Tegnap atombomba méretű fordulat következett be a görög adósságdrámában, amikor az IMF hirtelen bejelentette: még az EU-IMF hitelajánlatok legkedvezőbb változatai esetén is igen jelentős mértékű adósságelengedésre lenne szükség ahhoz, hogy Görögország adósságpályája fenntartható legyen. Ezzel gyakorlatilag beismerte azt, hogy a Szirizának mindvégig igaza volt a tárgyalások alatt. (Érdekesség, hogy az IMF bejelentését a Guardian című lap provákálta ki azzal, hogy kiszivárogtatta az IMF ide vonatkozó belső anyagait.) Ez egy óriási lökés természetesen a kormánypárti NEM kampánynak a hétvégi népszavazáson.

Mindennek fényében érdemes újra megnézni, hogyan vált ennyire fenntarthatatlanná a görög adósságállomány, hiszen 2008-ban, a válságot megelőző évben még csak a GDP 108%-a volt, ami magas szám, de egyáltalán nem kezelhetetlen. Japán adósságállománya majd két és félszer ekkora, Nagy-Británnia pedig a második világháború után úgy dolgozott le egy 200%-os adósságállományt, hogy közben széleskörű jóléti államot hozott létre. Azaz 2008-ban Görögország még nem volt végzetes helyzetben. És akkor jöttek a megszorítások.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Görög államadósság dinamika: a kék oszlopok (jobb skála) az adósság per GDP

A megszorítások főbb elemei a következők voltak:

1.) mintegy 30%-kal csökkentek a bérek,

2.) mintegy 50%-kal csökkentek a nyugdíjak,

3.) a széles körben elfogadott becslés szerint körülbelül a 2009-es GDP 4,5%-ára saccolt  adóelkerülést a KKV szektorban sikerült körülbelül ennyivel megemelni,

4.) közalkalmazottak százezreit bocsájtották el,

5.) megszorításokat vezettek be a szociális kiadásokban, az oktatási rendszerben, a kutatás-fejlesztésben,

6.) igazságtalan új adókat vezettek be, a régieket emelték, melynek eredményeképpen a felső öt jövedelmi tized effektív adóterhelése 9%-al, az alsó öt jövedelmi tized adóterhelése 337.7%-al (!!!) emelkedett,

6.) mindeközben értintetlenül hagyták Görögország brutális katonai kiadásait (kb. a GDP 3,5%-a), melyek német és francia katonai megrendelésekre költődtek el,

7.)  a két hitelnyújtási programban egyetlen egyszer sem szerepelt az „offshore” kifejezés, miközben Görögországban nyílt titok, hogy a gazdasági elit jövedelme orrán-száján folyt ki az országnak Ciprusra, Londonba, Svájcba, gigantikus veszteségeket termelve a görög költségvetésnek.

Mindez együtt brutális megszorítás, sokkal nagyobb, mint bárhol máshol. Ennek következtében a visszaesés is sokkal nagyobb volt. Ismert módon az IMF képtelen volt előre jelezni a programok hatását, folyamatosan optimista szcenáriókat adott közzé, amelyeket aztán módosítania kellett:

 A Trojka folyamatos lefelé módosításai az ismétlődően nem teljesülő előrejelzések nyomán

De igen látványosan nem jöttek be a Trojka privatizációs bevételekkel kapcsolatos várakozásai sem:

A Trojka privatizációs várakozásai, és a valóság

A megszorítási folyamat vége egy katasztrofális összeomlás lett:

1.) A GDP negyedével zuhant össze,

2.) a munkanélküliség ráta 8%-ról 27%-ra emelkedett,

3.) az ifjúsági munkanélküliségi ráta 2013-ban 58%-ra emelkedett,

4.) ötből három görög a szegénységi küszöb alá került, vagy az által fenyegetett, 

5.) mindeközben az adósságállomány a GDP 180%-ára, azaz kezelhetetlen szintre emelkedett.

Görögország a megszorítások filozófiájának laboratóriumává vált. Ahogy Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász leírja, a megszorítások filozófiája az, hogy a kormányok lépései nyomán elvileg visszatér a befetketők bizalma. A valóságban azonban az történik, hogy az elbocsájtásokkal és a jövedelmek csökkentésével összeomlik a belső kereslet, amely további elbocsájtásokhoz vezet.

Hogyan fognak a bezárt boltok segíteni azon, hogy kikerüljünk az adósságválságból?

Talán mindebből megérhető, hogy miért került először Görögországban kormányra megszorításellenes párt, a Sziriza képében. De a megszorításoknak hasonlóan negatív hatása volt más országokban is. Ahogy Paul Krugman bemutatta, a nagyobb megszorítás nagyobb visszaeséssel járt együtt:

A megszorítások eredményeképpen brutálisan felment a többi ország államadóssága és munkanélkülisége is. Mindezekből, világosan látszik, hogy rossz úton jár az, aki valamifajta felszínes kulturális determinizmusból akarja levezetni a görög válságot.

A Sziriza januárban azzal a kettős mandátummal került hatalomba, hogy 1.) maradjon benn Görögország az eurozónában, 2.) legyen vége a megszorításoknak. Annak reményében kezdett bele a tárgyalásokba, hogy ezt a racionális kettős célt érvényesíteni, tudja, hiszen maga az IMF is oda konkludált görög programjának ex post elemzésében, illetve a többi országok tapasztalatainak elemzése után, hogy a megszorításokat abba kell hagyni. A Sziriza programja, a híres Thesszaloniki Program pedig teljes egészében összhangban van az unió hírdetett elveivel: a Szociális Európa céljával a Fenntartható Európa víziójával, illetve az Unió tudás alapú versenykességi stratégiájával, a Lisszaboni/Európa2020 stratégiával. Ráadásul egy mindenki által elismerten tiszta kormány által képviselve, amely el kívánta számoltatni a politikai elitet fogva tartó és a közpénzeket megcsapoló oligarchákat. A jelenleginál tisztább kezű kormánya Görögországnak nem lesz, a politikai garnitúra többi része mind lejáratódott az elmúlt években. Ennek fényében teljesen érthető volt a Sziriza várakozása, hogy az uniós pénzügyminiszterek majd meggyőzhetőek lesznek. De nem így történt. Fél éven keresztül nem azt hallhattuk, hogy Juncker, Schauble vagy Dijselbloem azt hangsúlyozta volna, hogy Görögország emelje meg gyalázatosan alacsony oktatási költségvetését, alig létező K+F költését, esetleg aknázza ki gigantikus fenntartható energia potenciálját. Ehelyett mit erőltetett az EU-IMF páros? Azt, hogy vágják tovább a már kivéreztetett nyugdíjrendszert, miközben a nyugdíjasok majd fele már most is szegénységben él, vezessenek be új adókat…

Népszerű Varufakisz pénzügyminiszter játkételméleti múltjára alapozva azt gondolni, hogy a Sziriza kormány valamifajta kockázatos játékba kezdett volna. Nem így történt, konzekvensen képviselte a racionális álláspontját. A sokat emlegetett Chicken Game attól alakult ki, hogy a másik fél sem engedett. Nem racionális itt arra hivatkozni, hogy végső soron a hitelező diktál, az adós alkalmazkodik. A hitelezők itt éveken keresztül egy katasztrofális megszorító politikát finanszíroztak, miközben saját bankjaikat mentették. A névleg Görögországnak juttatott mentőprogramnak több mint 90%-a nem Görögországra fordítódott.

A „görögnek” nevezett hitelnyújtást nem görögországi reformokra költötték

Ezzel egy időben az adósnak sem racionális mindent elfogadnia a hitelezőtől. Az eddigi megszorítások tragédiát hoztak az országra, egy kezelhető hitelállományt kezelhetetlenné tettek. Mi az esélye annak, hogy a még további megszorítások pont a hatodik vagy hetedik évben hoznak majd sikert? Amint a cikk elején említettük, maga az IMF álláspontja az, hogy a hitelezők ajánlata fenntarthatatlan adósságpályát jelentene. És ahogy láttuk, az IMF általában túl optimistának bizonyult.

Ebben a helyzetben nem volt racionális a Szirizának elfogadnia az EU-IMF ajánlatait, az intézényeknek pedig nem volt racionális megtenni azokat. Teljesen világossá vált, hogy mivel mégis ezeket a javaslatokat teszik meg, itt nem gazdaságpolitikai meggondolások állnak a háttérben, hanem szimpla politikai. Az eurogorup miniszterei meg akarták akadályozni, hogy a Sziriza kormány precendenst teremtsen akár adósságelengedés tekintetében, akár egy megszorításmentes gazdaságpolitika tekintetében. Arra játszottak, hogy a Sziriza vagy kapitulál a tárgyalások során, mint tették korábban a mainstream szocdem pártok (a görög PASZOK 3,5%-on áll, és Európa szerte paszokifikációnak nevezik a szocdem pártok árulását és elsorvadását), vagy pedig beáll a csőd állapota. Utóbbi esetben el lehet kezdeni mantrázni, hogy lám-lám, ez történik, ha megszorításellenes politikusokat választotok meg. Aki nem tájékozott a tekintetben, hogy a csődhöz maguk a megszorítások vezettek, el is hiszi, hogy a csőd a Sziriza sara. Csak nagyon kevesen tudják, hogy a februári megállodásban a Sziriza jóhiszeműen elfogadta, hogy az EU nélkül nem tesz egyoldalú lépéseket. Legrosszabb álmaiban sem gondolta volna, hogy az Eurogroup annyira irracionális álláspontot képvisel majd, amivel gyakorlatilag megakadályozzák, hogy a Sziriza kormányozzon. Aki mindezt nem tudja, annak úgy tűnhet, hogy a Sziriza nem kormányoz.

Amire nem számítottak az Eurogroup megszorításpárti pénzügyminiszterei, hogy nem csak az IMF fogja alátámasztani a Sziriza kormány igazát, hanem a világsajtó egy része, illletve a globális közgazdász elit java. Így tett a Nobel díjas Paul Krugman, aki egyébként ma is a Sziriza álláspontját támogatja, ahogy a szintén Nobel díjas Joseph Stiglitz is, aki szerint az Európai Unió egyenesen megtámadta a görög demokráciát. Szintén a Sziríza álláspontját támogatja a szintén Nobel díjas Amartya Sen, az eurozóna vezető szakértője, Charles Wyplos is, a híres francia közgazdász, Thomas Piketty is, a német szociológus Jürgen Habermas is. Legujabban pedig Barry Eichengreen erősítette meg a Szirizát. Ezen tudósok nagy részét még csak baloldali elfogultsággal sem lehetne megvádolni.

 „Minden választási lehetőség ott van az asztalon…”