Az elmúlt két-három évben örülhetett a világ, hiszen végre az Egyesült Államok is rászánta magát, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. 2014-ben Obama elnök az eddigi legkomolyabb klímavédelmi intézkedést indította el az USÁ-ban, amellyel a várakozások szerint 30%-kal csökkenhet az erőművek kibocsátása. 2015-ban pedig a párizsi klímatárgyalásokon az USA hivatalosan is vállalást tett, és idén alá is írta a Párizsi Jegyzőkönyvet.

Hogy az új elnök, Donald Trump nem egy zöld forradalmár, tudható, sejthető volt eddig is. A hátraarc viszont most már nem csak szavakban, hanem konkrét tettekben is kezd testet ölteni. Az elmúlt héten több olyan eseményről is olvashattunk, ami felborzolta a kedélyeket.

 

Fosszilis energia-hívők a környezetvédelmi hivatal élén

Az első hír múlt hétfőn érkezett: Trump a hagyományos energiaipar által pénzelt ügyvédet, David Schnare-t bízta meg az Environmental Protection Agency (EPA, kb. környezetvédelmi minisztérium) átalakításával. Schnare az elmúlt években azzal vált ismertté, hogy klímakutatók ellen indított pereket, és többüket a médiában is igyekezett lejáratni.

Pár nap múlva jött a hír, hogy az EPA élére az a Scott Pruitt kerül, aki Schnare-hoz hasonlóan ugyancsak a fosszilis energia híve, és korábban komoly küzdelmeket folytatott az EPA szabályozásai ellen.

Mindennek azért van nagy jelentősége, mert az EPA dolgozta ki a fentebb említett Clean Power Plan klímavédelmi csomagot, amely 2018-ban lép(ne) életbe. Az intézkedéscsomagot természetesen számos piaci szereplő illetve szövetségi állam megtámadta a bíróságon, és a jogi eljárás jelenleg is folyamatban van. Amíg pont nem kerül a bírósági eljárás végére, addig a szabályozás nem lép életbe.

Mindez azt is jelenti, hogy az Obama utáni adminisztráción áll vagy bukik majd a zöld csomag sorsa. Vagyis nagyon nem mindegy, hogy kik és milyen szellemiségben fogják vezetni a hivatalt.

„Climate change is weather” (forrás)

 

Energiaügyi közalkalmazottak szívatása

Pénteken írta meg az amerikai sajtó, hogy a Trump-csapat 74 tételes kérdőívvel lepte meg a Department of Energy (DoE, kb. energiaügyi minisztérium) dolgozóit. A kérdőív elég komoly hullámokat vetett az amerikai média mostanában amúgy sem csendes tengerén, hiszen egyrészt tulajdonképpen nyíltan nekimegy a hivatal munkájának, másrészt személyes adatokat kér a hivatalnokokról, kutatókról.

Elég vegyes egyébként a kérdések köre: néhol olyan, mintha a kérdőív összeállítója semennyire nem lenne képben, és mintegy személyes érdeklődésből kérdezgetne dolgokat, pl:

• Mennyi fúziós program fut világszerte, akár állami, akár magán finanszírozásban?

Máshol viszont egyértelmű, hogy a kérdezőnek pontosan megvan a véleménye a DoE munkájáról, és egy közepesen kekec egyetemi vizsgabiztosként kötözködik:

• Az éves előrejelzésekben (Annual Energy Outlook) a Clean Power Plan szolgál a business as usual forgatókönyv alapjául, miközben a referencia szcenáriónak az érvényben lévő törvényeken és szabályozásokon kellene alapulnia. Mi indokolja ezt a szokatlan lépést?
• A megújulós technológiák teljes élettartam-költségében nem vették figyelembe azokat a fosszilis kapacitásokat, amelyeket akkor kell a termelésbe kell vonni, amikor a megújulók nem működnek. Megfelelően tükrözi ez a valódi költségeket?

Azután vannak a kifejezett ál-kérdések:

• Hogyan tudja a szervezet elősegíteni, hogy a meglévő reaktorok továbbra is a nemzet infrastruktúrájának részeként működhessenek tovább?
• Mit tehet a DoE az ellen, hogy idő előtt erőműveket zárjanak be?
• Milyen szerepet játszik a DoE az offshore szélenergia fejlesztésében?

És végül egy random válogatás a személyekre irányuló kérdések közül — amihez annyit fűznénk hozzá, hogy a DoE-nek több mint 10 ezer alkalmazottja, és több mint 90 ezer szerződéses munkatársa van, szóval good luck a projekt minden résztvevőjének:

• Listázza azokat a munkavállalókat, akik az elmúlt 5 évben részt vettek az UNFCC klímakonferenciáin,
• Sorolja fel a DoE-ben működő összes bizottságot, tanácsot, munkacsoportot, ezek tagjait és értekezleteit,
• Listázza a DoE kutatóintézeteiben (ún. laboratóriumok) dolgozó, 20 legmagasabb fizetéssel bíró munkatársat, adja meg teljes fizetésüket, illetve a DoE által fedezett részét,
• Sorolja fel a kutatóintézetek munkatársai által fenntartott összes weboldalt, és a munkatársak publikációit az elmúlt 3 évből,
• Adja meg a kutatóintézetek munkatársainak összes, fizetett és fizetés nélküli pozícióját, beleértve a tanácsadó és egyéb testületeket, kuratóriumokat stb.,
• Sorolja fel az összes munkavállalót és megbízottat, akik részt vettek a „Social Cost of Carbon”* munkacsoport megbeszélésein, és listázza a megbeszélések időpontjait, anyagait, illetve a megbeszélésekkel kapcsolatban folytatott e-mailezéseket (!!!?!).

 

A hírek szerint az érintettek egyelőre nem tudják, hogyan kezeljék a kérdéseket, és nem világos, hogy mi a célja, lehetnek-e valódi következményei a válaszadásnak, vagy ez csak egy újabb „finom” figyelmeztetés a jövőbeli politikai irányok tekintetében.

Fülöp Orsolya

 

*A „social cost of carbon” azt méri, hogy mekkora kárt okoz a társadalomnak egy tonna szén-dioxid kibocsátása. Az Obama-adminisztráció ezt a mérőszámot használta a kibocsátáscsökkentési szabályozások költség-haszon elemzéseiben.