Régi blogok

Már nem frissülő Átlátszóblogok és vendégblogok archívuma

Vidéki csajok

Jól tudja a kormány, hogy szegények a magyarok

 

Dübörög a sikerpropaganda, hogy mennyi támogatást ad az állam a családoknak, de az önfényezés tulajdonképpen annak beismerése, hogy sokaknak nem telik nyaralásra, új mosógépre, és az iskolakezdésre is csak nehezen.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Július végén bejelentette a kormány, hogy az iskolakezdés miatt augusztusban “dupla” családi pótlékot kapnak a kisgyerekes családok. Ez persze nem volt igaz szó szerint, mert csak annyi történik, hogy a szeptemberi családi pótlékot is megkapják augusztusban a jogosultak. Vagyis szeptemberben egy forintot se utal nekik az állam, pedig a gyerekeket akkor is etetni és öltöztetni kell.

A bejelentés persze futótűzként terjedt szét a kormányzati sajtóban, az azon túli, egyre kisebb médiatérben pedig rajtunk kívül csak néhányan hívták fel a figyelmet arra, hogy az előrehozott az nem dupla.

Több – értelmes, de a híreket kevésbé figyelő, mondhatni átlagos – ismerősöm csak emiatt döbbent rá, hogy elsőre bedőlt a fideszes szómágiának, de hiába örült, mert valójában nem kap több pénzt a szokásosnál.

Augusztus elején felébredt az MSZP is, és elkezdte követelni a kormánytól, hogy ha már beígérték, igenis fizessenek augusztusban dupla családi pótlékot a kisgyerekeseknek. Ehelyett mi történt? A kormányzati honlapról eltűnt “Az augusztusban dupla családi pótlékot folyósítanak” c. hír, és lett egy olyan, hogy “Augusztusban kétszer jön a családi pótlék”.

Ahogy a szakácskönyvek is mondják, sok múlik a tálaláson. Ott van például az Eurostat (a “gonosz” EU statisztikai hivatala) múltkori felmérése, miszerint a magyarok felének nincs pénze egy egyhetes nyaralásra sem. Rétvári Bence Emmi-államtitkár ebben is rögtön meglátta a jót: régebben sokkal több embernek nem telt nyaralásra. Kiemelte, hogy a mostani, jobb helyzethez hozzájárult a rezsicsökkentés és az Erzsébet-program nyújtotta lehetőség is.

Az Erzsébet-programban pedig tényleg nagy potenciál van. A rászoruló gyerekek, családok, fogyatékkal élők és nyugdíjasok államilag támogatott üdültetését végző alapítvány főtitkára NAPI 110 ezer forintért bérelt luxusvillából járt be dolgozni, és még a századvéges haveroknak is jutott pár millió forint a jótékonysági keretből.

A hivatalos tájékoztatás szerint 2012-es indulása óta már közel 1 millió ember tudott pihenni a program, vagyis a szociális üdültetés segítségével. Közel 1 millió.

Hasonlóan nagy siker a nemrég megint meghirdetett háztartási nagygépcsere is, ami arról szól, hogy 25-45 ezer forint támogatást ad az állam új hűtő, fagyasztó, és mosógép vásárlásához. Összesen 600 millió forintot szán erre a kormány, és bár csak bizonyos gyártók bizonyos típusú gépeit lehet így megvenni, megindult a roham. A legfrissebb hírek szerint már 26 ezernél is többen kértek támogatást.

Mi köti össze ezt a három hírt a kormányzati sikerpropagandán kívül? A mögöttük meghúzódó ok. A legfontosabb kérdés. Miért?

Miért adja ezeket a támogatásokat a kormány? Azért, mert tudják, hogy a magyar családoknak szükségük van ezekre. Tudják, hogy a lakosság jelentős részének nincs pénze nyaralásra, nem tudnak önerőből megvenni egy középkategóriás, 60-80 ezer forintos mosógépet vagy hűtőt sem, és sokaknak még az iskolakezdéshez szükséges tanszerekre is nehéz előteremteni 20-30 ezer forintot. Dolgozó, fizetést kapó emberek tömege él máról holnapra, hónapról hónapra, anyagi tartalék nélkül.

Vagyis a magyar családok jelentős része szegény. A szegénység ugyanis nem ott kezdődik, hogy valaki nem tudja befizetni a villanyszámlát, vagy nincs pénze ennivalóra, hanem ott, amikor a nyár a panellakásban és a játszótéren, vagy max a vidéki nagyszülőknél telik; amikor nincs félretett pénz új mosógépet venni, ha elromlik a régi; és amikor a mesefigurás füzet helyett csak a legolcsóbb simát kapja a gyerek, hiába bőg.

Erdélyi Katalin

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás