A Központi Statisztikai Hivatal közölte, hogy megszünteti a létminimum számítását, mert szerinte az nem megfelelő adatokat mutat. Tavaly már nem közölte a mutatót, amivel találgatásokra adott okot, mely szerint 4 millió felé emelkedett a létminimum alatt élők száma.

Az elmúlt hetekben a KSH konzultációt folytatott a szakszervezetekkel és kutatókkal, akik ellenezték a mutató megszüntetését. Egységes létminimum mutató ugyanis nincs az Európai Unióban ezért fontos a hazai mutató megtartása. Ráadásul az igen eltérő fogyasztási szokások miatt nehéz is lenne egy közös módszertanra épülő európai mutatót kifejleszteni, bár vannak erre törekvések.

A magyar létminimum mutató kifejezetten jó módszertanra alapult ebből a szempontból. Kemény egzisztenciális, fiziológiai törésvonalat mutatott be ugyanis a társadalmon belül. A statisztikusok vették azt a családot, aki képes az élelmiszertudomány által megállapított egészséges élelmiszert (protein, vitaminok, stb.) megvásárolni megfelelő havi mennyiségben. Ezek után megnézték, hogy mennyi a havi teljes költése (lakhatásra, ruházkodásra, fűtésre) egy ilyen családnak. Azaz aki ezt a szintet nem tudja megengedni magának, az effektíve romló egészségi helyeztben van, hiszen képtelen fiziológiailag megfelelően táplálkozni. A mutatót aztán lehet közölni egyedülállókra vetítve, egy felnőtt/egy gyerek, két felnőtt/két gyerek, illetve bármilyen kombinációban.

Amennyiben a KSH-nak valóban módszertani aggályai lettek volna, széles körű szakmai egyeztetéseken ezt lehetett volna korrigálni. Ezek után éveken keresztül közzétenni a régi és az új mutatót is, világosan leírva a különbségeket, hogy mindkét módon informálódhassanak a tájékozódni kívánók. Ez a szokásos, korrekt módja egy mutató megváltoztatásának, kivezetésének.

Sajnos nem ez történt. A KSH először nem közölte, majd kivezette a létminimum mutatót. Adatok hiányában nehéz lesz megvédenie szakmai integritását attól a vádtól, hogy a szegények számának aggasztó növekedése miatt történt mindez.