Paks II-nek van működőképes alternatívája. Energetikai szimulációval mutattuk ki, hogy Magyarország jövőbeli áramigényének fedezéséhez nincs szükség egy újabb atomerőműre. A termelt áram akár 27%-át is előállíthatjuk megújulókból, a szükségletek akkor is biztonságosan elláthatóak maradnak. Igen, akkor is, ha nem mindig fúj a szél, és nem mindig süt a nap.

2014 januárjában a moszkvai paktum aláírásával a magyar kormány önkényesen úgy döntött, hogy Magyarország jövőbeli energiagazdálkodásának alapja egy új paksi atomerőmű lesz. Azóta egy év telt el, és szinte semmivel nem tudtunk meg többet, inkább a kérdések szaporodtak.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kormányzati érveket hallgatva azt lehet hinni, hogy ha Paks II nem valósul meg, akkor nem lesz áram; azaz „vagy ez az erőmű, vagy semmi!” Ez egy tipikus hamis döntési helyzet, amellyel a társadalmat szembeállítják, és amelyet látszólag el kell fogadnunk. Alternatívák azonban mindig vannak. Ezeket számos szempont alapján össze lehet hasonlítani, és ezek alapján kiválasztani a számunkra megfelelőt. Ilyen Paks II alternatívákat a kormány oldaláról nem láttunk, és azt sem tudjuk, hogy – ha vannak – milyen szempontok alapján és miért vetették el őket.

Az Energiaklub most elkészített egy alternatívát: statisztikai adatok, szakmai előrejelzések és kutatások alapján olyan energetikai jövőképet dolgoztunk ki, amelynek elérését 2030-ra kívánatosnak és reálisnak tartjuk. A jövőkép legfontosabb sarokpontjai a következők:

• nem épül plusz 2400 MW-nyi atomerőművi kapacitás (Paks II), de a jelenlegi paksi blokkok még termelnek,
• a MAVIR előrejelzésének megfelelően az elöregedett erőművek (pl. Tisza II, Oroszlányi, Lőrinci) leállnak,
• az összes áramtermelő kapacitás kb. fele (5500 MW) megújuló, főleg szél- és naperőmű lesz,
• a villamosenergia-igények kismértékben, átlagosan évi 0,88%-kal nőnek,
• a 2011. évihez hasonló időjárási viszonyok uralkodnak majd,
• az eddiginél nagyobb volumenű, hosszú távon kiszámítható állami ösztönzőrendszernek köszönhetően 1,5 millió háztartás hajt végre energetikai korszerűsítést, így az országos hőigény negyedével csökken,
• a közúti árufuvarozás 30%-a vasútra terelődik,
• a járműpark döntő részben továbbra is kőolaj-alapú marad, de a személyautók 20%-a már alternatív meghajtású (elektromos, hibrid, LNG) lesz.

Megjegyzés: a biomassza-, biogáz-kapacitásokat a kapcsolt erőművek halmaza tartalmazza.

Az általunk elképzelt energiarendszer technológiai működőképességét egy nemzetközileg széles körben használt energiamodellező szoftver segítségével teszteltük. A szimuláció egyértelműen megmutatta: az előrejelzett energiaigények minden órában kielégíthetőek lesznek a hazai erőművi kapacitások és minimális, a jelenleginél sokkal alacsonyabb áramimport mellett. A modellezett rendszerben az összes termelt áram kb. 27%-a termelhető megújuló energiaforrásokból – szemben a jelenlegi 6-7%-kal.

Az eredmények tehát azt bizonyítják, hogy a Paks II felépítése nélkül biztosítható Magyarország energiaigénye egy olyan energiarendszerrel, amely az első lépést jelenti egy rugalmas, decentralizált energiagazdaság kialakítása felé.

Alapvetően ugyanis nem egy új atomerőműről kell dönteni, hanem arról, hogy milyen jövőt szeretnénk. Két paradigma áll szemben egymással: a centralizált, néhány nagy, fosszilis- és nukleáris alapú áramtermelőnek elsőbbséget adó energiapolitika, illetve a helyi erőforrásokat felhasználó, kisléptékű beruházásokat felkaroló szemlélet. Egy centralizált energiarendszerben a nap- és szélenergiát használó termelők gyakorlatilag zavaró tényezők. Ezzel szemben a rugalmas energiarendszerben cél a megújulók minél nagyobb arányú felhasználása, ehhez kell minden másnak rugalmasan alkalmazkodnia.

Paks II működésbe lépése és a két paksi atomerőmű együttes működése a hazai villamosenergia-rendszert nagymértékben centralizálná és teljesen rugalmatlanná tenné. Így elindulnánk egy olyan irányba, ahonnan a decentralizált energiarendszer kiépítése egyre messzebb kerül. Egy sok ezer megawatt kapacitású atomerőmű felépítése és a rugalmas energiarendszer kialakítása ugyanis együtt nem valósulhat meg hatékonyan. Az atomerőmű megtérülését már eleve is csak egy magas áramár biztosíthatná, ezt azonban még tovább növelné az, hogy a nukleáris blokkok termelését a fokozott megújuló-használat miatt időről-időre le kéne szabályozni. Hasonlóképpen, ha a prioritás az atomerőműben termelt áram arányának jelentős növelése (Paks II), akkor a folyton leszabályozott megújulós (és egyéb) erőműveket nem éri meg működtetni a beruházóknak – illetve nem is érdemes felépíteniük.

A leírtakat jól szemlélteti egy nyári nap, 2011. augusztus 25. példája: a bal oldali diagramon jól látható, hogy ezen a napon szinte folyamatos volt az áramimport (fekete sáv), és elenyésző a megújuló energiaforrások részaránya. Egy ugyanilyen nap energiatermelése azonban egészen másképp alakulna 2030-ban, a modellezett energiarendszerünkben: napközben jelentős lenne a naperőművek termelése (narancs sáv), a hajnali órákban pedig a szélerőművek (kék sáv) működnének. A rendszer ennek megfelelően szabályozná a többi erőmű működését, így jelentős mennyiségű fosszilis erőforrás és import áram spórolható meg.

Paks II-nek van működőképes alternatívája. Nem a biztonságos áramellátás és Paks II között kell tehát döntenünk, hanem különböző alternatívák között. Ezeket az alternatívákat a jelenlegi rendszerben érdekelt szereplők nem fogják számunkra felkínálni: ők abban érdekeltek, hogy ezek fel se merülhessenek, illetve ha fel is merülnek, ne lehessen őket komolyan venni. Ez az ő szempontjukból nézve egy természetes védekező folyamat. A lényeg azonban, hogy mi észrevegyük: eljárt felettük az idő.

A közeljövőben elkészítjük a modell második verzióját, amelyet egy gazdasági alapú szimulációnak is alávetünk majd, hogy megbecsüljük: mindez mennyibe fog kerülni?

Fülöp Orsolya