A Transzatlanti Szabadkereskedelmi Partnerség hátrányairól sokat írtak már.

Ezek a következőkben foglalhatók össze:

 

1. A szerzdődést az EU Bizottság az Unió minden demokratikus alapelvét felrúgva zárt ajtók mögött tárgyalja, abba a társadalmi partner nem kaphatnak betekintést, cask a nagyvállalati szektor képviselői. Az Európai Parlament szocialista és zöld képviselőcsoportjai megpróbálták kierőszakolni a tárgyalási anyagok nyilvánossá tételét. Annyit értek el, hogy a dokumentumoknak az amerikai fél által is hozzáférhetővé tett részeit az európai polgárok is immáron megismerhették… Ez azonban messze nem a teljes kép.
2. A szerződés jelenlegi formája a kicsempészett információk szerint masszívan gyengítené a nemzetállamok bíráskodási kompetenciáit, mert a befektetők profitjának védelme érdekben a nemzetállami igazságszolgáltatási rendszeren kívüli arbitrációra bízná a vitás kérdések eldöntését.
3. Újra megnyitná a genetikailag módosított növények ügyét, melyet az európai országok nagy része – így Magyarország is – elutasított.

 

Nézzük most akkor az állítólagos előnyeit.

 

Öt akadémiai tanulmányt ismerünk, amely a hatásokat becsli. Ezek közül a Bertelsmann féle tanulmány nem közi a módszertanát, ezért nem komolyan vehető. A tudományos elemzések közül az Európai Bizottság a CEPR tanulmányát hivatkozza, az azonban nem tekinthető független elemzésnek, lévén hogy a megrendelője maga a Bizottság volt…

 

Három tanulmány (Ecorys, CEPR, CEPII) teljesen elhanyagolható GDP növekedést jósolnak az Európai Unió egészének: 0,34%, 0,49% és 0,30% növekedést 2027-re. Nem éves növekedést, hanem összesen ennyit! Jeronim Capaldo a Tufts Egyetemről egyenesen hasonló mértékű GDP csökkenést jósol az Uniónak!

 

A foglalkoztatásra gyakorolt hatás tekintetében hasonlóan lehangoló a helyzet. A CEPII tanulmánya nem elemzi a foglalkoztatási hatásokat. Az Ecorys és a CEPR elemzései a Világbank úgynevezett Computable General Equilibrium (CGE) modelljeit használják, amelyet rengeteg kritika ért, mivel életszerűtlen alapfeltételezésekre építenek a foglalkoztatási hatások tekintetében. Ennek fő oka, hogy ez a modell változatlan foglalkoztatást feltételez, azaz arra alapul, hogy az egyik szektorban a szabadkereskedelmi megállapodás miatt bekövetkezett foglalkoztatási veszteséget a másik szektor azon nyomban felszívja. A GCE modellek másik kritikája, hogy csak a kereskedelem teremtés hatásait veszik figyelembe, de a kereskedelem eltérítését nem. (Ez meglehetősen nagy probléma. A megváltozott kereskedelmi feltételeknek az eddigi szabadkereskedelmi tapasztalatok szerint mindig van elég komoly eltérítő hatása is.) A Tufts Egyetem elemzése ezzel szemben az ENSz komplexebb modelljére építve több mint fél milliós foglalkoztatás csökkenést vetít előre! Ezzel egy időben a kibocsátáson belül a bér/profit ráta egyértelműen a profit irtányába tolódna el!

Összefoglalva tehát elmondható, hogy az eddigi akadémiai elemzések ellentétes konklúziókra jutnak, de egyik sem támasztja alá a Bizottság hurrá optimizmusát azzal kapcsolatosan, hogy a TTIP lenne Európa gazdasági problémáira az orvosság. Ezen felül szintén elmondható, hogy a szerződéssel kapcsolatos aggályokat annak állítólagos előnyei semmiképpen nem ellensúlyozzák. Nem meglepő módon hatalmas a vele kapcsolatos társadalmi ellenállás, és több európai kormány is jelezte, hogy nem kívánja azt aláírni.