Süli János, az új paksi miniszter múlt hétfői sajtótájékoztatóján érdekes dolgok hangoztak el. Egyfelől beismert pár „apróságot”, amiről eddig sehogy, vagy máshogy beszéltek. Másfelől pedig olyan kijelentéseket tett, amelyek további magyarázatra szorulnának. A kijelentéseket ráadásul árnyalták a hét további eseményei: Varga Mihály és Lázár János nyilatkozatai, főleg a finanszírozás kérdésében, csak tovább növelték a zavart.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

1. Míg tavaly decemberben Aszódi Attila kormánybiztos még csak annyit volt hajlandó elismerni, hogy a brüsszeli vizsgálat „befolyásolhatja a projekt ütemezését”, a miniszter beismerte, hogy valójában 16 hónapos csúszásban van a projekt.

   A miniszter szerinte ennek ellenére „tarthatónak tűnik” az építkezés 2025-26-ra tervezett befejezése – ami meglehetően érdekes. Az orosz fél ugyanis a mintareaktort 8 év 8 hónap alatt építette fel Novovoronyezsben, így a Paksra eredetileg tervezett mintegy 7 éves építési idő önmagában is ambiciózusnak tűnt. A csaknem másfél évnyi késés behozása várhatóan legalábbis nehézkes lesz.

   Ne feledjük, az atomerőművek építése rendszeresen szokott súlyos késedelmeket elszenvedni (elég csak például a finn Olkiluoto 3 építésére gondolni, ahol jelenleg mintegy 10 éves késéssel számolnak!), ezért nem lennénk meglepve, ha további bejelentésekre kerülne sor akár már a közeljövőben.

   Az építkezés késedelme sosem következmény nélküli: rendszeresen jár együtt a költségek emelkedésével. A paksi orosz hitelt legkésőbb 2026. március 15-én akkor is el kell kezdeni törleszteni, ha egyik reaktor sem üzemel még. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen okból, mekkora csúszással kell számolni. Esetleg érdemes lenne megfontolni a szerződési feltételek újratárgyalását.

2. Nemcsak szimplán folytatódott a zavaros kommunikáció a finanszírozásról, hanem gyakorlatilag bohózatba torkollott. Miközben a paksi miniszter az orosz hitel kiváltásának lehetőségéről értekezett, másnap Varga Mihály pénzügyminiszter feketén-fehéren közölte, hogy az orosz hitelt nem fogják kiváltani. Ehhez képest a csütörtöki kormányinfón Lázár János miniszterelnökségi miniszter pedig már arról adott számot az orosz fél által benyújtott számlák kifizetése kapcsán, hogy le fogják hívni az orosz hitelt, ám számlánként, egyenként fogják elbírálni a refinanszírozás kérdését.
3. Miközben évek óta hallgathatjuk, hogy a beruházás egyik legnagyobb előnye, hogy 40%-ban magyar beszállítók dolgozhatnak majd a beruházáson, a miniszter elismerte, hogy ezt nagyon nehéz lesz teljesíteni. Számunkra ez nem akkora újság: mi már írtunk erről alig pár hete, de fontos rögzíteni, hogy hirtelen erről is megváltozott a kormányzat álláspontja.
4. A paksi miniszter sajtótájékoztatóján szóba került, hogy számos „kerítésen kívüli” feladatot meg kell oldani a beruházás mentén. Ilyen például az építkezésre érkezők elszállásolása, az ellátásukhoz szükséges szolgáltatások megszervezése, a közúti és vasúti fejlesztések, a Paks és Kalocsa közti Duna-híd megépítése. Csakhogy ezek nyilván nem lesznek ingyen. Hogy milyen keretből finanszírozzák ezeket, az nem derült ki – de az egyértelmű, hogy nem a beruházásra hivatalosan tervezett 12–12,5 milliárd euróból fogják fizetni.

   Minden bizonnyal a várhatóan 30-40 fős minisztérium költségei sem fognak beletartozni a beruházás hivatalosan elismert költségeibe, ahogy eddig a Miniszterelnökségnek, a kormánybiztos hivatalának eddigi, a beruházással kapcsolatos költségei sem. Ezekről, a beruházással összefüggő, állami kiadásokról mindmáig semmilyen tervet, elszámolást nem hoztak nyilvánosságra – márpedig a beruházás gazdaságossági számításai során figyelembe kellene venni ezeket a kiadásokat is.

5. A miniszter szerint a munkaerő biztosításával is gondok lehetnek. Ezt egyebek mellett úgy kívánják orvosolni, hogy „magas fizetéseket adnak majd”. Ne feledjük, egy atomerőmű építésén dolgozók hozzáértése a létesítmény biztonságának egyik kulcskérdése: a jól képzett munkavállalók alkupozíciója tehát igen erős. Kérdéses, hogy milyen munkaerőköltséggel számoltak az előzetes gazdasági kalkulációk során (már amennyiben készültek ilyenek).