Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának egyik kiemelkedő sikere a Növekedési Hitelprogram. Sokan kritizálták a bevezetésekor, ma már szinte mindenki elismerően nyilatkozik róla. Valójában úgy kellett ez a hazai tulajdonú gazdaságnak (a tranznacionális cégek az anyacég kedvező euro vagy dollárkamat környezetében képesek finanszírozni), mint egy falat kenyér. Ez még akkor is igaz, ha a program első fázisában főleg a régi hitelek kedvezőbbre váltása történt meg, hiszen az is óriási előny, ha a hazai kkv szektor kedvezőbb összetételű hitelállományra vált. A második fázis azonban már inkább az új beruházási hitelekről szól. Egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen arányban fognak majd a hazai KKV-k élni ezzel a lehetőséggel, az azonban a mából visszanézve megdöbbentő, hogy húsz even át azt gondoltuk, hogy 9-18%-os vállalati nominálkamat mellett képes a hazai gazdaság bármelyik része nemzetközileg versenyképesen működni. Melyik szektor az, amelyik 5-8 százalékpontnyi reálkamat hátrányt le tud dolgozni eurozónás/cseh/stb. versenytársaihoz képest? Hogyan képzelhettük, hogy egy hasonló program nélkül megfelelő költségű forráshoz tudjuk juttatni a hazai kkv szektort? (A magas vállalati kamatszintet a magas adósságszintű szuverén magas állampapír hozama határozza meg, mint kockázatmentes benchmark. Ebből adódóan piaci alapon gyakorlatilag képtelenség versenyképes kamatokat biztosítani a vállalatoknak.)

Drukkoljunk, hogy ne így legyen, de előfordulhat, hogy nem lesz elégséges kereslet a program második fázisában kínált forrásokra. Ez azonban semmiképpen nem a Nemzeti Bank hibája lenne. Sokkal inkább a rendszerváltás téves paradigmájára világítana rá, amely a külföldi működőtőke vonzására koncentrált, és közben elhanyagolta a hazai kkv szektort. Ennek következtében ez a szektor meglehetősen gyenge.

 

A keleti tagállamok vállalatméret szerinti foglalkoztatását vizsgálva azt látjuk, hogy a mikrovállalkozások népességarányosan több embert foglalkoztatnak, mint a nyugati versenytársaknál. Ez feltehetően a kényszervállalkozások miatt van így. Az összes többi kis és középvállalati kategóriában azonban lemaradásban vannak, vállalatméret szerint növekvően. A csehek feltűnő módon közelebb vannak egy osztrák-német mintához.

A különböző vállalatméretek foglalkoztatási arányai a teljes népességhez képest, 2010 (Forrás:OECD)

 

A középvállalkozások termelékenységét tekintve világossá válik a kelet tagállamok lemaradása. A visegrádi kkv-k mindenhol a németek felét, illetve az osztrákok harmadát termelik meg egy alkalmazottra vetítve. A nemzetgazdaság egészét, azaz az összes vállalatméretet együtt nézve a visegrádiak óránkénti 10-13 eurója áll szemben a németek 42 eurójával és az osztrákok 39 eurójával. Ha arányaiban nézzük tehát, akkor a keleti kkv-k lemaradása kisebb, mint a nemzetgazdaság egészéé. A különbséget tekintve azonban sokkal nagyobb a lemaradásuk, és termelékenységnél igazából a különbség fontosabb összehasonlítás.

 

A középvállalkozások (50-250 fő) termelékenysége, ezer USD per fő, 2010 (Forrás: OECD)