Fennállása óta szorgalmazza a Levegő Munkacsoport a tehergépkocsik útdíját, nem mint feneketlen pénzeszsákét, hanem mint forgalomszabályozó eszközét. Azt mondjuk, hogy legyen az útdíj a megtett kilométerrel és a levegőszennyezéssel arányos. A díjszabás pedig olyan, hogy a teherautósnak az autópályán haladás érje meg legjobban, így legalább nem teszi tönkre a házakat a rezgés, és nem ömlik az emberek arcába a korom, a nitrogéndioxid és a kipufogógáz többi mérgező anyaga. 2013-ban, négy éve nem ilyen útdíjat vezettek be. A döntéshozók tartották magukat ahhoz, hogy az útdíjnak a pénzforrás-teremtő ereje legyen a legnagyobb, az emberi egészség, az épített környezet megóvása nem érdekelte őket. Hiába hívtuk fel a figyelmet az ingyenes alsóbbrendű utak fokozódó igénybevételére, vagy arra, hogy ha olcsóbb lesz a párhuzamos főút, mint az autópálya, akkor arra mennek majd a tehergépkocsik. A válasz az volt, hogy majd táblákkal kitiltják őket az ingyenes elkerülőutakról. Arról már nem esett szó, hogy a táblás tiltás magától nem hatályosul, azt ki kell kényszeríteni. Akár minden tábla mellé állíthatnának egy rendőrt, akkor is lennének, akik a nem fizetős utakra tévednek.

Most mintha fény gyulladt volna a döntéshozók fejében: rájöttek, hogy nem jó az, ha a kamionok – a 20 tonnánál nagyobb össztömegű tehergépkocsik – a településeken száguldanak keresztül ott is, ahol választhatnák az autópályát. Legalábbis a Magyar Közút január ötödiki közleménye szerint meghallották a „különböző szintű (lakossági, országgyűlési képviselői, ombudsmani)” panaszokat „az új útdíj rendszer bevezetése óta a főúti szakaszokon tapasztalható teherforgalom-növekedésre és az ebből származó környezetterhelésre”. Vizsgálatot indítottak, és kiderült, hogy „a teherforgalomnak a főutakról a gyorsforgalmi hálózatra történő leghatásosabb átterelése az egyes főúti szakaszok forgalomkorlátozásával érhető el”.

A vizsgálat nem lehetett valami nagyon alapos, mert egy tokaji lakos nemrég pert nyert a Magyar Közút ellen egy hasonlóan táblásított útszakasz védetlensége, az ott száguldozó kamionok miatt. A közleményben is benne van, hogy „Az érintett településeken működő vállalkozások számára a tilalom hatálya alá eső, a tiltott szakaszokat nem áruszállítás céljából igénybevevő teherjárművek közlekedéséhez a Magyar Közút Nonprofit Zrt. megyei igazgatóságai éves behajtási engedélyt fognak kiadni.” Nos, birtokomban van a lista, miszerint 2015-ben ezernél is több kamion bármikor végigdöngethetett ilyen engedéllyel Tokajban a 38-as út táblával védett szakaszán…

Az engedékeny engedélykiadási politika ismeretében különösen nehezen hihető, hogy a döntéshozók még ma is, 26 évvel a rendszerváltás után jobban bíznának a tiltó táblában, mint a piaci megoldásban, vagyis egy olyan útdíjrendszerben, amitől a teherautók tódulnak a minél magasabb rendű utakra. Valószínűleg nem is a lakosság megvédése lebegett azok szeme előtt, akik ezeket az új táblákat kihelyeztetik, hanem a bevételnövelés!

Ugyanis az is jelentős bevételtöbblettel jár majd az útdíjszedőnél, ha csak az útdíjbevétel jelentős részét befizető külföldi kamionokat sikerül átszoktatni a drágább autópályára a párhuzamos főutakról (az arra járó magyarok ugye engedélyt kapnak a tábla figyelmen kívül hagyására). Igaz, ezzel az érintett főúti szakaszok terhelése valamelyest csökken, csakhogy a 20 tonnánál kisebb tömegű tehergépkocsik mind ott maradnak. Márpedig azok kipufogójából jóval több méreg kerül a levegőbe, mint a nemzetközi forgalomban járó korszerű kamionokéból.

Akkor talán hinni lehetne abban, hogy a döntéshozókat érdekli az emberek vagyonának, egészségének a védelme, ha a teherautók útdíjának a környezetterhelési összetevője nem NULLA forint lenne, hanem annak a kárnak az értéke, amit okoznak a házakban a rezgéssel és az emberek egészségében a sok méreggel, ami kipufog belőlük. Na de így?

vamá

Fotó: http://www.tokaj.hu/hirek/zonasitottak-tokajt/