Van egy angol sorozat, az Igenis miniszter úr! , ami azt mutatja be szatírikus eszközökkel, hogyan vezeti az orránál fogva a tisztviselői kar a választott politikai tisztségviselőket. Ebben jeleskednek magyarországi tisztviselők is, legalábbis ezt tapasztaltam negyed évszázada a Fővárosi Közgyűlésben. Két jellemző tapasztalatról is beszámolhatók. Az egyik a dobozos üdítős és sörös dobozok betétdíjával kapcsolatos. Próbáltam elérni, hogy a Főpolgármesteri Hivatal illetékes ügyosztálya csináljon erre egy javaslatot. Addig-addig piszkáltam őket, míg az orrom alá dugtak egy állásfoglalást a Környezetvédelmi Minisztériumból, miszerint önkormányzatnak erre nincs törvényi felhatalmazása. Arra pedig már igazán nem kérhettem őket, hogy a szükséges tövénymódosításra is dolgozzanak ki javaslatot, ugye? Nem hiszem, hogy rajtuk múlott volna, hogy mára mégis lett betétdíja sörös doboznak.

Másik emlékem ravaszabb. Amikor 1992-ben először a Közgyűlés elé került a négyes metró, akkor még Dél-Buda-Rákospalota metróvonal néven, a róla szóló határozatba belekerült egy kapcsolódó feladat a főpolgármesternek – vagyis a Főpolgármesteri Hivatalnak. Készíttessen el egy felszíni tömegközlekedési koncepciót Dél-Budára. Sose készült el, egyes hivatalnokok sikeresen szabotálták, aztán a következő választások után egy közgyűlésre beterjesztették a feladat visszavonását.

Mindez arról a levélről jutott eszembe, amit nemrég kapott a Levegő Munkacsoport a budapesti főjegyzőtől. Idézem:

A vonatkozó határozatot 2011-ben, a megszüntetést négy évvel megelőzően hozta a közgyűlés. Így szólt: „[A közgyűlés] Felkéri a főpolgármestert, vizsgáltassa meg, hogy a Nyugat-Európa több nagyvárosában sikeresnek bizonyult környezetvédelmi zónarendszer meghonosításának milyen feltételei vannak, egyúttal kéri, hogy a bevezetésre vonatkozó javaslatokat terjessze a Fővárosi Közgyűlés elé.”

Olyan övezetek kialakításáról van szó, amelyekbe csak olyan gépkocsival szabad behajtani, aminek a káros kibocsátása – a levegőszennyezése – egy adott korlát alatt van. Európa nagyvárosai tele vannak ilyen zónákkal, az Egyesült Királyságban Low Emission Zone-okkal, Németországban Umweltzonékkal, Franciaországban Zone à faible émissionokkal. Ilyen övezetek kialakítását évek óta szorgalmazza településeinken a környezetvédelemért felelős minisztérium, segédanyag is készült hozzá.

A Levegő Munkacsoport azért szorgalmazza ilyen alacsony kibocsátású zónák bevezetését, mert le lehetne velük beszélni az embereket arról, hogy nyolc-tíz éves vagy még öregebb olcsó import autót vegyenek, s így meg lehetne állítani a személygépkocsi-állomány öregedését. Miáltal egy idő után elkezdhetne csökkenni az autók okozta levegőszennyezés Budapesten. Kevesebben is halnának bele a koszos levegőtől kapott betegségbe, és talán még azt is megérnénk, hogy Budapest teljesíti a levegőtisztasági előírásokat.

Valamiért azonban a Főpolgármesteri Hivatal illetékes tisztviselőinek oly sok másik, idővel hatályon kívül helyezett határozattal egyetemben ez sem volt eléggé fontos ahhoz, hogy teljesítsék. Pihentették, aztán mikor már senkinek fogalma sem volt róla, miről is van benne szó, egy új összetételű közgyűléssel simán megszavaztatták a hatályon kívül helyezését. (Érdekes olvasmány lenne a határozatot hatályon kívül helyező határozatok gyűjteménye.) A választott képviselők pedig abban a hitben, hogy a tisztviselői kar végzi a dolgát, akárcsak az angol filmben, Budapesten is hagyták, hagyják magukat az orruknál fogva vezetni.

Vargha Márton
fővárosi képviselő 1990-1994

Az ábrát a KRESZ-ből vettük át: 14. § (1) z/3. „Környezetvédelmi övezet (zóna)”