Az ENEL olasz energetikai óriásvállalat eladni szándékozik a Szlovák Elektromos Művek 66%-os tulajdonrészét, amelyre a 444 cikke szerint Magyarország is aspirál. De mit is akarnánk tulajdonképpen megvenni? (Hogy hogyan és pontosan miért, az egyelőre nem világos.)

A cikk és a nemzetközi sajtó szerint az ENEL azért válna meg szlovákiai érdekeltségétől (is), hogy csökkenteni tudja tetemes adósságait. Ez úgy hangzik, mintha az ENEL nagy pácban volna, pedig az adósság önmagában nem jelent sem rosszat, sem jót: ha egy vállalat különösebb nehézségek nélkül finanszírozni tudja az adósságállomány költségeit, illetve arra számít, hogy a hitelekből megvalósított beruházások a jövőben megtérülnek, akkor az adóssággal semmi gond nincsen.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ENEL a legnagyobb energetikai vállalatok egyike. Adózás előtti eredménye 2013-ban 1,2 milliárd euró (~ 350 milliárd forint) volt, a 2007-2012 időszakban 2,2-3,6 milliárd euró (mai értéken 680-1100 milliárd Ft) körül alakult. Önmagukban persze ezek a számok sem jelentenek sokat, mindazonáltal nem tűnik túl valószínűnek, hogy az ENEL-nek finanszírozási nehézségei lennének. Gyanús, hogy a gond sokkal inkább az, hogy a Slovenske Elektrarne (SE) hatalmas, elhúzódó és pénznyelő atomerőmű-építési beruházása túlságosan kockázatossá vált az ENEL számára.

Az SE üzemelteti Szlovákia két atomerőművét (Bohunice, és a Mohi 1-es, 2-es blokk), ezen kívül 34 vízerőművet, két hőerőművet és két naperőművet. Az SE egyébként szintén nyereséges vállalat: a 2013-as évet 485 millió euró (145 milliárd Ft) adózás előtti eredménnyel zárta. Összehasonlításul: a Magyar Villamos Művek adózás előtti eredménye ugyanabban az évben 50 milliárd Ft volt.

A Mohi Atomerőmű építése 1981-ben kezdődött, a paksihoz hasonló szovjet technológiával (VVER 440). A 3-4 blokkokat 1986-ban kezdték el építeni, majd 1992-ben leállították. Az SE 2007-ben jelentette be, hogy folytatja a félkész blokkok felépítését, amelybe addig 576 millió eurót (170 milliárd Ft) fektetett. Az építkezés 2008 decemberében indult újra, és az akkori tervek szerint 2012-2013-ban helyezték volna üzembe a blokkokat.

A költségek időközben folyamatosan emelkedtek. A jelenlegi állás szerint a két blokk befejezése összesen 3,8 milliárd euróba kerül (1100-1200 milliárd Ft), vagyis a tervezettnél egy milliárd euróval többe. A blokkok üzembe helyezése is csúszik: legkorábban 2014 végén, 2015 elején indulhat meg a termelés. Ha egyszer befejezik, a mohi atomerőmű négy blokkja a szlovákiai áramigény kb. 45%-át termeli majd meg.

És ez az egyik fő probléma. Az utóbbi években ugyanis Szlovákiában is visszaesett az áram iránti kereslet, vagyis a mohi 3-4 blokkok termelését várhatóan exportálják majd. Az alacsony európai áramárak mellett azonban nem valószínű, hogy a beruházás meg fog térülni.

Könnyen elképzelhető az is, hogy az ENEL-nek kezd kínossá válni az oroszokkal való összeborulás: a 3-4-es blokkot az orosz Atomsztrojexport és a szintén orosz érdekeltségbe tartozó Skoda JS által vezetett konzorcium építi. Mindennek tetejébe idén az orosz Sberbank nyújtott 870 millió eurós óriáskölcsönt az SE-nek, amelynek egy részét, 300 millió eurót a vállalatnak kötelezően orosz importra kell költenie: részben nukleáris üzemanyagra, részben a mohi blokkokhoz kapcsolódó berendezésekre. Az SE feltehetőleg nem talált finanszírozót a nyugati pénzpiacokon – ami nem ritka az atomerőmű-építkezések sorában – ezért fordulhatott az orosz bankhoz. A Sberbank szlovákiai igazgatója állítólag azt nyilatkozta, hogy figyelemmel fogják kísérni az ügyletet, és jelezte, hogy befolyást gyakorolhatnak a vevők körére.

Orosz érdekek, sok pénz, még több kockázat – nekünk való üzlet.