Uniós országok újságíróival lehetőségem volt Leszvoszra utazni és meglátogatni az ottani menekülttáborokat. Ez a sziget jelenleg a mediterrán menekülthullám fókuszpontja. Év eleje óta mintegy 50 ezren érkeztek a török partok felől egy körülbelül tíz kilométer széles csatornán keresztül.

A menekültek éjszaka érkeznek, és rengeteg pénzt fizetnek az otthon eladott javaik árából a török embercsempészeknek vacak gumicsónakokért, melyekbe Leszvosz tengerészeti parancsnoka szerint a maximális tíz fő helyett akár negyvenet is belepakolnak. A csónakok jelentős része még a görög partok előtt elsüllyed, és a 24 órás ügyeletben lévő görög parti őrség menti ki a vízből a halálra vált, remegő embereket, köztük igen nagy számban gyerekeket és nőket. Munkájukat dicséri, hogy idén még egyetlen ember sem veszett oda.

Akik mégis átjutnak, azoknak 70 kilométeres utat kell még megtennie a tűző napon egy hegyen át a sziget fővárosába, ahol a rendőrségen jelentkezhetnek. Gyerekekkel ez akár három napig is eltarthat. A sziget görög lakossága annak ellenére szervezi meg ezen menekültek szállítását, hogy ez – egy évekkel ezelőtti törvény értelmében – az illegális migráció pártolásának számít. Januárban körülbelül 800 ember érkezett. Májusra ez a szám 8000-re emelkedett, júniusra 16000-re. A helyi hatóságok exponenciális növekedésre számítanak. A menekültek ellátása annak ellenére lehetetlenül el fizikailag, hogy a helyben nyaraló turisták egy része, illetve keresztény szervezetek önkéntesei is besegítettek. A helyzet teljesen tarthatatlan, ám a nemzetközi sajtó érdeklődése gyér, nem úgy mint az olaszországi helyzet esetében.

A menekülttáborokban elszállásoltak túlnyomó többsége szír, brutális háborús konfiktus elől menekül. (Ez az Al-Jazeera dokumentumfilm mindennél jobban összefoglalja, min mennek keresztül ezek az emberek, mielőtt útnak indulnak.) Az átlag életkor 20 körül van, azaz többségében tinédzserek és fiatal felnőttek, de rengeteg a kicsi gyerek, a nő, és sok-sok bébi is van köztük. Terhes nőkkel is találkoztunk. A szíreken kívül irakiak és afgánok vannak a táborban. Sokan közülük beszélnek angolul. Gyakorlatilag mindenki háborús övezetből menekült el. Gazdasági migránsok nincsenek köztük, és a menekülttáborokban már maga a fogalom is értelmetlennek tűnik. A térség tele van összeomlott államokkal, ahol az alapvető életesélyek nincsenek biztosítva.

Egyáltalán nem kizárt, hogy a menekültáradatnak csak a kezdetén van Európa. Törökországban ma már körülbelül kétmillió szír menekült van, Libanonban másfél, a társadalom harmada-negyede menekült.

Leszvosz görög lakossága segíti a migránsokat, egyáltalán nincs idegenellenes hangulat. Incidensekről sem számolt be senki. Az athéni kormány lehetőségei is korlátozottak, az ország éppen államcsődben van és politikai krizísben. A szigetlakók – ugyanúgy, mint más görögök – csupán napi 60 eurót vehetnek ki a bankokból. A turistaszezon gyakorlatilag halott.

A menekültek azon része, aki már nem fért be a táborokba, szabadon kószál a szigeten. Sátrakban laknak a tengerparton, vagy a menekülttábor környékén. Komplett családok százai várakoznak fák árnyékában a koszban, az ötben fokos napsütésben. Mosakodni a szigetlakok kertjében tudnak a csapoknál. Mivel a ruhák a hőségben hamar megszáradnak, a körülményekhez képest tiszták a menekültek, bár a szemét miatt a szag így is nehezen elviselhető. A táborok előnye, hogy ott van orvosi ellátás, akik nem férnek be, azok be akarnak oda jutni. Jönnek mennek a faluban, mindenki normálisan kezeli őket, és ők maguk is méltóságteljesen viselkednek. Sokan közülük a kikötőben alszanak, és reménykedve nézik a hajókat, amelyekre azonban csak akkor kerülhetnek fel, ha az ehhez szükséges rendőrségi procedurán átmennek. Egy európai uniós döntés miatt a szírek ebben most elsőbbséget élveznek, ami feszültséget kelt az irakiak között, akik már régebben a szigeten várakoznak.

Az újságírókkal úgy terveztük, hogy nem fogunk fotókat készíteni, mert az a méltóságukat sértené. Ehhez képest maguk a menekültek kérték, hogy fotózzuk le őket, és vigyünk hírt arról ami itt történik. (Sokan beszélnek angolul, én magam pedig valemelyest arabul.) Sokan el is akarták mesélni a történetüket. Néhány kép, hogy érzékeltessem az állapotokat, bár ezek messze nem adják vissza a valóságot:

A húsz éves Aziz Mazar-i-Sharifból menekült idáig. Ha megérkezik majd valahova, tanulni szeretne.

Szír család vár és vár

 Kimerült tinédzserek egy bokor árnyékában elaludtak

Iraki család vár a tűző napon, hogy jusson hely nekik a menekülttáborban

Falfehérré vált kisbaba, őt a UNHCR bevitte orvoshoz

Ők már a kikötőben várakoznak, megkapták az engedélyt. Még télen indultak útnak, a hőségben cipelik a meleg ruháikat. 

(Fotók: Bisera Fabrio)