Miközben Magyaroszágon magukat liberálisnak tartó politikai csoportosulások (álliberálisok?) minden politikai alapelvüket áthágva etnikai jellegzetességekre igyekeznek visszavezetni a görög krízis okait, közben azért a valódi világban a valódi közgazdasági viták is folynak.

Arról már beszámoltunk ezen a blogon, hogy a világ közgazdasági krémje támogatta meg a Sziriza kormány azon álláspontját, mely szerint  a megszorítások megbuktak, abba kell őket hagyni, és azt, hogy magának az Európai Uniónak súlyos felelőssége van a válság elmélyítésében is. Joseph Stiglitz, Paul Krugman és Amartya Sen Nobel-díjas közgazdászok, illetve Kenneth Rogoff, James Robinson, James Galbraith és Thomas Piketty sorban jelentettek meg ilyen tartalmú cikkeket. Meglepetést okoztak a baloldalisággal egyáltalán nem vádolható brit jegybank elnök, Mark Carney, illetve az eurozóna szintén egyáltalán nem baloldali vezető közgazdász szakértői, Charles Wyplos és Barry Eichengreen hasonló állásfoglalásai. És természetesen itt van magának az IMF-nek a vallomása, mely szerint fél éven keresztül hazudtak, amikor úgy vettek részt a görög tárgyalásokon, hogy tudták: adósságelengedés nélkül nem fog menni a dolog.

Legujabban azonban az eurozóna vezető szakembere, a London School of Economics professzora, Paul de Grauwe állt be ugyanebbe a táborba. Gyakorlatilag úgy áll a helyzet, mintha a fizika meghatározó szaktekitélyei mind letették volna a voksot amelett, hogy a Föld gömbölyű, miközben a Megszorítás Hit hívői továbbra is ragaszkodnának ahhoz, hogy a felelősségteljes, technokrata álláspont az, hogy a föld lapos és teknősbékák tartják a hátukon. Azoknak, akik a monetáris unió főáramú közgazdasági irodalmában nem járatosak, érdemes elmondani, hogy Wyplos, Eichengreen és de Grauwe ezekben a kérdésekben körülbelül olyanok, mint Szent Pál, Szent Péter és Szent Ágoston a Keresztény Egyházban.

Na de lássuk konkrétabban, mit is mond Paul de Grauwe.

Szemügyre veszi a megszorítások öt éve alatt felgyülemlett adóssághegyet, ami a 2008-as 108%-ról 177%-ra emelkedett, ha nem számoljuk azt a körülbelül 30%/GDP-nyi adósságot, amit ráadásul már explicite elengedtek 2012-ben. (Ha bármely más, nem megszorításra alapuló gazdaságpolitika ekkora kudarcnak csak a töredékét is összehozta volna, az üzleti sajtó azonnal brutális támgadást intézett volna ellene, és ellehetetlenült volna.) De a helyzet valójában még ennél is rosszabb, mert nem csak explicit adósságelengedés volt, hanem implicit is: a görög adósságállomány lejáratát szép csöndben meghosszabbították. Így a görög államadósság átlagos lejárata ma már 16 év, ami sokkal hosszabb, mint az eurozóna többi részén. Az átstrukturálásból adódóan a görög kormánynak a jelenlegi években már csak 2.2%/GDP körül kellene évente törlesztenie, szemben a pár évvel ezelőtti 6%-al.

Ez alapján viszont de Grauwe szerint kimondhatjuk: a görög állam szolvens!

Ebből pedig életbevágóan fontos dolgok következnek szerinte:

1.) A megszorítás egész biztosan nem a megfelelő válasz.

2.) Az Európai Központi Bank kárt okoz azzal, hogy a januárban meghírdetett kötvényvásárlási programját nem terjeszti ki Görögországra, egyedüliként az Eurozónában. Ha megtenné, a görög állam olcsó forrásokhoz jutna.

3.) Az Európai Központi Bank szintén kárt okoz azzal, hogy nem fogadja el a görög bankok által birtokolt görög állampapírokat likviditási fedezetként. Gyakorlatilag ezen hozzáállása miatt kellett bezárni a görög bankokat, ezért nem jutnak hozzá a görög polgárok a saját megtakarításaikhoz, és még az sem lehetetlen, hogy bennragadt pénzük jelentős részét elvesztik majd.

Mindenzt összefoglalva: az Európai Unió igen jelentős károkat okoz Görögországnak, gyakorlatilag csődbe vitte azt, és egyben veszélyezteti az Eurozóna jövöjét is.

Végezetül de Grauwe utolsó mondata intelmül: fel kell hagyni azzal a vággyal, hogy komplett nemzeteket akarunk megbüntetni!

 

„További megszorítások: meg kellene szorítani a nadrágszíjat!”