A hétvégi görög választásokon szinte teljes egészében a januári eredmények ismétlődtek meg. Jelentős elmozdulás a pártok reélatív támogatottságában nem történt. Hogyan lehetséges ez mindazon dráma után, amit az év első felében átéltünk?

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Erre a kérdésre többféle válasz is adható:

1.) A pártok egymáshoz képesti támogatottsága ugyan valóban nem módosult, a teljes politikai mezőny támogatottsága azonban radikálisan zuhant. A legjelentősebb változás januárhoz képest, hogy majd 8 százalékponttal kevesebben szavaztak. Az 55%-os részvételi arány nagyon alacsony, főleg ahhoz képest, hogy elvileg Görögországban kötelező a szavazás, és hogy pár évvel ezelőtt még 80% körüli részvételi arányok voltak. Azaz folyamatosan és drámai mértékben nő a politikából kiábrándultak aránya.

2.) Ezen belül a korrupt oligarcha réteg által támogatott három politikai párt, a konzervatív Új Demokrácia (ND), a liberális Potami és az álbaloldali PaSzoK továbbra sem képes kitörni, a választók között magas az elutasítottságuk annak ellenére, hogy a szinte kizárólagosan az oligarchák kezében lévő média 95%-a ezeket a pártokat támogatja.

3.) A legérdekesebb kérdés, hogy a gazdaságpolitika területén elkövetett teljes kapituláció ellenére miért népszerű továbbra is Alexisz Ciprász pártja, a Szíriza? A sokak által tévesen radikális vagy szélsőséges baloldalinak nevezett párt a harmadik memorandum elfogadásával gyakorlatilag 180 fokosan szembement korábbi álláspontjával, és olyan megszorító politikát folytat, amelyről maga is nyíltan elmondja, hogy prociklikus, resszeszionárius, káros az országnak. Ennek ellenére gyakorlatilag ismét megkapták a januári szavazati arányt és győztek, mivel: a.) Ciprász továbbra is messze a legkarizmatikusabb politikus a mezőnyben, b.) a szavazóik nagy része úgy ítélte meg, hogy derekasan küzdött, de az Unió megzsarolta (ebben speciel igazuk is van), nem volt más választása (ebben nincs, le kellett volna mondania), c.) Ciprász jól időzítette a választásokat, a megszorító politika tényleges hatása még nem érvényesülhetett,  d.) a Szíriza még mindig az egyetlen tiszta párt, nem kísért az oligarchákhoz fűződő intim viszony, mint az ND-t, a Potamit és a Paszokot, e.) a Szíriza továbbra is establishment ellenes pártnak tűnik a választóknak szemében. Mindezen okokból a szavazatok 35%-ával a Szírizának sikerült stabilizálnia helyzetét mint meghatározó szociáldemokrata párt, és ezzel gyakorlatilag végleg kiütötte a nyeregből a nagy Andreasz Papandrou által a nyolcvanas évek legelején alapított egykori főáramú szocdem pártot, a Paszokot. Papandreou és pártja annak idején ugyanazt az utat járta be, mint most Ciprász: radikális baloldalinak indult, főáramú szocdemmé vált, majd az egyre inkább neoliberálissá váló politikája miatt elvérzett. A nemzetközi politológiai irodalom „paszokifikációnak” nevezi ezt a folyamatot.

„Akciós Andreász Papandreou a Lidl-ből” – ironikus plakát Ciprászról.

4.) A Szírizából pár hete kilépett megszorítás ellenes tábor, a Lafazanisz vezette Népi Egység nem jutott be a parlamentbe. Ennek a párt nyilvánvaló ismeretlenségén kívül elsődleges oka, hogy ez a formáció – szemben magával a Szírizával – elvből euró ellenes, azaz nyiltan arra buzdít, hogy ki kell lépni az euróövezetből. (Ezért nem lépett be például a volt pénzügyminiszter, Varoufakisz, aki a Grexitre nem mint elvi választásra, hanem mint kényszerre tekintett.) Az elvi euró ellenesség a baloldali görögök többsége számára továbbra is elfogadhatatlan. Elsősorban szimbolikus okokból továbbra is inkább a Ciprász féle opció mellett teszik le a voksot: inkább elfogadják az unió által kikényszerített megszorításokat, minthogy feladják az eurót.

5.) Az Arany Hajnal nevű náci párt nem volt képes profitálni, aminek az elsődleges oka, hogy bírósági per folyik ellenük bűnszövetkezet létrehozása miatt.