Tapasztalt ember pontosan tudja, hogy nem érdemes újságírókat krititizálni, ezért jelen blogposztban nem is ez a célom, hanem annak bemutatása, milyen meghatározó szerepe van egy demokráciában a sajtónak. Jelen bejegyzésemben a két vezető magyar gazdasági portált, a HVG.hu-t és a Portfolio.hu-t elemzem abból a szempontból, hogy hogyan tálalták a görög válságot a magyar közönségnek.

Az angol nyelvben elterjedt kifejezés a gamechanger, ami olyan fejleményekre utal, amely teljesen megváltoztatja egy folyamat megítélését. A görög válság elmúlt fél éves történetében ilyen gamechanger volt az, amikor a résztvevők és az elemzők számára világossá vált a EU-IMF oldal inkompetenciája és valódi politikai motivációi.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A nemzetközi sajtót és közvéleményt sokkolta, amikor az eurozóna elismert és pártatlan szakértői letették a garast amellett, hogy az Európai Központi Bank politikai nyomásgyakorlást fejtett ki egy tagállamára. Ezek valóban olyan állásfoglalások, amelyek gyökeresen megváltoztatják a kérdés megítélését, hiszen Varufakisz görög pénzügyminiszter többször is kifejtette azon véléményét, hogy az Eurogroup pénzügyminisztereinek ez a célja. Nyilvánvalóan óriási horderejű kérdés, ha Európa vezető akadémiai szaktekintélyei ebben igazat adnak neki. Olyan fajsúlyú fejlemény ez, amelyről egy uniós tagország üzleti sajtójának akkor is be kell számolnia, ha amúgy nem szimpatizál az új görög kormány gazdasági filozófiájával. Nézzük meg részletesebben ezek állásfoglalásokat:

1.) Charles Wyplosz a Genfben székelő International Centre for Money and Banking Studies igazgatója, a Center for European Policy Research kutatója. Dolgozott a Harvardon, tanácsadója az IMF-nek, a Világbanknak, az Európai Bizottságnak, a francia Becsületrend tulajdonosa. Nehezen lehetne azzal vádolni, hogy valami Ciprász hívő fanatikus lenne. Aki ismeri az eurozóna közgazdaságtudományi kutatását, az tudja, hogy könyvei és tanulmányai meghatározóak ezen a területen, a világ egyetemein használják őket.

Milyen állásfoglalást tett Wyplosz? Ide kattintva elolvashatja az angol eredetit.

Azt állítja, hogy 2010 májusában az IMF, mivel tudta pontosan, hogy a görög adósságállomány nem fenntartható, kitalált egy új jogcímet, amin új hiteleket erőltethet az országra: rendszerszintű kockázatot jelent a világgazdaságra. Wyplos nem akarja eldönteni, hogy ez az álláspont megalapozott volt-e, azonban leszögezi: a fent részletezett önvédelem érdekében Görögországot “feláldozták“. A görög kormányra “ráerőszakolták” azt a hatalmas adóssághegyet, ami 2010 után, a megszorítások időszakában 108%/GDP-ről 177%-ra emelte a görög adósságállományt, egyben kezelhetetlenné téve azt. (Mindkét idézőjeles kifejezés Wyplos-é.)

Wyplos azonban még ennél is tovább megy. Egy hagyományos IMF hitelnyújtási tárgyaláson a jegybank egy oldalon ül a meghitelezett tagállam kormányával. A görög esetben azonban az EKB a hitelezők oldalán foglalt helyet, mintha ez euró Görögországban külföldi valuta lenne. Részt vett a megszorító politika kikényszerítésében és számonkérésében, azaz olyan funkciókat látott el, amelyet meg nem választott jegybank sehol a világon nem végezhet demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben! A gyenge minőségű szakpolitika pedig mély recesszióhoz vezetett, azaz az EKB-na osztoznia kell a felelősségben a görög válság előidézésében.

De Wyplosz még ennél is tovább megy. Szerinte a likviditási hitelvonal elzárásával, azaz a bankbezárások kikényszerítésével az elmúlt hetekben az Európai Központi Bank a politikai beavatkozás minden eddiginél durvább formáját választotta: gyakorlatilag kilök egy tagállamot az eurozónából. Görögország nem az egyetlen áldozat. Szétesett az eurozóna kormányzása, és drámaian megrendült az Európai Unióba vetett hit.

Wyplosz gamechanger jelentőségű állásfoglalásáról egyetlen cikk nem jelent meg sem a Portfolio.hu-n, sem a HVG.hu-n…

2.) Paul de Grauwe, a London School of Economics professzora, az IMF és az Európai Központi Bank volt munkatársa, a College of Europe és számtalan neves egyetem professzora. (Érdemes megnézni a róla szóló wiki bejegyzést, elképesztő.) Ismét csak nem egy motorbiciklin száguldozó forrófejű marxista forradalmárról van szó, de Grauwe szülőhazájában, Belgiumban LIBERÁLIS párt színeiben futott be kisebb politikai karriert. Gyakorlatilag az eurozóna kutatásának első számú nemzetközi szakértőjéről beszélünk.

Mit állít Paul de Grauwe? (Eredeti angol cikk ide kattintva.)

Nem kevesebbet, mint hogy a.) A további megszorítás egész biztosan nem a megfelelő válasz a görög válságra  b.)  Az Európai Központi Bank kárt okoz azzal, hogy a januárban meghírdetett kötvényvásárlási programját nem terjeszti ki Görögországra, egyedüliként az Eurozónában. Ha megtenné, a görög állam olcsó forrásokhoz jutna. c.) Az Európai Központi Bank szintén kárt okoz azzal, hogy nem fogadja el a görög bankok által birtokolt görög állampapírokat likviditási fedezetként. Gyakorlatilag ezen hozzáállása miatt kellett bezárni a görög bankokat, ezért nem jutnak hozzá a görög polgárok a saját megtakarításaikhoz, és még az sem lehetetlen, hogy bennragadt pénzük jelentős részét elvesztik majd.

Mindezt összefoglalva: az Európai Unió igen jelentős károkat okoz Görögországnak, gyakorlatilag csődbe vitte azt, és egyben veszélyezteti az Eurozóna jövöjét is.

Végezetül de Grauwe utolsó mondata intelmül: fel kell hagyni azzal a vággyal, hogy komplett nemzeteket akarunk megbüntetni!

Talán egyetért a Kedves Olvasó, ezek igen súlyos szavak egy ilyen tekintélyes és pártatlan szakértőtől. Minden valószínűség szerint érdekelhetné a magyar olvasót. Ehhet képest ismét csak: egyetlen sor nem jelent meg erről a cikkről sem a Portfolion, sem a hvg.hu-n….

3.) Barry Eichengreen, a University of California, Berkeley professzora, a globális monetáris rendszer abszolút vezető autoritása, szinte mindenki ismeri a nevét. Ismét csak világszerte tanítanak a könyveiből, nem a Sziriza pireuszi párttitkára…

Mit állít Eichengreen (aki egyébként ebben az angol nyelvű cikkében kifejezetten kritikus a Sziriza népszavazási ötletével kapcsolatosan)?

Idézem: „A görög vezetés imkompetenciája elhalványul az Európai Bizottsághoz, az EKB-hoz és az IMF-hez képest. Elutasították az adósság részleges leírását 2010-ben, amikor az még kezelhető lett volna, illetve 2015 elején is. Ehelyett a kiadások csökkentését és az adók emelését eröltették a görög kormányra, amivel egyre mélyülő recesszióra kárhoztatták azt az országot.”

Meglehetősen kemény és egyértelmű szavak a világ egyik vezető közgazdászától. Azt gondolná az ember, hogy a véleményformáló magyar üzleti sajtó figyelmét nem kerülheti el, hiszen világszerte óriás viszhangot keltett. De sajnos elkerülte. Se a Portfolio, se a hvg.hu archívumában egy mukk nincs róla…

______________

Ennyi talán elég illusztrációként. Hosszan sorolhatnám még a meghatározó szerzőket a görög válsággal kapcsolatos nemzetközi vitákból, akiknek a véleményét a magyar gazdasági sajtó nem fordította le az angolul alig beszélő magyar közönség számára. Nagy kár. Magukat az újságírókat kérdezve nem kaptam választ, hogy miért történt mindez így.

Nem megyek bele annak részletezésébe, hogy ezeken az oldalakon ezzel egy időben a görögökkel szembeni etnikai alapú sztereotipizálásnak olyan áradata folyt, amelynek nagyon káros következményei lesznek a magyar politikai kultúrára hosszabb távon. A címadások, a témaválasztások, a képek heteken keresztül erősítették a magyar közvélemény (inklúzíve liberális és baloldali szavazók) nagy részében amúgy is erős etnikai előítéletességre való hajlamot. Ennek ára lesz.

Nem vagyok semmifajta konspirációelmélet híve. Nyílvánvalóan nem hiszem, hogy a világot vagy a médiát a zsidók, melegek, a nyugat, a háttérhatalmak vagy ufók irányítanák. Abban sem hiszek, hogy a nagytőke, a kapitalisták, a gonosz multik vagy az IMF odaszólna magyar ujságíróknak, hogy ezt írjátok meg, ezt viszont ne. (Ilyen típusú kommenteket törölni is fogok a blogbejegyzés alatt.) Egyszerűen arról van szó, hogy mindenki a saját ideológiai rostáján keresztül látja a világot (én magam is), és ez alapján dönti el, hogy mit közvetít és mit nem. Illuzió azt gondolni, hogy valaki ideológiától mentes technokrata, szakértő csak azért, mert egy üzleti lapnak ír, másoknak viszont vannak ideológia torzításaik, „osztályharcos” vagy más megközelítéseik.

Természetesen mindenkinek joga van a saját ideológiai értékválasztásaihoz. Társadalmi szinten azonban óriási baj, ha a gazdasági sajtó meghatározó portáljai szelektíven tájákoztatnak, illetve nem számolnak be olyan gamechanger jelentőségű fejleményekről, amelyek egy kardinális kérdésben meghatározóan befolyásolnák a hazai közgondolkodást.

Nem frocliból mondom. Kimaradunk a világ főáramából…