Ha egy törvényjavaslat nagyon fontos a finn politikusnőknek, akkor arról a férfiak háta mögött, a politikai árkokon is átnyúlva egyeztetnek és átnyomják a parlamenten – mondta el az Átlátszónak adott interjújában Johanna Pakkanen, a Finn Nőszövetségek Koalíciója, a NYTKIS főtitkára. A szervezetbe minden politikai párt nőszervezete és a nőjogi civilek is delegálnak tagot, a lényeg pedig a párbeszéd. Mert a finn nőjogi aktivisták sikerének több mint száz éve az a titka: beszélnek egymással és összefognak a közös célokért, még akkor is, ha nem ugyanazt gondolják a világról. A finn nőjogi aktivistával szeptember elején a Corvinus Egyetemen megrendezett, a nők közéleti szerepvállalását tárgyaló konferencián beszélgettünk.
Budapestről nézve a finn nőknek jó dolguk van: nagyvonalú szociális ellátórendszer segíti őket például a gyermeknevelésben, és már a parlamenti képviselők 43 százaléka is nő. Miért kell még harcolniuk a finn nőjogi aktivistáknak?
Van még dolgunk! Most például a közegészségügy, az önkormányzati rendszer és a szociális ellátórendszer reformján dolgozik a kormány. Mivel a munkaerőpiac Finnországban szegregált, az egészségügyben főként nők dolgoznak, tehát próbáljuk megértetni a kormánnyal, hogy ha egy ilyen területen hajt végre alapvető reformokat, akkor a döntések előkészítésébe be kell vonnia a nőket is. Azt is meg kell vizsgálni, a változások milyen hatással lesznek a nemek egyenlőségére. És igaz, hogy sok a női politikus, de most egy olyan kormány van hatalmon, amelynek a politikája nem feltétlenül túl feminista.
Ez mit jelent?
Tradicionális családi értékeket vallanak, ami azt jelenti, hogy nem hajlandóak megtenni olyan lépéseket, amelyekről a finn társadalom már széles körben beszél. Ilyen a szülési szabadság kérdése, azt szeretnénk ugyanis, hogy hosszabb legyen a csak az apa által kivehető szabadság, de ők nem hajlandók erre. Nem hiszem, hogy ezt ebben a ciklusban sikerült átnyomni a parlamenten. Ám két év múlva választások lesznek és a politikai klíma most elég forró, és mindenki azt várja, hogy drasztikusan megváltozik majd a politikai mezőny. Az új kormány pedig új lehetőségeket teremt.
Önt érte valaha hátrány amiatt a karrierje során, hogy nő? Tapasztalt diszkriminációt?
Tinédzserként egy mosodában dolgoztam, ott tapasztaltam szexuális zaklatást, de a karrieremben szinte mindig nők dominálta területeken dolgoztam. Ám ma egyre nagyobb probléma a nők online zaklatása, a mi irodánk is kap ilyen támadásokat, különösen azok a kutatók és politikusok, akik egyszerre beszélnek a nők és a migránsok jogairól. Nagyon sok zaklató üzenetet kapnak a civilek is a Facebookon és emailben is. A férfi parlamenti képviselők is kapnak zaklató emaileket vagy fenyegetéseket, de ezek soha sem szexuális jellegűek. A nőket viszont gyakran fenyegetik nemi erőszakkal, néha a gyerekeik megerőszakolásával is.
Ezzel foglalkozik most a finn közbeszéd, lett politikai ügy ezekből a zaklatásokból?
Igen, mert nagyon sok nyíltan feminista fiatal nő ül most a parlamentben, akik személyes szférájukkal kapcsolatban is sokkal nyíltabbak, ezért hajlandók beszélni ezekről a zaklatásokról. Az idősebb politikusgeneráció még azt mondja, hogy nőként ezt egyszerűen el kell viselniük és együtt kell vele élni. Nem beszéltek róla, nehogy gyengének tartsák őket. De a fiatalok már nem tartják ezt magukban. Svédországban is ugyanezzel a problémával küzdenek, és egyébként az újságírónők is ugyanilyen zaklatásnak vannak kitéve.
Finnországban női kvóta bevezetése nélkül sikerült elérni, hogy ma a parlamenti képviselők 43 százaléka nő. Mi a titok?
Amikor a finn nők több mint száz éve szavazati jogot kaptak és választhatók lettek, akkor már évtizedek óta nagyon aktív szüfrazsett-mozgalom működött az országban. Közülük nagyon sokan be is kerültek a parlamentbe az első alkalommal, amikor indulhattak a választásokon. Mivel Finnország kicsi, a szüfrazsett-mozgalom tagjai pedig még kevesebben voltak és hasonló társadalmi rétegekből kerültek ki, ezek a nők jól ismerték egymást. Bekerültek a parlamentbe, és beszéltek, kapcsolatokat építettek egymással párthovatartozástól függetlenül. A politikusnők pártokon átívelő együttműködésének tehát nagyon hosszú történelme van, és a mai napig működik.
Mit adnak hozzá a politikához a nők, miért kell, hogy nők is legyenek a parlamentben? Sok politikusról, például Angela Merkelről vagy Theresa Mayről is azt mondják, hogy férfiként viselkedik.
Attól, hogy valaki nő, még nem biztos, hogy harcol a nők jogaiért, ezt meg kell értenünk. Ugyanakkor szerintem a női politikusok hathatós munkája nélkül nem épült volna ki a mai finn jóléti állam vagy gyermekgondozási rendszer vagy az újszülöttek és az anyák számára biztosított kimagaslóan jó ellátás, ami miatt nálunk az egyik legalacsonyabb a gyermekhalálozási arány.
De ez nem is csak arról szól, hogy milyen témákat képviselnek a nők a parlamentben. Egyszerűen nem igazságos, hogy a társadalom fele nő, ám nincsenek ugyanilyen arányban képviselve a politikában. Ez olyan, mintha bármilyen más társadalmi csoportról gondolkodnánk. Annyira egyszerű belátni, hogy a parlamentnek tükröznie kell a társadalom összetételét. És ma nem tükrözi.
Említette, hogy a női politikusok Finnországban együttműködőbbek.
Finnországban igen, de máshol nem feltétlenül. A férfiak is kooperálnak a finn parlamentben, de nem annyit, mint a nők. Utóbbiak részéről ez egyrészt egy túlélési taktika is, mert korábban sokkal kevesebben voltak a parlamentben és döntéshozó testületekben, ezért a kapcsolatrendszerük segített nekik elnavigálni a rendszerben.
Hogyan működik ez a networking a finn politikusnőknél? Vannak ennek intézményei, vagy egyszerűen eljárnak esténként valahová?
Van egy csoport a női képviselőknek a parlamentben, és vannak szemináriumok és beszélgetések is. A mi szervezetünk felügyelőbizottságában is ott ül minden párt nőszervezetének egy tagja. A mi civil szervezetünknek például az az egyik célja, hogy ezek a különböző pártokban dolgozó nők megegyezésre jussanak nálunk egyes kérdésekben, majd ezt a konszenzusos javaslatot vigyék vissza a saját pártjukba. Amikor egy törvényjavaslat a parlament elé kerül, akkor azt így a pártok már jól ismerik és könnyebb közös nevezőre jutniuk.
Volt rá példa, hogy sikerült így átvinni egy törvényt a parlamenten?
Ilyen volt például a bölcsődei- és óvoda-rendszer kiépítése, ami nagyon fontos a nők munkaerőpiaci részvételéhez. Ám a jelenlegi kormány ezen a téren visszafelé indult el, visszanyesi a gyermekgondozási rendszert. A néhány évvel ezelőtti gazdasági válság nyomán bevezetett megszorító intézkedések közül nagyon sok a nőket sújtotta és ebben a kérdésben nem sikerült megtalálni azt a közös nevezőt a pártok között, amit megszoktunk. Mi sem mindig csak előre haladunk.
Márpedig a gyermekgondozás egyszerre gazdasági és erkölcsi kérdés. Korábban minden kisgyerekes családnak joga volt az egész napos, megfizethető óvodára, bölcsire. Ma már viszont bizonyítani kell, hogy valaki teljes állásban dolgozik vagy tanul, hogy erre joga legyen. Aki részmunkaidős, az csak félnapos ellátásra jogosult. Ám változik a munkaerőpiac, a fiatalok sokszor nem egy munkahelyen dolgoznak, hanem sok kisebb megbízásuk van. Egyik hónapban ellepi őket a munka, a következőben viszont nem. A rendszer így őket nem támogatja.
Mit kívánna a finn nőknek, milyen fejlődést szeretne látni a következő öt évben?
Mindig azt hallom, hogy Finnországban annyira jó minden, mire kell ott feminizmus? De nem ülhetünk karba tett kézzel, hiszen a 43 százalék az még nem 50! Emellett nagy probléma az idős, egyedülálló nők szegénysége, mert a megszorítások miatt tovább vesztett értékéből az egyébként is alacsony nyugdíjuk. Magas a szegények aránya az egyedülálló anyák között is, ezért a következő öt évben nagyon fontos lenne megalkotni olyan struktúrákat, amelyek a női szegénység felszámolását célozzák meg.
Február 24-én hajnalban Oroszország Vlagyimir Putyin elnök utasítására támadást indított Ukrajna ellen. Az ukrán katonák azonnal felvették a harcot az...
Online találkozhattak gimnazista lányok az ország legnevesebb vállalatainak, egyetemeinek és kutatóintézeteinek képviselőivel a 10. Lányok Napján. Az eseményről készült felvételek...
Mindenki megnyugodhat már az elején: nincs olyan, hogy „genderideológia”. „Gendermozgalom” sincs. A gyerekeink sincsenek kiszolgáltatva sötét és ördögi terveknek. Szeretném...
