Kérem vissza Szekeres Imrét. Most. Köszönöm. Úgyis, mint elmúlthuszonötév. Meghaladjuk. Új Pólus! Kicsit másszunk ki a viktoriánus (nem úgy értve) erkölcsi szigor dagonyájából. Lépjünk egyet hátra, és keressünk üzenetet az „Ungár Péter a Momentum buliján” című abszurdhoz.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Sajnálatos módon U. Péter emlékezete kusza a mulatságról, a sértettek pedig egyelőre a háttérből súgnak. Elfogadva a mondást az ittas sátorbamászásról, mi is ez?

Szexuális attak? Büntetendő? – nem, az a Kiss László edző féle csoportos nemi erőszak.

Egyéb genderalapú, erőszakos kriminalitás? Sem. Ilyesmit vakkomondorügyben láttunk.

Zaklatás? Végre van Budapesten egy igazi amerikás politikai botrány? A „zaklatás” törvényi megfogalmazását olvasva még csak ez sem nyert. Rendszeres és tartós magánéleti beavatkozást takar a fogalom. El lehet filozófálni azon, hogy Macsóországban a szabálysértési kódex miért nem tartalmazza az enyhébb, akár egyszeri kéretlen ajánlkozást is szankcionáló változatot. De a helyzet az, hogy nem tartalmazza.

Marad tehát a sokat próbált garázdaság, annak is a szabálysértési alakzata. „Olyan kihívóan közösségellenes magatartás, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen” (nem „erőszakos” módon, mert az már Btk-s lenne, márpedig egyik hír sem szól az LMP-s politikus erőszakos fellépéséről).

Ez az a passzus, ami bárkire bármikor ráhúzható, amennyiben az illető nem marad otthon és haragszik rá a körzeti megbízott. Lehet hisztikézni, hiperpíszízni, de annyi történt, amennyi bármelyik falusi búcsúban megeshet. Politikai preferencia szerint ér egy sort kárörülni vagy szomorkodni azon, hogy akkora karakter-öngyilkosságot nézhettünk élő egyenesben, hogy a fal adja a másikat.

Nem mellékes viszont, hogy milyen is volt ez a rendkívül progresszív falusi búcsú? Igaz lehet a Budapest-szerte köröző sztori, miszerint nem egyedül U. Péter tudata volt (khm) módosult ezen a kellemes nyári estén? Elképzelhető, hogy nem a sör-unicum kombó volt a legütősebb módosító anyag, amivel egyes jelenlévők éltek?

Fiatalság bolondság? Nem egészen. Egyrészt mert végtelenül hipokrita dolog olajban megsütni a kollektív elhajlás egyik szereplőjét. De főképp azért, mert a jelenlévők országvezetési igényekkel arcoskodnak. Nem kicsi önbecsüléssel.

Ami persze teljesen helyénvaló. De mi lett volna a teendője egy professzionális csapatnak hasonló esetben? Amennyiben a fölháborodás valós a konkurens progresszív párt elnökségi tagjának „vállalhatatlan” viselkedésén.

Kidobni a garázda elemet (megtörtént), majd nyilvános közleményszerűségben háborogni egy sort. (Ez utóbbi elmaradt, így elég hiteltelen az utólagos háborgás az esetről.) Új tárgyaló partnert kérni az LMP-től újpólusügyben, majd folytatni tárgyalást. Például. Föltéve, hogy komolyan gondolják.

A fölháborodás Ungár viselkedésén ezen a ponton megint csak féloldalas. Rápillantva például Soproni Tamás Momentum-alelnök posztjára, úgy érezni, valahol felsír egy Kövér László.

Csakhogy még a házelnök sem mert (mindeddig és nyilvánosan) „ballibsi, álértelmiségi pöcsözni”. Pusztán azért, mert nem értett egyet a szerinte ballibsi, álértelmiségi pöcs szerzők – a konkrét esetben: Ungárt mentegető – posztjaival.

Ok, a pc halott, pártalelnök uraknak pöcsözni ér. Remek hír, nagy szükség volt némi plebejus színre a barokkosan fennkölt közbeszédben. Csakhogy ebben az esetben bátran pöcsözhet Ungár vagy bárki, akinek, akár privát sátorlátogatáskor úri fiúi (úrilányos) kedve úgy hozza.

A Jobbik is kinőtte az évek során a helótagecizést. Lehet, hogy az Új Pólusnak is sikerül.

Rádi Antónia

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]