogy az azt övező tabuk sokakat meggátolhatnak abban, hogy őszintén nyilatkozzanak erről a fogalomról. A lányok közül biztosan kevesebben vallják be, ha ilyen problémájuk van vagy volt, ha a társaik mellett, mondjuk egy tanteremben kell bekarikázniuk a megfelelő rubrikát – számolt be Váradi Mariann, a Vöröskereszt Lányból nővé programjának koordinátora.
A Vöröskereszt Lányból nővé programhoz tartozó prospektus részlete.
A Lányból nővé programot évente egyszer az egész országban, rászoruló iskolák hatodik osztályosainak bevonásával bonyolítják le. A program keretei között menstruációs és más higiéniai termékeket adnak a diákoknak a védőnők, akik egyben felvilágosító foglalkozást is tartanak.
Az általuk kiosztott kérdőívek eredménye reprodukálta a brit számokat: a programban résztvevő fiatal lányok 10 százaléka vallotta be, hogy volt olyan vérzése, amikor nem tudott megfelelő eszközt vásárolni.
„Az intézményekbe úgy jutottunk be, mint kés a vajba – ez is egyfajta megerősítése volt annak, hogy amit csinálunk, hiánypótló. Nem csak az, hogy betétet ajándékozunk, hanem az is, hogy olyan információt adunk át, aminek a helyén a felvilágosításban légüres tér van.” – mesélte Váradi.
Az intim higiéniai termékek hiánya a szegénységi mutatókból is hiányzik – emelte ki Kovács-Pálffy Anna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális és mentálhigiénés munkatársa, a #NemLuxusTáska kampány egyik szervezője. „Benne van a TV, a gépjármű, a négyzetméter, de azt nem tárgyalják ezek a definíciók, hogy intimhigiéniás termékhez hozzájut-e a nő vagy sem.” – mondta. „Nyilván a prioritások mások. Sokan éheznek, fáznak, és ez nem az első körben bekerülő, de nem egy elhanyagolható szelete a női életnek.”
A #NemLuxusTáska kezdeményezés 2018 decemberében kezdődött, Huszka Ági, Cserta Alexandra és Kovács-Pálffy Anna szervezésében, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével. Közösségi médián hirdették meg a gyűjtést, aminek eredeti célja a hajléktalan nők ellátása lett volna. Az előre eltervezett mennyiséget két óra alatt elérték, pár nap alatt kellett olyan intézményeket találniuk, ahol fogadták – és fel is tudták használni – az adományokat.
A táskákat a Szeretetszolgálat juttatta el a szervezettel kapcsolatban álló rászoruló nőknek és lányoknak az intézményeiben, az önkéntes csoportjain keresztül, valamint a legszegényebb településeken működő programjai helyszínein. A velük kapcsolatban álló nők és lányok mellett több civil szervezet, alapítvány, anyaotthon és iskola kapott intim higiéniás termékekkel megtöltött táskákat. A második évben, 2019-ben már őket keresték fel alapítványok, önkormányzatok. Ekkor 17 ezer táskát gyűjtöttek és továbbítottak a szervezet segítségével.
Kovács-Pálffy szociális munkásként a fővárosban hajléktalanellátásban és vidéki telepeken is dolgozott. Szerinte a roma kultúrában kifejezetten tabusított ez a téma: a hagyományokat szigorúan tisztelő településeken a menstruáló nő tisztátalannak számít, így a nők nem is beszélnek erről, és a megközelítésük is kevésbé modern.
„Egy roma lány nem használhat tampont – és az, hogy csak betétet vehet, máris felezi a lehetőségeit. Az pedig, hogy nem megfelelő menstruációs eszközöket használnak, tegyük fel koszos rongyot vagy zoknit, rögtön megjelenik az egészségügyben, mint probléma.” – mondta Kovács-Pálffy.
Az érintett családokban gyakran az édesanyáknak elsődleges célja az, hogy a gyerekeknek biztosítson mindent, utána alapvető dolgokra, ételre, tűzifára költ, és utána jönnek a betétek. „Részben azért, mert az helyettesíthető” – mondta Kovács-Pálffy.
„Az első lányomnak 12 évesen jött meg. Nem volt semmink. Volt egy kimosott, tiszta fehér lepedőnk, azt felvágtam, és mutattam neki, hogy hogyan csinálja.” – mesélte egy vidéki nő. Ő olyan területen él, ahova különböző szervezetek és cégek adományai kerülnek, részben ennek, részben pedig a helyben működő civil szervezetnek köszönhetően lányainak nem kellett nélkülöznie a megfelelő eszközöket – de beszámolt arról is, hogy nem volt könnyű ilyen kéréssel a dolgozókhoz fordulni.
„Amikor én fiatal voltam, nem volt olyan, hogy betét. Rongyot vagy pelenkát használtunk, amit utána mindig kidobtunk, szatyorba, papírba csomagolva. Ezt még édesanyám mutatta.” – emlékezett vissza. „Ez a mai lányoknál nem működik. Négy lányom van, az egyikük kicsi, a többiek már menstruálnak. Egy hónapban 6 csomagot kell vennem.”
„Ha nincs betét, nem mennek iskolába.”
A környezetükben vannak olyanok, akiket a probléma még érint: olyan lányok, akik nem használnak megfelelő eszközöket, olyan nők, akik egyáltalán nem fürdenek a menstruációjuk idején – elsősorban nem a tisztátalanság hagyománya, hanem a fürdőszoba hiánya miatt.
„Ahol van villany, ott van keverőtárcsás mosógép. De van, ahova úgy kell hordani az ivóvizet a csapból, ahol az ásott kútból merik a vizet.” – mesélte az ország egy teljesen másik pontján egy védőnő, aki anonimitást kért a cikkben.
Elmesélte, hogy a nők milyen eszközöket használnak: pamutpólót, kinőtt rugdalózót, a gyermek használt pelenkáját, mindenféle ruhaneműt, kimosva, szétszabdalva. „Természetesen megvannak a veszélyei. Néhány nő például a pisis pelenkát használja mosás után – de ez a mosás nem automata mosógépben történik, nem elég mosogatószerrel vagy fertőtlenítővel.” – mondta.
A településen a lakók 20 százaléka él nehéz anyagi körülmények között, és ide az adományok sem érnek el. Sokaknak a hónap elején még van pénzük tisztasági termékekre, de ha a hó végén köszönt be a vérzésük, már nem tudnak ilyesmit venni. A lányok pedig, akik nem jutnak megfelelő termékekhez, kimaradnak az iskolából – ilyenkor mindenki elnézőbb velük szemben, de ez sem kárpótol azért, hogy lemaradnak a tananyagban.
A tanárok, a védőnők saját keresetből vásárolnak termékeket, amiket eloszthatnak a rászorulók között.
„Egyszer itt tudok segíteni, egyszer ott. Viszont a tanácsadóban mindig vannak használt, de tiszta ruháim. Abból fölösleges pólókat, atlétákat visznek – nem ablaktisztításra, sajnos.”
Kiemelte, hogy az ilyen vidéken nem működnének a többször használatos termékek, a mosható betétek, kiüríthető kelyhek. „A mosószer is pénzbe kerül, a hipó is pénzbe kerül, amivel ki kéne mosni, hogy higiénikus legyen – a tiszta vízben lögybölés nem öli meg a baktériumokat. Itt ez a tisztaság kétes.” Viszont elmesélte, hogy látott már egyszer használatos betétet kimosva száradni.
A környezetkímélő és megfelelő tisztítás után újra használható menstruációs termékeket a „RÉS” Alapítvány Női Éjjeli Menedékhelyén sem tudják hasznosítani – emeli ki Buzás Endre, a menedékhely dolgozója. A szállón biztosított termékeknek nagy részét adományként kapják, vagy pályázati úton igyekeznek előteremteni. A további, szükséges eszközöket megveszik, ezekből a nők bármikor kérhetnek.
Zsilák Szilvia fotója.
„Mi igyekszünk mindent biztosítani, törlőkendőt is, ha kapunk. Az, hogy ezt utána mennyire használják, hogy ki honnan, mennyi idő után jön be, mihez jut hozzá, kivel találkozik, nem látunk rá.”
A legnagyobb gyűjtés két éve volt, abból van, ami még mindig maradt, illetve folyamatosan gondoskodnak az utánpótlásról. A kapott tamponokat és kelyheket sajnos nem tudták használni, így elajándékozták. „Az innen elvitt tamponok egy középiskolai kollégiumba kerültek – ahol nagyon örültek neki. Intimkelyheket, szivacsokat, mosható bugyit, mosható betétetet is kaptunk, megpróbáltuk osztani, de senki nem kért. Azt gondolták, hogy undorító lenne ilyen körülmények között mosni. Biztosan van olyan helyzet, amikor jó, de itt nem okés.” – mesélte. A nők itt is inkább különböző textileket vagy más, a vért részben felszívó anyagokat választanak.
„Találtunk már zoknit, rongyot, papírzsebkendőt és pólódarabkát is, ami véres volt.” – mondja.
A „helyettesítő” termékek azonban nemcsak hogy nem higiénikusak, de könnyen veszélyt jelenthetnek a nő egészségére és szaporodási szerveire is. A nem megfelelő eszközök használata akár kismedence-gyulladást is okozhat – mondta dr. Egri Erika nőgyógyász, aki kisvárdai rendelőjében is találkozik a menstruációs szegénységgel. „De mindenki szégyelli bevallani. Utólag derül ki, kérdések feltétele után.”
Találkozott olyan nővel, aki zsebkendőt, vagy rongyot használt, és olyannal is, aki semmit. Utóbbinak nincs komoly következménye, az előbbi azonban szélsőséges esetben kismedencei gyulladást is okozhat. Szintén komoly szövődménye lehet annak, ha a nőnek nem áll rendelkezésére megfelelő mennyiségű eszköz, nem cseréli ki időben a tampont, betétet. Nagyon ritka, de a legkomolyabb szövődmény a toxikus sokk szindróma (TSS), amit egy baktérium okoz, és aminek vérmérgezés a következménye. Dr. Egri kiemelte, hogy nem csak pénzügyi háttere van a dolognak, a tudás hiánya is észlelhető: sokan nem tudják, hogyan, mikor kell cserélni.
Kovács-Pálffy Anna kiemelte, hogy az idősebb gimnazista, fiatal egyetemista lányok közül nagyon sokan, ha nem is minden hónapban, de életükben legalább egyszer találkoznak ezzel a problémával.
„11 éves korom körül a családom nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, szétváltak a szüleim, albérletbe költöztünk. Ezekben az években, 11 és 17 éves korom között előfordult többször is, hogy problémás volt megoldanom a menstruációt anyagi okokból kifolyólag, nem volt mindig elég betét, volt, hogy átvérzett a ruhám a suliban, mert próbáltam kimaxolni 1-1 darabot.” – mesélte egy nő, aki ebben az időben egy vidéki nagyvárosban élt.
Ő hamarosan áttért a legnagyobb tamponra – amit a legerősebb vérzésre ajánlanak. Az orvosok a tampon több, mint nyolc órán keresztül történő használatától is óva intenek – ez okozhat toxikus-sokk szindrómát, amiről dr. Egri is beszélt, és amit a nyilatkozó nő enyhébb formában, de a saját bőrén is tapasztalt.
„Nem tudta az orvos, mitől van 39-40 fokos lázam, már injekcióval adta nekem a lázcsillapítót. Ez ment 2-3 napig, közben elmúlt a menstruációm, és vele együtt egy pillanat alatt a betegség is.”
Az ő esete rámutat egyrészt arra, hogy sok fiatal lány mennyire tájékozatlan a nem megfelelő eszközhasználat okozta problémákkal kapcsolatban, és arra is, hogy az orvosok mennyire értetlenül állnak a következményekkel szemben.
„Az én helyzetem még nem is volt annyira rossz, valahogy mindig megoldottam. A családomon kívüli környezetemben senki meg nem mondta volna, hogy ez nekem minden hónapban nehézség, nem is tudtam róla senkivel beszélni. Mondjuk az is igaz, hogy nem is kezdeményeztem beszélgetést, mert a szegénység, és annak minden formája alapból is tabu volt a környezetemben.” – mondta.
Természetesen ez nem minden hasonló helyzetű lányra érvényes. Egy fővárosi, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetből származó gyerekekkel foglalkozó iskola igazgatója elmesélte, hogy a tanítványok nagy része 1000-1500 forintból megoldja a havi menstruációt – ez pont annyiba kerül, mint a szülőnek egy doboz cigaretta. A legtöbben ezt megkapják, aki nem, az pedig a tanárok szobájába megy eszközt, vagy akár fájdalomcsillapítót kérni.
Különböző menstruációs eszközök. A szerző fotója.
Hasonló helyzetről számol be egy párszáz fős településen működő iskola igazgatója is: „Nem akadályozza meg őket a tabu. Kicsi iskola vagyunk, a falu lakossága sem olyan nagy. Olyan kapcsolatunk van a lányokkal, hogy nyugodtan mernek hozzánk fordulni. Ha bejönnek azzal, hogy nem hoztak magukkal betétet, vagy hogy nem is volt otthon, akkor adunk nekik.”
A településen egyébként jelen van a Máltai Szeretetszolgálat, így tőlük és a NemLuxusTáska adománytáskáiból is kapnak. A csomagokat a háztartásban élő nők számával arányosan próbálják elosztani, ezen kívül az iskola is vásárol betéteket.
Az igazgatónő azonban kiemelte, hogy hosszú távon nem eredményes az adakozás. „Nem jó, ha mindig csak kapnak dolgokat. Ha olcsóbban hozzá tudnak jutni a termékekehez, az már segítség lenne, így orvosolható lenne a probléma.”
A menstruációs szegénység egyik, sok országban már kipróbált, és az aktivisták által is kiemelt megoldása lehetne az adócsökkentés. Jelenleg Magyarországon csökkentett adó vonatkozik a gyógyszerek és a hagyományos gyógynövény drogok mellett a házi sertésre, a tojásra és a tejre.
A női higiéniai termékekre azonban, amiket a népesség több mint 50 százaléka használ, használt vagy használni fog, még mindig a 27 százalékos adó vonatkozik. Magyarország ezzel az Unióban első: itt a legmagasabb az adó a női higiéniai termékeken.
20% fölött van még Görögország, Lettország és a skandináv országok. A skála másik végén van Írország, ahol egyáltalán nincs „tamponadó”, és Luxemburg, ahol csupán 3%. Németország 2019 novemberében döntött úgy, hogy 19 százalékról 7-re csökkenti, és több közeli ország, Lengyelország, Csehország is az utóbbi években csökkentette 5 százalékra a menstruációs termékek adóterhét. Angliában az 5 százalékos adót is soknak találják: a Brexit után valószínűleg tovább csökken majd a női intim higiéniai termékekre vonatkozó áfa.
Forrás: Statista
Skóciában 2018 óta minden iskolás lány ingyenes termékekhez juthat, és ezt hamarosan az iskolákon kívül is szeretnék bevezetni. Angliában 2020 januártól kérhettek az iskolák ingyenes termékeket a tanítványok számára. Új-Zélandon idén nyáron szavaztak meg egy hasonló intézkedést, ami több mint 90.000 lányon segíthet Jacinda Ardern miniszterelnök szerint.
Itthon az egyetlen parlamenti törekvés 2019. júliusában történt Gurmai Zita (MSZP), Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) jóvoltából, akik az Országgyűlésnek határozati javaslatot nyújtottak be „Egyes higiéniai termékek forgalmi adójának csökkentéséről, valamint a szegénységben élő nők kiemelt támogatása érdekében szükséges intézkedésekről” tárggyal.
A javaslatban hivatkozott becslések szerint a magyar nők 30 százalékának jelenthet problémát az ilyen termékek megvásárlása hónapról hónapra. Kiemelték, hogy egy nő élete során félmillió forintot költ menstruációs termékekre, és ezt nem mindenki tudja megengedni magának.
Az MSZP-s képviselőnők arra kérték a kormányt, hogy vizsgálja meg a menstruációs termékekre vonatkozó adó csökkentésének lehetőségeit, illetve tekintsék át, hogyan lehetne ezeket az eszközöket a szegénységben élő lányok és nők számára biztosítani.
Az indítványt a parlament Gazdasági bizottsága elutasította, így nem került tárgysorozatba. Magyarországon azóta sem történt változás a női higiéniai termékekre vonatkozó adóval kapcsolatban.
A cikk írása közben több civil szervezet dolgozója is kiemelte, hogy a nőket más, a menstruációhoz kapcsolódó problémák is érintik a szegényebb vidékeken. Ezek között van a fogamzásgátló-szegénység, az óvszerek, fogamzásgátló tabletták vagy más eszközök hozzáférhetetlensége a kevésbé tehetős nők számára.
Ennek következménye, a nem kívánt vagy korai terhességek felelőssége szintén nagy százalékban a nőre hárul. A nők maradnak otthon a többedik, már nem kívánt gyermekkel ahelyett, hogy munkába tudnának állni, és egyedülálló szülőként is jellemzően ők nevelik a gyereket.
„A fogamzásgátló eszköz a legutolsó, előtte van a betét” – mondta el egy, az egészségügyben dolgozó, vidéki szakember. „És előtte van a fa, az étel, a cigaretta, az energiaital is.”
Buzás Endre elmondta, hogy a „RÉS” Női Éjjeli Menedékhelyének vendégei szintén nem védekeznek megfelelően. Ők egy pályázatnak köszönhetően kaptak óvszert, meghívtak egy védőnőt beszélgetni, mégis, az ajándékok nagy része lufiként felfújva maradt a szobákban.
„Ehhez olyan partner kellene, aki hajlandó ezt belátni” – idézi Buzás a lakók válaszát.
Szintén külföldön kipróbált, sokak számára fontos intézkedés lenne a kórházi kezeltek ellátása megfelelő betétekkel például szülés vagy terhességmegszakítás után. A kórházban a nők nem kapnak járóbetétet, így azok, akik otthon sem engedhetik meg maguknak a megfelelő eszközöket, ezekben a helyzetekben is kénytelenek alternatív eszközökhöz fordulni, vagy az orvosok, nővérek, a korábban konzultált védőnők vagy családvédelmi szolgálatosok adományaira hagyatkozni. Nagy-Britanniában 2019 tavasz óta kínálnak minden betegnek ingyenes eszközöket.
Nem csak a szegényebb területeken, hanem az egész országban problémás a női, menstruációhoz kapcsolódó betegségek felismerése a betegellátásban. Az endometriózis, ami rettenetesen fájdalmas menstruációval jár és 30 százalékban meddőséget is okozhat, a világon 10-ből 1 fogamzóképes nőt érint, Magyarországon 200.000 nőt. Mégis átlagosan 4,6 év telik el a tünetek jelentkezése és a diagnosztizálás között, aminek pillanatában az érintettek 67 százaléka még soha nem hallott a betegségről.
Az endometriózissal élő nők méhnyálkahártyájának sejtjei a méhen kívül is megjelennek a szervezetben, például a hasüregben és a petefészkeken. A betegség oka máig ismeretlen, ahogy teljes gyógyulást garantáló orvosi beavatkozás sem létezik.
Az endometriózis és a menstuációs szegénység becslések szerint ugyanannyi nőt érinthet hazánkban. Ami közös még bennük, az az, hogy mindkettő kevésbé kellemetlen lenne, ha megfelelő felvilágosítást adnának az iskolák, ha a menstruáció kevésbé lenne tabutéma, és ha többen beszélnének róla.
Rutai Lili
A riport a Press Start, egy újságírókat támogató, crowdfunding platformon gyűjtött támogatások felhasználásával készült. Címlapkép: Pixabay
Február 24-én hajnalban Oroszország Vlagyimir Putyin elnök utasítására támadást indított Ukrajna ellen. Az ukrán katonák azonnal felvették a harcot az...
Az utóbbi hetekben több országos média foglalkozott a transzneműek és a nők közötti konfliktusokkal, részben J.K. Rowling írnónőt érő támadások,...
Online találkozhattak gimnazista lányok az ország legnevesebb vállalatainak, egyetemeinek és kutatóintézeteinek képviselőivel a 10. Lányok Napján. Az eseményről készült felvételek...
Mindenki megnyugodhat már az elején: nincs olyan, hogy „genderideológia”. „Gendermozgalom” sincs. A gyerekeink sincsenek kiszolgáltatva sötét és ördögi terveknek. Szeretném...
