Brückner Gergely gigantikus cikkben mutatja be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Miniszterelnökség között dúló energiaháború tétjét és szereplőit a ma megjelent Figyelőben. (A cikk teljes terjedelmében a lapban olvasható.)

E szerint Orbán Viktor miniszterelnök hamarosan választ két energetikai koncepció, Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Lázár János Miniszterelnökséget (ME) vezető miniszter javaslatai között. A tét sok százmilliárd forint: kihez tartozzon 3,5-4 millió magyar háztartás gáz-, áram-, távhőszolgáltatása, esetleg a nagy energetikai hálózatok, illetve a fejőstehén Paksi Atomerőmű, amelyben az Európai Bizottság véleménye is meghatározó. A Fidesz a 2018-as választási győzelemhez újabb 10-20 százalékos rezsicsökkentést tart elengedhetetlennek. Fontos aktor a Hernádi Zsolt vezette Mol, míg más magánszereplők a kapcsolódó banki, díjfizetési, informatikai szolgáltatásoknál versenyeznek, így Csányi Sándor és Spéder Zoltán érdekütközése is tetten érhető.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A cikk elkészülését az Energiaklub Szakpolitikai Intézet a „Countering State Capture by Strengthening Civil Discussions about the Hungarian Energy Sector” elnevezésű projektje keretében támogatta, a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával.

Amerikai útra indult március végén Orbán Viktor. A miniszterelnök Washingtonban egy nukleáris biztonságról szóló konferencián vett részt. A kézipoggyászában magával vitt két dossziét. Két több száz oldalas energetikai elképzelést, illetve azok rövidített kivonatát, amolyan vezetői összefoglalóját. Az egyiket Seszták Miklós írta, a másikat Lázár János. A két szakmai koncepció arról szólt, hogyan is épüljön fel a hazai energetikai vertikum, folytatható-e a rezsiharc, és ki finanszírozza azt. Hogyan bővüljön hálózatokkal is a magyar lakosságot gázzal, árammal, távhővel integráltan kiszolgáló Első Nemzeti Közműszolgáltató (ENKSZ)? Az érintett miniszterek és stábjaik ugyan nem ismerik pontosan a másik oldal koncepcióját, de kicsi a magyar energiaszakma, mindenki tudni véli a versenyző tanulmányok tartalmát.

Abban is biztosak voltak a forrásaink, hogy Orbán Viktor maga fog dönteni. Megvan ugyanis az a szokása – hallottuk egy közvetlen munkatársától –, hogy az ilyen súlyú ügyekben valóban szisztematikusan végigolvassa a dolgozatokat. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy tengerentúli repülés? Igen ám, de miközben a felek már nagyon várják az iránymutatást, Orbán akár még egy-két hónapig is kivárhat, például azért, mert az Európai Bizottság most véglegesíti Paks II-vel kapcsolatos álláspontját. Ha igaz az a várakozás, hogy Brüsszel tiltani igyekszik majd a monopol állami megoldást (vagyis azt, hogy Paks II. csak az MVM-nek értékesítsen majdan áramot), illetve előírja a nyugati beszállítók odaengedését a projekthez, az érdemben befolyásolhatja a miniszterelnök döntését.

Választás két szakmai koncepció között – látszólag nem egy különleges kormányfői feladat, mégis hetek óta ez tartja lázban az energetikai szektort és a politika csúcsszintjeit is. Ennél nagyobb tét rég volt a politikában, ahogy ilyen fajsúlyos gazdasági kérdés sem jelentkezik, csak minden szökőévben. Ebben a helyzetben különösen erős a state capture (a foglyul ejtett állam) jelenségének a veszélye, hiszen olyan magánszereplők, érdekcsoportok is próbálják befolyásolni a választást a koncepciók között, akiknek magánüzletei akkor sikeresek, ha az állam nagy szolgáltatásaira tudnak ráépülni. Aligha kérdéses, hogy a 4 milliós háztartásszám elérése a keresztértékesítésekre hajtó üzleti életnek is rendkívül attraktív.

Az ENKSZ-vitaanyag
A Miniszterelnökséghez (ME) tartozó ENKSZ célja, hogy az összes magyar háztartást integráltan lássa el közüzemi szolgáltatásokkal. Ez politikailag is izgalmas, hiszen minden magyar szavazóval közvetlen kapcsolatban lesz ez a cég.

Ezért aztán sokan felfigyeltek, amikor a múlt év végén Németh Lászlóné ME-államtitkár ENKSZ-vitaanyag címmel köröztetett a szakmában egy 31 oldalas dokumentumot. Sőt, a Széll Kálmán Alapítvány és a Miniszterelnökség össze is hívott egy nem hivatalos iparági egyeztetést, ahol sok-sok szervezet megjelent, Németh Lászlóné pedig prezentált. Hamarosan azonban futótűzként terjedt el a szakmában a hír: létezik egy 33 oldalas dokumentum is, amelyet csak a tárcavezetők láthattak. A plusz két oldal arról szólt, hogy a Miniszterelnökség az ENKSZ mellé megkapná Paks I-et is. Ez pedig nagyon nem mindegy. Hiszen ahogy az egyik energetikai szakember lefordította a kérdést: „Ahol Paks van, ott van a nagy pénz.”

Forrás: Figyelő

Felállnak a haderők
Amint kiderült, hogy Paks I. is tét lehet, az NFM–MVM-világ felocsúdott, és hihetetlen erők mozdultak meg a hazai energetikában. A harc legfontosabb tétje egyelőre Paks I. vagy legalábbis Paks I. nyereségének a döntő része. Az MVM ennek átengedéséről hallani sem akar. Számára a lét a tét. Bár nem kedveli igazán a lakossági ügyfeleket, de még inkább vállalná az ENKSZ befogadását, mint Paks I. átadását, amely a saját végét jelentené. Ha nagyon leegyszerűsítjük az álláspontját, az MVM dominálta jelenlegi rendszer megfontolt fejlesztése a koncepciója. Az e csoportba tartozó szakemberek tézise szerint eleve az MVM kezdte el a szolgáltató cégek vásárlásait, kár az ő szakértelmüket mellőzni. Vagyis e csapat alapvetően a status quóra építene, sőt az ENKSZ-t is magába szippantaná. A másik oldal szerint a magyar kormány elindult egy úton, amely során szét kell választani a profitorientált és a nem profitorientált tevékenységeket a hazai energetikában. A 2018-as újabb Fidesz-siker záloga egy újabb, 10-20 százalékos rezsicsökkentés, amelyhez az szükséges, hogy a közműszolgáltatás ne legyen nyereségcentrikus, ráadásul mivel a vezetékeken „csapódik ki” egy csomó profit (évente mintegy 60 milliárd forint), az államnak vezetékeket kell venni a nyugati tulajdonosoktól. E világ szerint az ENKSZ célja csak a Magyar Postával és a Díjbeszedővel együtt értelmezhető, ezért a nagy munkát a Miniszterelnökségnek érdemes koordinálni.

A ME úgy érzi, hogy az NFM finoman szólva sem volt boldog attól, hogy Orbán Lázárt bízta meg a közös szolgáltató kiépítésével, hiszen ez a lépés megtörte az MVM energiapiaci helyzetét. De miért ne lehetne újszerű elképzelésekben is gondolkodni?

Lázár és Seszták csapata
Lássuk a küzdő csoportokat! Lázár János, illetve e kérdésekben fontos államtitkára, Németh Lászlóné, vagyis a Miniszterelnökség kontrollálja jelenleg az ENKSZ-t, Paks II-t, az esetleges bővüléshez szükséges gigantikus finanszírozás szempontjából lényeges Magyar Fejlesztési Bankot (MFB), az MFB-tulajdonú Magyar Követeléskezelő Zrt.-t, valamint a hitelintézeti versenyben esetleg szerepet kapó Budapest Bankot. De errefelé kötődik a 3,5-4 millió háztartás elérésénél szükséges banki szolgáltatásokban, informatikában, díjbeszedésben érdekelt FHB–Díjnet–Díjbeszedő–Magyar Posta–takarékszövetkezetek konglomerátum is (Spéder Zoltán és Lantos Csaba). Nem lényegtelen ezen a térfélen a magyar energetikában (Mol, TVK, BorsodChem) már többször szerepet vállaló Heinrich Pecina sem. És felsejlik azért a Simicska Lajos–Nyerges Zsolt-világ emléke is, amelynek a meghatározó szerepe ugyan már elmúlt, de egyes bizalmi emberei még ezen a térfélen fociznak. Az ENKSZ-t vezető Horváth Péter János, a szolnoki Fidesz egykori elnöke például biztosan ide köthető. Igaz, ezt errefelé mindenki cáfolja, ezen oldal szerint ma már nincs olyan pont a hazai energetikában, ahol Simicska bele tudna szólni a folyamatokba, és Horváth Péter vezetői pozíciójában sem ezek a régi kapcsolatok számítanak, hanem az, hogy ő volt korábban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke, és így komoly rálátása van a szabályozói ügyekre. E csapat szerint az ENKSZ sikere ma nem az MVM-mel vagy a Mavirral van összekötve, hanem a postával és a díjbeszedővel, vagyis, ha Orbán odaadja Sesztákéknak az ENKSZ-t, akkor ezt az egész világot érdemes áthelyeznie az NFM-hez.

A másik klubban, vagyis Seszták Miklós térfelén látszólag még erősebbek az ütőkártyák. Itt bukkan fel Rogán Antal, akit formális posztja a Miniszterelnöki Kabinetiroda élén ugyan nem ruházná fel túl sok gazdasági feladattal, de mivel ő minduntalan Lázár János politikai ellenlábasaként tűnik fel, alighanem e csapat sikerében érdekelt. Rogán Antal az egyik legközvetlenebb munkatársa Orbán Viktornak, és a kabinetminiszter nagyon szoros kapcsolatban áll Sesztákkal is. Az NFM alá tartozik a magyar energetikát meghatározó MVM, Csiba Péter vezetésével. Az MVM-hez tartozik a legnyereségesebb hazai energiacég, vagyis Paks I. Ha a két világ között kell választani, akkor különböző okokból, de inkább az MVM térfelére húz a legfontosabb magyar olajipari csoport, a Mol Nyrt. is, amelynek meghatározó döntéshozója Hernádi Zsolt és Csányi Sándor. Utóbbi a piacvezető OTP Bank vezetőjeként és személyes okokból is ellenlábasa a másik oldalon felsorolt FHB-s körnek. Ugyanakkor utóbbiak szándékosan nem vettek részt ebben az egész versengésben, talán azért, mert Csányi éppen pacifikálta a viszonyát Lázárral, akivel, ha nem is gyakran, de az utóbbi időben azért beszéltek néhányszor. Úgy tudjuk: a felek nem szeretnének újra konfrontálódni. Lényeges játékos ezen az oldalon a Seszták által kiválasztott, még Kisvárdáról ismert Szivek Norbert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vezetője is, aki állítólag kifejezetten jóban van az utóbbi időben Tiborcz Istvánnal, Orbán vejével.

A kormányfő dönt
Természetesen az új szereposztásról a miniszterelnöknek lesz a legnagyobb szava. Ő ismert arról a régi munkamódszeréről, hogy semelyik luftballon nem nőhet nála túl nagyra, minden szakterületen szereti a versengő kompetenciákat, amelyek a másikat visszafogják, és óhatatlanul egyfajta teljesítménykényszert támasztanak. Az energetikában azonban nem könnyű a versenyeztetés, mert kicsi az ország, a logikus üzleti érvek a minél szélesebb integráció mellett szólnának. Ám Orbán döntését Brüsszel és külpolitikai célok is befolyásolják.

A Figyelő azt hallotta, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke informálisan már biztosította a magyar kormányfőt arról, hogy Paks II. zöld lámpát kap Brüsszeltől, de ennek különböző fontos versenyfeltételei lesznek. Jelenleg a felek a részletekről tárgyalnak, de a remélt zöld jelzés így is a Miniszterelnökség, vagyis Lázár János tárgyalásvezető sikere lesz Orbán Viktor előtt. Ha az EB azt írja elő, hogy Paks II. ne legyen az állami energetikai monopólium része, és ne csak az MVM-nek adhasson majd el áramot, akkor a későbbi üzemeltetésben szerepet kapó Paks I-nek is érdemes időben kitalálni a helyét.

A Miniszterelnökség szerint máris késésben van az állam. A rezsicélt az szolgálta volna, ha minél gyorsabban vett volna Magyarország hálózatokat azoktól a multiktól, amelyek elhagynák az országot.

Brüsszel három kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen, mert az állam a rezsicsökkentés során úgy mérsékelte a végfogyasztói árakat, hogy a külföldi tulajdonosokat terhelték, nem ismerték el a költségeiket. Állítólag egyes cégek Washingtonban, az egyik nemzetközi befektetésvédelmi bíróságon is eljárást indítottak Magyarország ellen, mert véleményük szerint az eszközeiket, befektetéseiket állami módszerekkel leértékelték, kárt okoztak nekik.

Ezeket az eljárásokat Magyarország elbukhatja. A kormányoldalnak az az érdeke, hogy az ENKSZ addig vásároljon, amíg a Magyarországon is jelen lévő nagy cégek (E.ON, RWE, EdF) az eladósodottságuk mérséklésén dolgoznak, és akár olcsóbban is megválnának az eszközeiktől. Itt a költségcsökkentési nyomás alatt lévő energiaszektorban a konszolidációs pillanat.

Ám ha az eljárásokat Magyarország elveszíti, akkor a hálózatokon profit lesz, a tulajdonosok veszteségeit kompenzálni kell, és ők már nem fogják eladni a hálózatokat Magyarországnak.

Az ENKSZ-koncepciót vitatók szerint pont itt van egy sarkalatos aggály: a javaslat egyszerűen nem felel meg az uniós szabályoknak, amelyek újabb kötelezettségszegési eljárásokhoz vezethetnek. Sérti az export mennyiségi korlátozásának tilalmát, kiszorítja az importot, és tiltott állami támogatást jelent. Tehát nem enyhítene a javaslat a brüsszeli nyomáson, hanem még újabb frontokat nyitna. Akkor meg minek ez az egész?

Orbán döntését és a magyar energiaipar struktúráját tehát leginkább az fogja meghatározni, hogy az Európai Bizottság hogyan dönt Pakssal kapcsolatban („nem velem harcol az MVM, hanem Margrethe Vestager versenyjogi biztossal” – véli erről Lázár János). Az MVM kritikusai szerint a cégnek Brüsszelben kellene lobbiznia, de nem látszik, hogy kifejtene ilyen tevékenységet.

A magyar kormányfő dilemmája természetesen anyagi természetű is, hiszen a hálózatok 100 milliárdokba kerülnek, amelyhez hitel lehet szükséges, s ez ütközik az adósságcsökkentés céljával.

Más azt emeli ki, hogy ebben az egész helyzetben Orbánnak most elég jó kártyái lettek Nyugat-Európával szemben. Egy olyan 12 milliárd eurós beruházás, mint Paks II., már a legnagyobb beszállítóknak is izgalmas, és a kormányfő éppen azokkal a Magyarországon is jelen levő áramcégekkel van tárgyalásban, amelyek Paksra is beszállítanának. Például a Démászban tulajdonos EdF csoportjába most került be az Areva atomcég.

Lapunk igyekezett alaposan megismerni a két hazai oldal álláspontját. A felek a politika számára érthető érvekkel igyekeznek apellálni, ilyenek a szavazatok és a pénz. A ME szerint az olcsó rezsi a Fidesz támogatottságának és politikájának alfája és ómegája. Az ENKSZ a politikai célú lakossági rezsicsökkentés miatt ugyan az indulás után még enyhén veszteséges (a gázszolgáltatásban vezető Főgáz állítólag már nyereséges volt 2015-ben), esetleges bővülését a Magyar Fejlesztési Banknak 600 milliárd forinttal kellene finanszíroznia. („Most ez a bank gazdasági tevékenységének kulcseleme, át is nevezhetnénk Magyar Földgáz-finanszírozási Banknak” – mondta egy forrásunk.) Igen ám, de az MFB mint állami intézmény nem képes úgy tartósan finanszírozni, hogy ne merüljön fel a tiltott állami támogatás kérdése Brüsszelben. Ezért is fontos lenne, ha a cash-cow Paks I. nyeresége is idetartozna. Illetve, ha a ME hálózatokat is vehet, akkor létrehozhat egy olyan infrastrukturális alapot, amelyből a további vásárlásokat refinanszírozni lehet – mondják a Miniszterelnökség környékén. Akik Orbán fülébe duruzsolnak, előszeretettel hivatkoznak a kurrens politikai szlogenek közül a szuverenitásra is. Magyarország legyen mindenben függetlenebb s erősebb, így az államadósság-finanszírozásban, a bankrendszerben, a kis- és a dohánykereskedelemben, de az energetikában is. Egy nyersanyagokban szegény ország nem képes ugyan függetlenedni a külső energiaforrásoktól, de a nagy áram- és gázszolgáltatók sikeres megvásárlása egy függetlenedési terep az idegen multiktól. Az ENKSZ-nek tehát minden támogatást meg kell adni.

Az NFM-es ellenoldal arra bazíroz, hogy a javaslat sok mindenre alkalmas, de a rezsicsökkentés fenntartására nem. „Pusztán azért ne költsön el Magyarország irdatlan MFB-pénzt, hogy a ME összeharácsoljon mindent” – hallottuk egy minisztériumon kívüli lobbistától. „Ráadásul a kidolgozott anyag üzleti és finanszírozási tervet egyáltalán nem tartalmaz. Érdemi vitára nehezen alkalmas” – teszi hozzá. „A rezsicsökkentés folytatása fontos ügy, de az ENKSZ-anyag egyáltalában nem erről szól. Inkább egy rezsicsökkentésbe bújtatott birodalomépítési kísérlet, hiszen az ENKSZ felduzzasztásával egy óriási nagy cég, a hetedik legnagyobb magyar társaság jönne létre, de ez a »nagy ENKSZ« lenne a magyar energetika Trianonja. Ahogy egykoron Magyarországról lecsonkolták a bányákat, a közlekedési hálózatokat, és újra kellett építeni az országot, a Magyar Villamos Művek sem működne ezekkel a csonkolásokkal. Nem lehet állami érdek az MVM ellehetetlenítése. Sőt, ez túl is lép az eredeti, rezsicsökkentő célon. Ráadásul az ENKSZ-es vezetők még sosem működtettek ilyen méretű szervezeteket. Csak azt kérjük, hogy ne épüljön üzleti légvárakra és politikai ambíciókra az ország energiaellátása. Nem babra megy a játék” – folytatódnak az érvek.

Az ENKSZ-nek lehet létjogosultsága, de úgy, hogy a közműszolgáltatás arca legyen, vagyis egy egységes ügyfélközpont. De nem több, s fontos, hogy ez a holding áramvonalas és hatékony legyen, hogy ne egy mamutszervezet tehetetlen költségtömege semmisítse meg a rezsicsökkentés eddigi eredményeit. Erős gondolatok egy érintettől, aminél maguk az MVM-esek is jóval visszafogottabban fogalmaznak. Csiba Péter egy háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy tudomása szerint már nincs napirenden az, hogy a bővítést felügyelő projekttársaság (Paks II.) után Paks I. is a ME-hez kerüljön. Az erőművet működtető cég vezetésének leváltása sem aktuális. Mint emlékezetes, Lázár János még ősszel beszélt arról, hogy Hamvas István Paks-vezér helyére egy nyugati, a pletykák szerint német szakember érkezhet (konkrétan Hans-Peter Villis neve merült fel). Csiba Péter erre már korábban – a lapunknak adott interjújában – jelezte, hogy álláspontja szerint a társaság vezetésének kinevezése az ő kompetenciája, és nagyon úgy fest, ezen a területen csatát is nyert. Más kérdés, hogy lapunk értesülései szerint ebben komoly szerepet játszott, hogy a kiszemelt német jelölt egyszerűen nem vállalta a feladatot. Úgy tudjuk, a szakember az egész MVM vezetésére szeretett volna leszerződni, nem csak egy „gyárigazgatóságra”.

Hol tartunk?
De vissza az ENKSZ-re! Hol is tart a nagy lakossági szolgáltató felépítése? Már sok minden történt, de még a legtöbb tranzakció hátravan. A felvásárlási célpontok között keverednek a fogyasztók és a hálózatok, de ami deal eddig lezárult, az elsősorban a gázpiacot és elsősorban a fogyasztókat érintette. Az áramén inkább a szándékoknál tart az ENKSZ kiépítése, míg a távhőén még ennél is kevesebb a konkrétum.

A gázpiacon már szinte minden az ENKSZ-nél van, a Főgáz vezeti a konszolidációt, és ha október 1-jéig, vagyis a következő fűtési szezon elejéig a Tigáz (amely olasz tulajdonú) is átadja a klienseit, akkor már valóban minden hazai gázfogyasztó háztartást az ENKSZ szolgál majd ki.

Az árampiacon az iparág több szereplője is szándéknyilatkozatot írt alá az ENKSZ felé, de egyelőre gellert kapott a történet, mert az év elejére tervezett nagy tranzakció, az Elmű és az Émász kétmillió fogyasztójának átadása, a kormányzat vonakodásán eddig megakadt. Hogy ez már valamilyen ellenlobbi tevékenységének az eredménye, esetleg Orbán Viktor valamilyen magyar–német külpolitikai ügyben szeretné használni ezt az adu ászt, nem lehet tudni.

Végül, a távhő-integrációt az ENKSZ nem kapkodja el, bár hamarosan állítólag már az egyik nagyváros szolgáltatását megszerzi a cég, de itt annyiban bonyolultabb a képlet, hogy nem csak pár regionális szolgáltatóval kell megegyezni, mivel mintegy 90 városi szolgáltató mozog a piacon.

State capture
Ha terv szerint halad, akkor az ENKSZ-világ hamarosan szinte minden háztartást elér. Ez óriási keresztértékesítési lehetőséget jelent, így a kezdetben lesajnált rezsicéget csak úgy bombázzák ajánlataikkal a magánvállalkozások. A bankok csoportos beszedési megoldásokat, olcsó elektronikus fizetéseket ajánlanak, amelyek sokkal olcsóbbak, mint a Magyar Posta sárga csekkjei. Németh Lászlóné azonban nemcsak az ENKSZ-ért, de a Magyar Postáért is felel. Márpedig a Magyar Posta a sárga csekkek dominanciájában érdekelt. A többi állami hitelintézet (MKB, BB) is remél valamit a zsíros üzletből, míg a magánbankok a saját csoportos beszedési ajánlataikkal kopogtatnak az ENKSZ-nél, amely hetek óta mindenkitől türelmet kér. Vár a nagy döntésre. A biztosítók is többféle szolgáltatást kínálnának, a közüzemi hibák javítására vagy arra, ha a háztartás nem képes fizetni a számlát.

Nagy pillanat előtt állunk. Miközben Magyarországon eddig szét volt vagdalva az energetikai értéklánc, az áramtermelés (erőművek), a hálózati átvitel (Mavir), a fogyasztói hálózatok (külföldi tulajdonban), ezek összefésülése óriási integrált hatalom lesz. Az MVM példája mutatja, hogy egy ekkora cégcsoport óriási politikai és gazdasági erő, s nagy kísértés a közpénzek elszivárogtatására. A normál gazdasági mechanizmusokon túl lehet benne egy rakás szponzoráció, PR-, közterületi és médiareklám, karbantartás, takarítás, adott esetben székházépítés, rengeteg jól fizetett állás, autóval, titkárnővel. Valódi állások s önmaguknak kreált, úgynevezett elfekvők.

Megdöbbentő újságírói tapasztalat, de a visszafogott energetikai szakemberek rendkívül felháborodottan tudnak olykor a korrupcióról beszélni, még akkor is, ha ezzel saját világukat, saját egykori cégeiket gyalázzák. Persze a korrupciót mindenki a túloldalon látja. A Seszták-koncepció hívei szerint a Miniszterelnökség most fel akar építeni egy birodalmat, ez ellen millió szakmai, pénzügyi és jogi ellenérv van. Ha megépülne a csoport s kompetenciákat kapna ez a sok kontraszelektált, politikai alapon kiválasztott vezető, akkor számukra az a hála terepe, egyfajta kifizetőhely lenne.

A másik oldal visszaszól nem az ENKSZ-nél ömlik a pénz, hanem a Magyar Villamos Műveknél. „Röhej az egész – mondja egy forrásunk –, az MVM-esek, ha jól értem, attól félnek, hogy az ENKSZ-nél kifizetőhely épülne? Ugye viccel? Nézze meg az MVM költéseit, a Szijjártó–Seszták-világ házi PR-cégeit vagy a Paks 40 kampányt, amelyet a Habony-médiák agyonfizetésére használtak. Éppen az ilyen gazdák kezéből kellene végre kicsavarni az értékeket.”

Itt tartunk. Erősek a frontok. Béke aligha lesz. Majd Orbán eldönti!