Alagutat a Déli és a Nyugati közé!
Vendégposzt Vajon érdemes-e a Déli és Nyugati pályaudvarokat összekötni egy alagúttal? Egy ilyen létesítmény az Eiffel csarnok alá, illetve a...
Okavaráék egy “Napenergiát Fukusimának” táblával.
Okavara Sin és Tacuko biogazdálkodókként dolgoztak az elmúlt 30 évben. Saját biofarmjuk révén a vidéki élet a vérükben volt, hiszen ugyanabba a földbe vetettek, ugyanazt a földet szántották és aratták, mint felmenőik hat generáción át. Közvetlenül a fogyasztóknak árulták biozöldségeiket, és a közösségük nagyra értékelte a munkájukat.
Okavaráék annyi szeretettel töltik meg termékeiket, hogy saját karikatúráikat teszik a címkékre!
Okavaráék nagyjából 45 km-re laktak a Fukusima Daiicsi atomerőműtől, és bár nagyon szerették otthonukat, azért elővigyázatosak voltak. Az 1986-os csernobili katasztrófát követően vettek egy sugárzásmérő készüléket. Aztán 2011. március 15-én – négy nappal a tragikus fukusimai balesetet okozó földrengés és cunami után – megszólalt a készülék riasztója, és a sugárzás szintje emelkedni kezdett. Nem volt más választásuk: el kellett hagyniuk az otthonukat.
A kedves házaspár a Miharu városában található bioboltjukban.
Végül azonban úgy döntöttek, hogy hazatérnek.
„Teheneink és csirkéink vannak; vissza kellett térnünk, hogy etessük őket. Nem hagyhattuk őket magunkra, nem költözhettünk el csak úgy” – nyilatkozták nekünk 2012-ben.
De a súlyos atomkatasztófa következményei mellett a saját mezőgazdasági vállalkozásuk jövőjével is szembe kellett nézniük. A termények szenyezettségétől való félelem miatt vásárlóik száma alaposan megcsappant, így még az is megfordult a fejükben, hogy végleg feladják a gazdálkodást.
Okavara Tacuko elérzékenyül a saját boltjukban tartott beszéde közben 2014-ben, amikor a Fukusima Daiicsi atomerőmű katasztrófájának egyik áldozataként emlékezett vissza az eseményekre.
Ám végül ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a katasztrófa az egész életükre rányomja a bélyegét, továbbléptek. Magukért is, és a közösségükért és a gyermekeik jövőjéért is.
2013-ban megnyitották Esperi nevű bioboltjukat a Fukusima prefektúrában található agrárvárosban, Miharuban. A céljuk az volt, hogy újra életet leheljenek a környékbe, és létrehozzanak egy olyan közösségi teret, ahol az emberek összegyűlhetnek, és segíthetik egymást. Hiszen az „Esperi” eszperantóul azt jelenti: remény.
Ez azonban nem volt elég az Okavara házaspárnak. Így 2015 októberében útjára indították a „Napenergiát Fukusimának” nevű közösségi finanszírozási projektet, hogy napelemeket helyezhessenek el boltjuk tetején. És hogy mi volt a céljuk?
„Reméljük, hogy a napenergiával az életet hirdethetjük majd Miharu városból, Fukusimából.”
Nem sokkal később az emberek Japán- és világszerte elkezdtek adakozni, és nagyjából egy hónapon belül sikerült is összegyűjteni a 1,5 millió jennek (kb. 3,7 millió Ft) megfelelő célösszeget. A támogatóktól érkező üzenetek bátorítást jelentettek, és egyértelművé tették Okavaráék számára, hogy a világ nem feledkezett el róluk.
Okavaráék lelkes előadóművészek is. Sin gitározik és énekel…
Tacuko pedig tehetséges bábjátékos. Itt ép a „Taro és Hanako” című, megtörtént eseményeken alapuló darabot mutatja be, mely egy, a fukusimai katasztrófa által sújtott pár történetét meséli el.
A Greenpeace japán irodája segített a projekt elindításában, és 2016 januárjában a napelemek felkerültek az Esperi tetejére.
Okavaráék és a Greenpeace Japán energiakampány-felelőse telepítik az első napelemeket…
…a többit pedig a munkások helyezik el.
Közben a környékbeli gyerekek a napenergiáról tanulnak.
És a munka végeztével mindenki boldog.
Főleg ők ketten.
Az Esperinek most egy 10 kW-os napelemrendszere van, amely évente 10 MWh-nyi áramot fog termelni.
Amikor 2011 áprilisában a Greenpeace International sugárzásmérő csapata először találkozott a házaspárral, Okavara asszony a következőket nyilatkozta:
„A fukusimai emberek kissé naivak. Sokáig nem volt pénzünk, és egyszerűen elfogadtuk az atomerőművek építésének tervét. De a gyermekeink jövőjét szem előtt tartva igazán szégyenletes lenne, ha nem folytatnánk a biogazdálkodást, és nem tennénk rendkívüli lépéseket.”
Fukusima tartomány 2012-ben vállalta, hogy 2040-ig 100%-ban átáll a megújuló energiaforrások használatára. Azonban a japán kormány által jelenleg képviselt politika ezzel pont ellentétes irányba tart.
Annak érdekében, hogy az áramellatás fenntartható, megbízható és megfizethető legyen, a japán kormánynak sürgősen irányt kell változtatnia, és összpontosítania a tevékenységeit. Az emberek érdekeit kell szem előtt tartania a közművekéivel szemben, fel kell hagynia az atomerőművek újraindítására tett felesleges kísérletekkel, meg kell fekéznie a – puszító klímaváltozást előidéző – szénerőművekbe történő befektetéseket, és ambiciózus célokat kell meghatároznia a megújulók használatának arányára.
Sok fukusimai legfőbb vágya az atomenergiamentes élet, és a tiszta, biztonságos, megbízható energiára épülő jövő. Az Esperi a közösségünk jövőjének kézzelfogható bizonyítéka – a mi reményünk.
Írta: Kasivagi Ai, a Greenpeace Japán energiakampány-felelőse.
A bejegyzés a Greenpeace blogján jelent meg.
Vendégposzt Vajon érdemes-e a Déli és Nyugati pályaudvarokat összekötni egy alagúttal? Egy ilyen létesítmény az Eiffel csarnok alá, illetve a...
2018.02.14. 10:39 Levegő Munkacsoport Az uniós pénzek eltorzították a hazai gazdasági, társadalmi életet – ezt mutatták be a Budapest Kör*...
2018.02.12. 19:10 SimonG A kadmium mérgező, rákkeltő nehézfém, ami meglepően nagy mennyiségben mutatható ki a nap mint nap fogyasztott élelmiszereinkből,...
2018.02.09. 09:53 Levegő Munkacsoport Gondolatok az ETE Energetikai Tudományos Tanács 2018. január 31-i konferenciájáról A konferencia „Az EU villamosenergia-ellátás biztonságának...