A keretek nyomában

Politikai szempontból mi a jelentősége annak, hogy milyen „keretek” (frame-ek) szerint értelmezzük a híreket? Hogy jobban értsük ezt a folyamatot, a Talk Decoded blog alkotóival beszélgettünk: Szilágyi Anna politikai- és kommunikációs szakértővel valamint Joy Lau képregényrajzolóval, akik munkáikban a szavaknak a politikában játszott tevőleges szerepére hívják fel a figyelmet.

Egyik cikkükben („Hungary’s Great Anti-Migrant Campaign”) éppen azt elemezték, milyen kereteket hívhatott elő a magyar kormány az emberek fejében az olyan kifejezésekkel, mint a „brüsszeli bürokraták” vagy az „illegális bevándorlók” a menekültkvóták elleni 2016-os népszavazási kampányában. A keretezés jelentőségéről és nehezen kivédhető hatásairól ennek az esetnek az apropóján beszélgettünk a szerzőkkel.

GV: Hogyan határozható meg a „keret” vagy a „keretezés” fogalma?

Anna: Írásaimban azt mutatom be, milyen hatalmas ereje van a szavaknak a politikában. A keretezésnek (framing) a kognitív nyelvészetben kialakult elméletére támaszkodom, amely George Lakoff nevéhez fűződik. Ő a kereteket olyan mentális struktúráknak tekinti, amelyeket szavak hívhatnak elő. Ha hallunk egy szót, akkor ezek a már rögzült fogalmi keretek fognak aktiválódni a fejünkben. Mivel ez alapvetően automatikusan zajlik, a politikusok és a tömegmédiumok hatékonyan befolyásolhatnak bennünket a kereteken keresztül, anélkül, hogy mi magunk ennek tudatában lennénk.

GV: Tudnád ezt esetleg példával is szemléltetni?

Anna: Hogyne. 2015 óta, válaszul a globális menekültválság európai kihatásaira, különösen pedig a menedékkérelmek elbírálásának tagállamok közötti megos ztását szorgalmazó EU-s tervezetekre, hazám, Magyarország jobboldali populista kormánya nagyszabású kampányt folytat, különböző egyéneket és csoportokat állítva célkeresztbe.

A magyar kormányzat mindenekelőtt a menekültek ellen igyekszik hangolni a lakosságot. Ennek érdekében számos kommunikációs fogást bevetnek. Retorikájukban a keretezés is fontos szerepet játszik. A magyar propaganda olyan szókészlettel operál („veszély”,„a terrorizmus veszélye”,„no-go zónák”,„nemi erőszak”,„járványok”), amely kontextusukból kiragadott tényeket vegyít hazugságokkal és elmossa a határt „migránsok” és „terroristák” között.

A népszavazási kampányban az előbbi szavak a „szükségállapot” keretét aktiválhatták az emberek fejében, azt a hamis benyomást keltve, hogy a menekültválság az intézményes rend totális felbomlását, teljes szétesést, sőt, egyenesen törvényen kívüli állapotokat hozott Európa számára.

Ezzel egyidőben, azoknak a kifejezéseknek amelyek a „humanitárius” keretet hívhatták volna elő az emberek fejében („menedék”,„élelem”,„védelem”,„családegyesítés”,„gyerekek”) nyomát sem lehetett találni a magyar propaganda nyelvhasználatában. A humanitárius keretet aktiváló szókészlet hiánya szintén a kormányzati nézőpont térnyerését segítette.   

Joy: A Talk Decoded első cikkében a magyar kormány 2016-os népszavazási kampányával foglalkoztunk. Elsősorban egy proganda-pamflet tartalmát elemeztük. Anna fordításainak és magyarázatainak köszönhetően megismerkedhettem rengeteg olyan módszerrel, amelyet a kampányban arra használtak, hogy a szavakon keresztül előítéleteket tápláljanak a társadalomban a menekültekkel szemben.

Hangsúlyozni akartam, hogy hús-vér emberek gondolkodását igyekeztek befolyásolni, ezért a cikkhez készített illusztrációimban a figurák testét „életszerűen” ábrázoltam, a fejükből azonban „buborékfejet” csináltam, amelyben a propaganda szókészletére adott képzeletbeli válaszuk jelenik meg. 

Az egyik képen az látható, hogyan kapcsolt össze a magyar kormányzat a menekültválság tálalásakor két kifejezést: a „migránsokat” és a „nemi erőszakot”. Első lépésben minden menekülőre „migránsként” kezdtek el hivatkozni, ami megbélyegzésül szolgált, hiszen ez a szó a gyökértelenség és a társadalomtól való elidegenedettség negatív képzeteit hívhatja elő. Ezt követően a „migránsok” számának növekedését a megerőszakolások számának növekedésével hozták összefüggésbe, azt üzenve, hogy a „migránsok” nemi erőszakelkövetők. A keretezéssel, ebben az esetben, a menekültektől való félelmet ültették el a társadalomban.

GV: A munkáitok alapján feltételezzük, fontosnak gondoljátok, hogy az emberek felismerjék a keretezés jelentőségét. De miért is fontos ez, és/vagy milyen kihívásokkal kell ennek kapcsán szembenéznünk napjainkban?

Anna: Mivel a keretek képesek észrevétlenül befolyásolni a gondolkodást, fennáll a veszélye, hogy megtévesztik az embereket, félelmet és agressziót gerjesztenek bennük, ami elejét veszi a problémák tárgyalásos megoldásának, viszont fokozza az erőszakos fellépésre való hajlandóságot. Ezen csak a keretek felismerése segít, amit annyira fontosnak gondolok, hogy már az általános iskolában elkezdeném a tanítását. Nemcsak a hatalom használ a manipuláció feltett szándékával kereteket, hanem mindenki, aki beszél, jóllehet vajmi kevés fogalma van arról, mit is csinál ilyenkor, pontosan hogyan működik egy keret. Ez alól, gyakran a független újságírók sem jelentenek kivételt.

Ezt – a szükséges ismeretek hiányát –, tartom a legnagyobb gondnak. A keretezés nem újdonság, csakhogy ma egy olyan világban élünk, ahol gyakorlatilag megállás nélkül bombáznak bennünket különféle keretekkel a hagyományos és a közösségi médián keresztül. Az ismeretek hiánya pedig rettenetesen védtelenné tesz bennünket a manipulációval szemben.

GV: Mit tehet egy általágos hírfogyasztó vagy szerző, ha keretezésről van szó?

Anna: Szerintem először is az kérdés, hogy akik – elemző munkájuknak köszönhetően – tisztában vannak a keretezés jelentőségével, hogyan tudják megosztani ezt a tudásukat a nyilvánossággal. A Global Voices NewsFrames projektje például egy értékes kezdeményezés, amely a keretek működéséről tájékoztatja a nyilvánosságot. A Words Break Bones (lásd alább) részeként mi is tanítjuk, átlagembereknek és szakértőknek, újságíróknak egyaránt, hogy hogyan ismerhetőek fel a keretek.  

Ha átlátod a keretezés lényegét, végiggondolhatod, hogy akár  te  magad, akár mások a környezetedben milyen kereteket használnak. Érdemes megállni egy pillanatra és feltenni magunknak pár kérdést. Milyen gondolatokat fog mások fejében ez vagy az a kifejezés előhívni? Vajon ez és ez a szó megfelelő-e arra, hogy komplex realitásokat ragadjunk meg? Ha ezt és ezt a kifejezést használja valaki, vajon több vagy kevesebb tudás és ismeret fog-e keletkezni? 

GV: Mondanátok magatokról pár szót?

Anna: Valaha újságíró voltam, ma kutatóként dolgozom. Azt tanulmányozom, hogy a média és a politikusok hogyan manipulálják az emberek gondolatait és viselkedését a nyelven keresztül különböző országokban. Az oktatási programom, a Words Break Bones [„A Szavak Csontokat Törnek”] gyerekeknek, tinédzsereknek, és felnőtteknek tanít olyan nyelvi készségeket, amelyek segítségével felismerhetik és elkerülhetik a bántalmazó, kirekesztő, és megtévesztő beszédmódokat a privát és a nyilvános élet színterein. A Savannah College of Art and Design hongkongi egyetemén is tanítok. Öröm, hogy számos projektemben olyan remek alkotóval dolgozhatok együtt, mint Joy Lau. 

Joy: Joy Launak hívnak, képregényrajzoló vagyok, korábban építészként dolgoztam. A Talk Decoded számára készített illusztrációim minden egyes cikkben vizuális összefoglalását nyújtják a feltárt komplex témáknak. Korábban is tisztában voltam azzal, milyen hatalmas erő rejlik a nyelvben, de Annával való közös munkánk során pontos képet alkothattam arról, hogy milyen módszerekkel befolyásolhatóak az emberek a nyelven keresztül. Szerte a világon számtalan példát látunk arra, hogy élnek vissza ezekkel a módszerekkel a hatalom birtokosai.    

Egy másik fontos munkám, a Lonesome Cowgirl Comics online képregénysorozat, ahol különféle témákat dolgozok fel. Képregényeimben egybek mellett volt már szó a generációk közötti feszültségekről a mexikói-amerikai családokban Amerika déli határánál és az elidegenedettség érzéséről egy olyan nagyvárosban, mint Hongkong. Ezen kívül olyan hangszereken játszom, mint a harmonika, a csúszka síp, és a zenedoboz, legújabb halhatatlan kedvencem pedig a vonatsíp.

Global Voices: Végül hadd kérdezzük meg: hol éltek és milyen nyelveken beszéltek? Nemzetközi közösségként mindig kíváncsiak vagyunk az interjúalanyaink hátterére.

Anna: Két, általam szeretett és csodált város — Budapest és Hongkong — között ingázom. Ami a nyelveket illeti, magyar-orosz kétnyelvű családban nőttem fel, ezen kívül beszélek angolul, és egy kicsit németül és mandarinul is.

Joy: New Yorkban élek. A legfolyékonyabban az angolt és a kantonit beszélem.

 

---

A bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. A fordítást a Get The Trolls Out oldal készítette. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.