Megoldás-e Párizs?

Érzékeljük az éghajlatváltozást

Tíz fok fölötti hőmérsékletet és ragyogó napsütést élvezhettek a kirándulni vágyók karácsonykor. Hó nem volt sehol, de ezt már megszoktuk. A gyerekek a meséskönyvek képein találkoznak a Fehér Karácsonnyal, a nagyobbak Móricz Zsigmond vagy Fekete István regényeiben. A téli jégzajlás a Dunán ma már ritkaságszámba megy, míg az aszályok és áradások tipikussá váltak. Szárnyal a légkondicionáló berendezések piaca az egyre hosszabb ideig tartó kánikulák miatt. Mi is érzékeljük az éghajlatváltozást.

A világ más részein hőhullámok, természeti katasztrófák, új fertőző betegségek, a gleccserek és jégmezők olvadása jelzik az éghajlatváltozást. Ez egyre több ember megbetegedését, halálát okozza: egyre gyakoribbak és erőteljesebbek a természeti csapások, terjednek a fertőző betegségek, és a hőség önmagában is 27-féle módon támadja az emberi szervezetet (1. ábra).

1. ábra: A hipertermiáról röviden

Az éghajlatváltozás és általában a környezetszennyezés miatt rohamosan növekszenek a gazdasági károk (2. ábra), illetve a vagyonvesztés.

 

2. ábra: Gazdasági veszteségek alakulása a világban a természeti csapások következtében 1980 és 2015 között (milliárd dollár)
Forrás: Munich Re

Az egyéni megfigyeléseket és a médiában megjelenő híradásokat a tudományos megfigyelések is megerősítik. 2014 és 2015 az ismert időjárás-történelem két legmelegebb éve volt, 2017-ben pedig újabb rekordot dönt az emberi üvegházgáz-kibocsátás (4. ábra).

3. ábra: Globális szárazföldi és óceán-hőmérsékleti anomáliák 1880 és 2014 között
Forrás: http://geoawesomeness.com/2014-was-earths-warmest-year-ever-recorded/

Az emberi élőhelyek károsodása újfajta népvándorlást gerjeszt. A fejlődő szegény országok érzékenyebbek az éghajlatváltozásra, de a problémák a klímamigránsok mozgásán keresztül a gazdagabb országokat sem fogják kímélni. Egy friss elemzés szerint az Európába irányuló migráció 2100-ra eléri az évi egymillió főt, és ezt békés eszközökkel lehetetlen lesz fékezni. „Barca vagy barzakh” (Barcelona vagy a halál) – tartják az afrikai családok, akik Európába küldik a fiúgyermekeket, hogy a hazautalt pénzből megéljenek.

4. ábra: Migránsok Melillánál a marokkói-spanyol határon
Forrás: http://www.businessinsider.com/photo-of-moroccan-immigrants-in-melilla-spain-2014-10

Párizs nem állítja meg az éghajlatváltozást

A Párizsi Megállapodást az éghajlatvédelem nagy sikereként értékeltük, bár ahogy Faragó Tibor megfogalmazta „a tárgyaló felek jelentősen eltérő álláspontjai, érdekkülönbségei miatt az elfogadott kompromisszumokkal a Megállapodásban foglalt összes lényegesebb témában csak az általános célokat, az együttműködés kereteit sikerült rögzíteni.” (Magyar Energetika, 2016/1, 8-12. o.) Ezzel együtt elterjedt az a vélemény, hogy a fenntartható fejlődés fő akadálya az éghajlatváltozás, és azt Párizs majd többé-kevésbé megoldja.

Itt kell hátrébb lépnünk és tisztáznunk néhány dolgot.

Az első az, hogy a párizsi cél – a századvégi hőmérséklet-emelkedés korlátozása 2, de lehetőség szerint 1,5°C-ra – teljesíthetőségével kapcsolatban egyre több aggály merül fel. Az elvi, fizikai lehetőség még fennáll, de ennek eléréséhez olyan drasztikus emisszió-csökkentésre lenne szükség, melyet a Föld országai egyelőre nem akarnak végrehajtani. A témával kapcsolatos alapvető tudnivalókat jól összefoglalja a Föld Barátai által kezdeményezett, 2017 októberében publikált tanulmány (magyar nyelvű összefoglalója itt található).

Azt kell megértsük, hogy az éghajlatváltozás nem probléma, hanem tünet. A nem-fenntartható fejlődés – élén a növekvő fogyasztással – tünete. Ilyen tünet a biológiai sokféleség romlása, a talajpusztulás, az édesvíz készletek kimerülése, a környezet elszennyeződése vagy az ökológiai rendszerek sérülése is. A tünetek kezelése csak annyiban hoz eredményt, amennyiben hatással van a tünetet okozó betegségre.

Végtelen növekedés a véges földi rendszerben?

Az ember hatása a Földre a népesség és a fajlagos, egy főre vetített átlagos hatás szorzataként határozható meg. Például az üvegház hatást okozó emberi (ún. antropogén) befolyás az emberek számának és az egy emberre eső átlagos üvegház-gáz mennyiségének szorzatával számítható.

A népesség folyamatosan növekszik (4. ábra). Hátborzongató élmény a Worldometers valós idejű számlálójának nézegetése. Nyolcmilliárd embert a Föld csak úgy tudna eltartani, ha drasztikusan csökkentenénk az anyagi javak fogyasztását. Ha ezt nem tesszük meg, egyensúlyi állapot csak a népesség csökkentésével érhető el. Mégis kevés szó esik erről, mert a téma rendkívül kényes, vallási, kulturális, politikai szempontokat érint. Biztosan a jó irányba tett lépés lenne a nők felemelése, hogy ők határozhassák meg, hogy saját személyes lehetőségeikre is tekintettel hány gyereket akarjanak szülni.

 

5. ábra: A Föld népességének alakulása az elmúlt 1800 évben (forrás: Worldometers)

A fajlagos hatás a fogyasztás mennyiségétől, a javakat és szolgáltatásokat előállító technológiák erőforrás-igényétől és a fogyasztói viselkedéstől függ. Döntő az anyagi fogyasztás mértéke.

Ma a világ népességének nagyobbik része szegény. Ők gazdagok szeretnének lenni, a gazdagok pedig még gazdagabbak. A leggazdagabbak pedig oligarchává akarnak válni. A szegények élete a fennmaradásért folyó harcról szól, és sajnos elterjedt közöttük a hit, hogy az öregkori túlélés legbiztosabb garanciája a sok gyerek. Az ebből következő nagy népszaporulat tovább rontja a túlélési esélyeiket. A szegények között tehát a nagy probléma a túlnépesedés.

A középosztályban és onnan felfelé pedig a nagy probléma a felesleges fogyasztás, a túlfogyasztás. Most, karácsony táján különösen könnyű az eszetlen fogyasztásra példákat találni. Fel kell csak menni bármelyik nagy áruforgalmazó honlapra, hogy lássunk napelemes integető királynőt, sivatagi hószaunát, 3D-s palacsintasütőt (amelyik a kiscicánk vagy a nagymama képére nyomtatott palacsintát csinál), vagy – ez újdonság! – kutyamobilt. (Némi oktatás után a kutyus fel tudja hívni a gazdit, akit a kutyafej-magasságban elhelyezett képernyőről kommunikálni tud vele, ld. az 5. ábrát)

6. ábra: Kutyamobil hirdetés
Forrás: https://iheartdogs.com/new-device-lets-your-pet-call-you/

A fölösleges fogyasztás ugyanúgy igénybe veszi a természeti erőforrásokat, mint a szükséges. Ásványi anyagokból, energiából, mezőgazdasági termékekből csinál szemetet. Erőforrások merülnek ki, munkások milliói halnak vagy nyomorodnak meg, hogy a szükségtelen, idióta termékekhez előteremtsék a nyersanyagokat.

A fölösleges fogyasztás semmiféle igazolható célt nem szolgál. A tehetős emberek karácsonyi ajándékai az első este még jópofák, másnap már rakosgatják őket ide-oda, néhány hét múlva pedig a legtöbbjük megy a szemétbe. A gazdag családokban kiosztott ajándékok 1%-a marad használatban fél év után.

A fölösleges fogyasztás és a csak az egyéni élvezeteket hajszoló életmód mögött ugyanaz a felelőtlen embertípus áll. Ők a világ problémái, őket a Homo Sapiens fennmaradása a legkevésbé sem érdekli. Ezek miatt az emberek miatt szokták feltenni a kérdést a fenntarthatósági munkások, hogy érdemes ezekért harcolni? (Donella Meadows használta a „fenntarthatósági munkások” kifejezést a fenntartható fejlődésért harcoló tudósokra, gondolkodókra, aktivistákra.) Mások azonban úgy vélik, hogy természetesen van egyéni felelősség, de ezek az érzéketlen emberek is termékei a jelenlegi rendszernek.

Mi hajtja a növekedést?

Ma már elegendő tudományos ismeret áll rendelkezésre az anyagi növekedés tarthatatlanságáról. Ennek ellenére a gazdaságban ma a növekedés parancs. Az anyagi növekedés ugyanis az emberek egy szűk csoportjának rövid távon előnyöket biztosít. Ez a csoport nagy befolyással rendelkezik, elérte, hogy a gazdasági teljesítmény mindennél fontosabb indikátora a GDP lett függetlenül attól, hogy a GDP és az életminőség között nincs közvetlen összefüggés. Több ország mutat fel gyors GDP-növekedést, miközben az emberek többsége nélkülözi a biztonságot, az egészséget és az önmegvalósítás lehetőségét. Sokszor azt állítják, hogy a GDP növelésével lehet kezelni a szegénységet, de ez egyszerűen nem igaz. Az UNCTAD tanulmánya szerint a szegénység nem gazdasági növekedéssel, hanem a társadalmon belüli egyenlőtlenség mérséklésével számolható fel.

Érdemes elolvasni az Oxfam tanulmányát is, mely kimutatja: a Föld lakosságának szegényebb felének (3,5 milliárd ember) fogyasztása a világ üvegházhatású gázkibocsátásának mindössze 10%-áért felelős, miközben főleg ők élnek az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett területeken. Ugyanakkor a kibocsátás mintegy 50%-áért az emberiség leggazdagabb 10%-a a felelős. A társadalmon belüli egyenlőtlenségeket a neoliberális gazdaságpolitika tovább fokozta, márpedig nincs fenntartható fejlődés fenntartható társadalom nélkül.

Az anyagi növekedés egy véges rendszerben – a Föld ilyen – törvényszerűen összeomláshoz vezet. Először feszültségek keletkeznek, tünetek jelentkeznek, majd megkezdődik a hanyatlás. A változásokhoz akkor lehet alkalmazkodni, ha azok nem nagyon gyorsak. Kérdés, hogy milyen lesz az előttünk álló hanyatlás dinamikája. Egy biztos: minél későbben kezdjük el az alkalmazkodást, annál kisebb az esélye annak, hogy sikerülni fog.

A fenntartható fejlődés oximoron

A fenntartható fejlődés fogalmát széles körben használjuk, és általában értjük is, hogy mit jelent. Pedig a fenntartható fejlődés – amennyiben fejlődésen az anyagi növekedést értjük – oximoron, vagyis két egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalom összekapcsolása.

Komoly gondolkodók azon a véleményen vannak, hogy az összeomlás ma már elkerülhetetlen. Érdemes meghallgatni Dennis Meadows mostanában készült nyilatkozatait (például itt). Ha az ember 50 évvel ezelőtt elindult volna a fenntartható úton, ma reális esélye lenne annak, hogy a Homo Sapiens a belátható időben nagy megrázkódtatások nélkül élni tud ezen a bolygón. Ötven évvel ezelőtt azonban az ember inkább a mértéktelen növekedést választotta, hogy rövid távon előnyökre tegyen szert, elhanyagolva a faj hosszabb távú érdekeit.

A környezettudatos viselkedés

Az egyének vagy a gazdasági szereplők környezettudatos, „zöld” viselkedése, mint a zöld beszerzés, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a vállalatok ún. felelős magatartása, mind enyhítik az antropogén hatást a Földre. De az alapvető problémát – a mértéktelen anyagi fogyasztást – nem oldják meg. Az emberi hatás elsősorban a fogyasztás mértékétől függ, és csak kis mértékben csökken a zöld viselkedéssel. A tudatos, de tehetős ember szelektíven gyűjti a szemetet, energiatakarékos készülékeket és autót használ, de nagy házban lakik és évente kétszer elmegy a Kanári-szigetekre vagy Új-Zélandra.

A közgazdaságtan az ember fizikai hatásának mérséklésére bevezette a negatív növekedés és a szétkapcsolás koncepcióját. Az utóbbi azt jelenti, hogy a GDP növekedését az anyagi erőforrások használatának növekedése nélkül oldanánk meg. Sajnos egyik koncepció megvalósítására sincs esély, ezek az elképzelések mítoszok.

A mítoszok között stabil helye van a technológia mítoszának is, vagyis annak, hogy a problémákat majd technológiai megoldásokkal kezelni lehet. A történelem nem erre tanít bennünket. A technológiai újdonságok elvileg növelhetik az erőforrás-használat hatékonyságát, csökkentve ezzel az erőforrások iránti igényt. A visszapattanó hatás miatt azonban ebben az esetben (is) hajlamos az ember arra, hogy növelje fogyasztását. (Ha például a gyártók csökkentik az autók fajlagos fogyasztását, az emberek nagyobb autókat vesznek, illetve nagyobb távolságokra utaznak velük.) Még ha nem így lenne is, a hatásfok javítása legfeljebb eltolja az erőforrások kimerülésének időpontját, de nem old meg semmilyen strukturális problémát. A másik gond a technológiákkal, hogy azokat általában az emberek szűk csoportja ellenőrzi, akik nem a közjó érdekében, hanem egyéni gazdasági vagy hatalmi célok szolgálatában működtetik.

Az egyén felelőssége

Az ember versenytársait legyőzve elterjedt a bolygón. Az emberi társadalom növekedése akkor sem állt meg, amikor az ember már legyőzte versenytársait. Ez a növekedés az élettér károsodását idézi elő. Két út maradt az ember számára: nagyobb időhorizonton gondolkodva mérsékeli hatását a Földre, biztosítva ezzel a későbbi nemzedékek életfeltételeit, vagy igyekszik rövid távon a legnagyobb nyereségre szert tenni. Ma ez utóbbinak vagyunk tanúi. Az „ember” viselkedése sok-sok egyén viselkedésén múlik, és úgy tűnik, hogy az emberi jellemnek a rossz elemei kerülnek ma az előtérbe, mint az önzés, a mohóság és a kíméletlenség. Nem azok az elemek, melyek a törzsfejlődés során sikeressé tették ezt a fajt, mint például az együttműködés képessége vagy az utódok iránti felelősség. Ma a más emberek, a természet és a későbbi nemzedékek iránti szolidaritásnál előbbre van az anyagi mohóság. Nem éri meg efféle kérdésekkel foglalkozni, mert a ráfordított idő nem hozza meg a profitot – mondják sokan, pedig nekik is vannak gyerekeik.

A reziliencia segíthet

Sem az éghajlatváltozás, sem a fenntartható fejlődés más területein „nem jön ki a matematika”, ha a véges földi rendszerben az ember által generált fizikai hatások tovább növekednek. Hanyatlás jön elkerülhetetlenül, melynek következtében az egyéneket és a társadalom csoportjait csapások érik. Konstruktív viselkedéssel és reziliencia kifejlesztésével lehet a túlélési esélyeket javítani.

A reziliencia azon jellemzőket foglalja magában, amelyek elősegítik a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást, enyhítik a stressz negatív hatásait és lehetővé teszik a változásokkal szembeni adaptív megküzdést. A reziliencia aktív magatartás, szemben a rezisztenciával (ellenálló képességgel). A rezisztens egyed elvisel bizonyos hatásokat, míg a reziliens nem csak elviseli a hatásokat, de megerősödve kerül ki belőlük.

A reziliens egyed képzett, van tűrőképessége, tud alkalmazkodni és tud cselekedni. Cselekvéséhez rendelkezésre állnak anyagi erőforrások is.

A reziliens országnak ütőképes gazdasága van, vállalatai innovációra képesek, közügyei átláthatóak és korrupciómentesek. Védelmi képességei megfelelőek. Rendelkezésére állnak kidolgozott adaptációs tervek.

A társadalmi egyenlőtlenségekkel terhelt, innovációra alkalmatlan gazdaságú, nem demokratikus politikai berendezkedésű, korrupt közéletű országok esélyei rosszak a túlélésre egy hanyatló időszakban.

Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja