Az alábbi történet a családról, a barátságról, a szabadságról és az igazságosságról szól. A történet során hat ábrát és néhány számítást mutatunk be, és a történet végén, ahogy illik, a tanulságokról is szó lesz.

Az EU bizottság vezető közgazdászainak becslése szerint a magyar állam 2012-ben a GDP közel 15%-ának megfelelő összeget költött el közbeszerzéseken keresztül el. A CRCB számításai szerint a közbeszerzési törvények által meghatározott értékhatárok felett, 2009 és 2016 között a keretszerződésektől eltekintve 151.471 termék vásárlására került sor. Ez a szám természetesen több mint a közbeszerzési eljárások száma, mivel egy közbeszerzési eljárás során több termék megvásárlására (és ehhez kapcsolódóan több szerződés megkötésére) is sor kerülhetett. A 2009-16 között lefolytatott és eredményes közbeszerzési eljárások során (a keretszerződéseken keresztül elköltött pénzeket most figyelmen kívül hagyva) a magyar állam mintegy 14.000 milliárd forintot költött el (lásd az 1. ábrát), ami évente 680 milliárd és 2.500 milliárd forint közötti összegre rúgott.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

1. ábra: A közbeszerzések szerződéses értéke évente, Mrd Ft, N = 138.75

Forrás: saját számítás a CRCB által létrehozott adatbázis (MaKAB) alapján. Az adatbázis a Közbeszerzési Értesítő on-line változatán elérhető, onnan letöltött információkat tartalmazza, a CRCB által javított, tisztított és rendezett formában. A CRCB a magyar és az európai állampolgárok tájékoztatása érdekében 2017. május 10-én közzétette itt az adatbázis azon részét, amely a 2009-16 közötti, magas korrupciós kockázatú közbeszerzések adatait tartalmazza termék beszerzésenként.

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

A magyar állam hatékonysága szempontjából nem mindegy, hogy ennek a mintegy 14.000 milliárd forintnak az elköltésére milyen korrupciós kockázatok mellett került sor, és hogyan változott a versenyerősség a közbeszerzések során. Az sem utolsó szempont, hogy mennyire érvényesült a piaci verseny. Mennyire volt igaz, hogy a magyar állam tisztán a piaci szempontokat figyelembe véve döntött a közbeszerzések sorsáról, azaz mennyire érvényesült az, hogy a vállalkozók előre tudhattak a közbeszerzésekről, tehát eldönthették, hogy érdemes-e indulniuk, vagy sem; és mennyire érvényesült az, hogy a versenyző cégek közül a legjobb piaci ajánlatot adót választotta ki a magyar állam, ezzel is szolgálva a magyar adófizetők jólétét. Ezzel szemben áll, ha a közbeszerzési eljárásokat nem piaci szempontok döntötték el: megvesztegetés, barátság, politikai kapcsolatok, a miniszterelnök rokonsága, baráti köre stb.

A CRCB régóta foglalkozik a közbeszerzési adatok statisztikai elemzésével és ezen belül a korrupciós kockázatok szerepével.

Ebben a rövid történetben hat ábrát és egy számítást fogunk ismertetni, amelyek a politikai favoritizmus egy kis szeletére világítanak rá: mennyi pénzt és milyen körülmények között nyert a közbeszerzéseken keresztül a miniszterelnök baráti köre és rokonsága (1) az elmúlt hét évben. Hogyan alakult ennek az összegnek az aránya a közbeszerzésekben belül, és milyen versenyerősség mellett került sor e közbeszerzésekre?

Az elemzés során öt magyar állampolgár által tulajdonolt (vagy résztulajdonában lévő) cégek közbeszerzési részesedését vettük figyelembe, névszerint: Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István, Simicska Lajos és Habony Árpád. Az ő cégeik által nyert közbeszerzéseket vezetékneveik kezdőbetűi után MGTSH közbeszerzéseknek hívjuk. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy az MGTSH cégek gyakran konzorciumok tagjaként nyertek közbeszerzést: ekkor több cég együttműködve, együttesen adott be közös ajánlatot, és az együttműködő cégek egyike volt csak MGTSH cég. Az egyszerűség kedvéért ezeket az eseteket is MGTSH közbeszerzésnek hívjuk a továbbiakban.

2009 és 2016 között az MGTSH cégekkel összesen 646 szerződés megkötésére került sor, amelyen belül 99 volt keretszerződés és 547 egyszerű termék vagy szolgáltatásvásárlási szerződés. A továbbiakban most csak az utóbbiakra összpontosítunk és eltekintünk a keretszerződésektől. Az MGTSH által megnyert 547 szerződés összege 628,1 milliárd forintra rúgott 2009. január 1. és 2016. december 31. között lebonyolított közbeszerzések során, ami a teljes közbeszerzési érték 4,5%-át tette ki. Ez az arány nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy itt csak öt magyar állampolgár cégei által nyert közbeszerzésekről van szó, akkor már más a helyzet.

De nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy hogyan alakult ez az arány az évek során? Továbbá: milyen versenyerősség mellett nyert a miniszterelnök baráti köre és családja közbeszerzéseket? Az évenkénti tendenciára vonatkozó kérdésen belül érdekes lehet még, hogy Simicska Lajos nyerési esélyeit hogyan befolyásolta a volt egyetemi szobatársával való szakítás? Feltételezhető ugyanis, hogy Simicska Lajos által tulajdonolt, tisztán piaci szempontok miatt nyertes cégek nyerési esélyeit semmiben sem változtatta ez: ezeknek a G nap előtt ugyanolyan arányban kellett nyerniük közbeszerzéseket, mint utána. A Közgép és a többi társaság piaci hatékonyságát, piaci rugalmasságát, modern szervezeti kultúráját – amely tényezők kétségtelenül lehetővé tették, hogy a magyar állam által biztosított szabad és tisztán piaci verseny mellett jól teljesítsenek a közbeszerzési piacon is — ugyanis semmiben sem változtatta meg az, hogy a cégek tulajdonosa kinek a barátja, vagy kinek az ellensége.

Érdekes lehet még, hogy a többi barát és családtag nyerési arányai hogyan alakultak az évek során: mivel mindannyian, mint egy szabad ország piacgazdaságának szereplői, az általuk tulajdonolt vállalkozások működtetői, ezért náluk is jó mércéje a piaci hatékonyságnak, a cégek modern szervezeti kultúrájának, egyszóval a tulajdonos-vállalkozó kreativitásának az, hogy cégeik mennyire sikeresen tudtak 2009-2016 között részt venni a közbeszerzési versenyben.

A harmadik kérdés pedig a versenyerősségre vonatkozik. Természetesen azt feltételezzük, hogy barátság ide vagy oda, az MGTSH cégek ugyanolyan erősségű versenyben nyertek közbeszerzést, mint a többi magyar állampolgár által tulajdonolt cég. Egy szabad és igazságos piacgazdaságban e téren semmilyen statisztikailag számottevő különbség nem lehetséges a cégek között.

Nézzük hát az adatokat!

A második ábrán láthatjuk az MGTSH cégek által nyert közbeszerzési összegek arányának alakulását az összes közbeszerzési értéken belül.

2. Ábra: Az MGTSH cégek részesedése az összes közbeszerzés során kifizetett összegből 2009-2016, %, N= 138.757

Forrás: CRCB saját számítás

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

A harmadik ábrán mutatjuk be Simicska Lajos cégei által nyert közbeszerzési összegek arányának alakulását az évente elköltött összes közbeszerzési érték százalékában.

3. Ábra: Simicska Lajos cégeinek részesedése az összes közbeszerzés során kifizetett összegből, 2009-2016, %, N= 138.757

Forrás: CRCB saját számítás

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

A negyedik ábrán Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István és Habony Árpád cégei (MGTH cégek) által nyert közbeszerzési összegek arányának alakulását láthatjuk az évente kifizetett összes közbeszerzési összeg százalékában. Az ötödiken ismét Simicska Lajos cégei és az MGTH cégek által nyert közbeszerzések arányait – de immár egy ábrán mutatva a két cégcsoport részesedésének alakulását.

4. Ábra: Az MGTH cégek részesedése az összes közbeszerzés során kifizetett összegből, 2009-2016, %, N= 138.757

Forrás: CRCB saját számítás

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

5. Ábra: Az MGTH és Simicska cégek részesedése az összes közbeszerzés során kifizetett összegből, 2009-2016, %, N= 138.757

Ezekhez az ábrákhoz mindössze annyi megjegyzést fűzünk, hogy a 3. ábrán Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó cégek által nyert közbeszerzési érték aránya már 2014-ben jelentősen csökkent a 2013-as csúcshoz képest. Vajon ez utalhat arra, hogy ha volt valami konfliktus a két barát között, akkor ennek hatása már 2014-ben megmutatkozott a nyerési esélyekben és a nyert összegekben, már a G napot megelőző évben? Másrészt érdekes, hogy a G napot követően Simicska Lajos cégei által nyert összegek (keretszerződések nélkül 2015-ben 2,7 milliárd forint, 2016-ban 2,2 milliárd forint) messze alatta maradnak a szocialista-szabaddemokrata kormány ideje alatti, azaz 2009-ben nyert összegnek (34,4 milliárd forint). Simicska Lajos cégei számára tehát a szocialista-szabaddemokrata kormány időszaka is kedvezőbb volt, mint a G nap utáni két év.

Érdekes megfigyelni még, hogy miközben Simicska cégek nyerési arányai összeomlottak 2013 után, kezdtek egyre sikeresebbek lenni az MGTH cégek: egyre nagyobb arányban nyerték a közbeszerzéseket 2014-2015-ben. Mintha a két cégcsoport váltotta volna egymást a közbeszerzési piacon – furcsa egybeesése ez a vállalkozások versenyképességében lezajlott változásoknak.

Kiinduló feltételezésünkhöz híven a Simicska cégek esetében a nyerési esélyek és a nyert összegek ilyen mértékű visszaesését vagy úgy kell értelmeznünk, hogy e cégek 2013-at követőn egyre kevésbé jelentek meg a közbeszerzési piacon, és mivel kevesebb közbeszerzésen indultak ezért kevesebben is nyertek (a). Vagy valamilyen oknál fogva e cégek piaci versenyképessége, hatékonysága sajnálatos módon jelentősen romlott a 2013-at követő években (drágák voltak vagy rossz minőségű ajánlatokat adtak) és ezért nem tudtak annyi közbeszerzést nyerni, mint korábban (b). A harmadik lehetőség az, hogy el kell vetnünk a szabad piaci versenyre vonatkozó kiinduló hipotézist (c). E feltételezések vizsgálata egy másik elemzés témája lehet – itt ezzel tovább nem foglalkozunk.

Az utolsó észrevétel az MGTH cégek részesedésének 2016-os visszaeséséhez kapcsolódik. Lehet, hogy 2016-ban sokkal kevésbé indultak mint korábban közbeszerzéseken, és ezért sokkal kevésbé nyertek (a), vagy valami oknál fogva, 2016-ban sokkal rosszabb, kevésbé versenyképes pályázatokat adtak be, mint korábban (b). Az első eshetőség azt is jelentheti, hogy e cégek 2016-ra elfordultak az állami megrendelésekért vívott versenytől és a versenyszektor felé fordultak, netán javuló versenyképességük a megnövekedett export árbevételükben öltött testet (a1). Más lehetőség, ha csak arról lenne szó, hogy 2015 után már közvetlenül nem vesznek részt közbeszerzésekben, de továbbra is fontos beszállítói maradtak az egyébként közbeszerzéseken induló és ott nyerő cégeknek (a2) (2). Ekkor ugyanis nem történt más, mint egyszerűen kikerültek az eddigi megfigyelés homlokteréből. Ezekkel a feltételezésekkel sem foglalkozunk a továbbiakban.

A következő kérdés az, hogy azokon a közbeszerzéseken, ahol az MGTSH cégek nyertek, mekkora volt a versenyerősség, és mekkora volt azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeknek nyertesei nem a miniszterelnök barátai és családtagjai által tulajdonolt cégek voltak. A versenyerősség mérésére olyan mutatót használunk (ICI), amelyet a versenyzők számából képeztünk az alábbiak szerint:

ICI = lg(versenyező száma) / lg10, ha a versenyzők száma 2 és 10 közé esett és

ICI = 1, ha a versenyzők száma nagyobb volt 10-nél.

Ha a közbeszerzésre csak egy ajánlat érkezett, akkor ezt nem vettük figyelembe itt az elemzés során, mivel egy ajánlat esetében nincs értelme versenyről beszélni.

A fentieknek megfelelően az ICI 0,301 és 1 között vehet fel értékeket. Az ICI = 0,301 minimális versenyerősséget jelent, amikor csak két ajánlat versenyez egymással, és az ICI=1 azt, ha legalább 10 ajánlat versenyzett a közbeszerzés során. Az ICI fenti meghatározásával minél nagyobb a versenyzők száma, annál nagyobb lesz a versenyerősség, de úgy, hogy két ajánlat és három ajánlat között nagyobb versenyerősség javulást feltételezünk, mint amikor hét ajánlat helyett nyolc ajánlat versenyez egymással; és 10, vagy annál több versenyző esetén már nincs ebben változás: a versenyerősség maximális szintű.

A 6.1.-6.2. ábrákon az versenyerősség évente számított átlagait ábrázoljuk a Fidesz kormányra kerülésének első évétől, 2010-től. A 6.1. ábrán jól látszik, hogy a közbeszerzések döntő részét adó pályázatokon a versenyerősség először csökkent 2010-2014 között, majd 2015-ben kismértékben, majd 2016-ban már erőteljesen növekedett. Az is látszódik az ábrán, hogy az egész időszak alatt a miniszterelnök barátai és családtagjai inkább gyengébb verseny mellett nyertek közbeszerzéseken, mint azok az egyszerű magyar cégek, amelyeknek tulajdonosai nem tartoztak a miniszterelnök baráti köréhez, illetve nem álltak rokoni kapcsolatban vele. A 6.2. ábráról a is látszik, hogy 2010-11-ben az MGTH cégek által nyert közbeszerzéseknél az átlagos versenyerősség még magasabb volt az egyszerű magyar vállalkozók által nyert közbeszerzések versenyerősségénél. 2012-ben és 2013-ban pedig alig maradt el az utóbbiakétól, de 2014-2015-ben jókora mértékben csökkent és gyengébb volt, mint az egyszerű cégeké, sőt 2016-ban a két vállalatcsoport (a baráti és az egyszerű cégeké) közötti olló tovább nőtt. Érdekes még, hogy a G nap nemcsak Simicska Lajos érdekeltségében lévő cégek nyerési esélyeit csökkentette (mint azt láttuk a 3. ábrán), hanem olyan módon is kedvezőtlenül hatott Simicska cégeire, hogy a G napot követően már jóval erősebb versennyel kellett szembenézniük a közbeszerzési piacon, mint előtte. Simicska cégei 2015-ben öt, 2016-ban pedig mindössze egy közbeszerzést nyertek az egyszerű magyar vállalkozók cégei által nyert közbeszerzésekre jellemző versenyerősségnél jóval erősebb verseny mellett.

6.1. Ábra: Versenyerősség éves átlagainak alakulása az MGTSH és az „egyszerű magyar cégek” által nyert közbeszerzéseknél, 2010-2016, %, N = 101.130

Forrás: CRCB saját számítás

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

6.2. Ábra: Versenyerősség éves átlagainak alakulása a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó és az MGTH cégek, valamint az „egyszerű magyar cégek” által nyert közbeszerzéseknél, 2010-2016, %, N = 101.130

Forrás: CRCB saját számítás

Megjegyzés: keretszerződések nélkül

Érdemes megnézni ezek után, hogy a megfigyelt versenyerősség különbségeket nem magyarázza-e valamilyen, a vásárolt termék / szolgáltatás típusával, vagy a közbeszerzési érték nagyságával összefüggő hatás. Szóval, elképzelhető, hogy amit látunk a 6.1.-6.2. ábrákon, annak semmi köze ahhoz, hogy egy cég tulajdonosa a miniszterelnök baráti köréhez családjához tartozik-e, vagy sem. Ekkor az igazi magyarázat az, hogy az MGTSH cégek olyan termékpiacokon nyertek közbeszerzést, amelyeken valamilyen piaci hatás folytán eleve gyengébb verseny a jellemző. Másrészt az is lehet, hogy az MGTSH és az egyszerű magyar cégek közötti versenyerősség különbség a közbeszerzés értékével áll kapcsolatban. Ha például a kisebb értékű közbeszerzésekre általában is magasabb, a nagyobb értékűekre pedig alacsonyabb versenyerősség jellemző, és az MGTSH cégek inkább nagyobb értékű közbeszerzéseket nyernek, akkor az eltérő közbeszerzési értékek hatását látjuk megjelenni az 6.1.-6.2. ábrán, és ekkor hamisan következtetünk arra, hogy itt az MGTSH és az egyszerű magyar cégek által nyert közbeszerzések versenyerősség különbségeit értük tetten.

Ugyancsak érdemes figyelembe venni, hogy a közbeszerzés EU forrásból valósult-e meg, vagy sem. Azt ugyanis a CRCB korábbi elemzéseiből (itt és itt) lehet tudni, hogy a magyar állam az EU forrásokat alacsonyabb versenyerősség mellett költi el, mint a magyar adófizetői pénzből megvalósulókat. Végül kézenfekvő feltételezésnek tűnik, hogy az olyan közbeszerzéseknél, amelyek ajánlati felhívás közzétételével indulnak (nyílt közbeszerzések) sokkal nagyobb versenyerősség lehet, mint azoknál, amelyeknél nincs ajánlati felhívás. Az utóbbiak például a meghívásos eljárások, amikor egy állami intézmény, csak a vállalkozások egy szűk körét értesíti a közbeszerzésről. Ennek megfelelően e hatásokat is érdemes figyelembe venni.

Ezért a miniszterelnök barátságának és családi kötelékének hatását úgy is meg kell vizsgálni, hogy a vizsgálatnál egyszerre figyelembe vesszük a termékpiacok a közbeszerzési értékek, az EU finanszírozás, és nyílt közbeszerzések lehetséges hatásait is. Ennek érdekében két becslést végeztünk: az MGTSH cégekre, és külön csak a Simicska Lajos által tulajdonolt cégek nélküli csoportra, az MGTH cégekre.

Ezek eredményeit az 1.1.-1.2 és 2.1.-2.2 táblázatokban közöljük.

1.1.-1.2. Táblázat: A versenyerősség becslése: a miniszterelnök baráti, családi kapcsolatainak hatása a versenyerősségre, N = 86.675, 2010-16

2.1.-2.2. Táblázat: A versenyerősség becslése: a miniszterelnök baráti, családi kapcsolatainak hatása a versenyerősségre – Simicska Lajos cégei által nyert közbeszerzések nélkül, N = 86.524, 2010-16

Az MGTSH és az MGTH (a miniszterelnök barátságát és családi kapcsolatait mutató változók) hatása a versenyerősségre mindkét esetben statisztikailag szignifikáns és negatív irányú. Ez azt jelenti, hogy ahol a miniszterelnök családtagjai, barátai megjelennek és nyernek, azokon a közbeszerzéseken furcsa módon mindig gyengébb a verseny, függetlenül attól, hogy (i) melyik évben írták ki a közbeszerzést, (ii) milyen termékre, vagy szolgáltatásvásárlásra irányul, (iii) mekkora értékű, (iv) EU források finanszírozzák-e vagy sem, (v) megelőzte-e ajánlati felhívás, vagy sem. Szóval Orbán Viktor barátjának, családtagjának lenni sokat ér a nyertesek számára: ez a tény statisztikailag kimutathatóan és jelentősen csökkentette 2010-16 között a verseny erősségét a baráti cégek által nyert közbeszerzéseknél azokhoz a közbeszerzésekhez képest, amelyeket az egyszerű magyar vállalkozók cégei nyertek.

Ezek szerint nem tévedünk, ha a 6.1-6.2. ábrákon látottakat úgy értelmezzük, hogy ma Magyarországon a miniszterelnökkel baráti illetve családi kapcsolatban lévő cégtulajdonosok cégeinek gyengébb versenyre kell számítaniuk a magyar állam által lebonyolított közbeszerzéseknél, mint az egyszerű magyar vállalkozók által tulajdonolt cégeknek, vagyis azoknak, amelyek tulajdonosai a magyar miniszterelnökkel nincsenek ilyen baráti vagy családi kapcsolatban. A 6.2. ábra ezen túl arról is tudósít, hogy jaj annak, aki össze talál veszni régi jó barátjával – neki a későbbiekben az átlagosnál is erősebb versennyel kell számolnia, és az átlagosnál nehezebb feltételek mellett helyt állnia a közbeszerzési piacon.

A fenti eredmények fontos következményekkel járnak Magyarország jövőjére nézve.

A magyar cégtulajdonosok kétségtelenül tudják javítani nyerési esélyeiket, el tudják érni, hogy az átlagosnál gyengébb verseny mellett nyerhessenek meg állami megrendeléseket. Ehhez csak az kell, hogy közeli barátságba vagy rokoni kapcsolatba kerüljenek a magyar miniszterelnökkel, vagy jó kapcsolatot ápoljanak a magyar miniszterelnökkel baráti vagy családi kapcsolatban lévő cégtulajdonosokkal. Az utóbbi akkor válhat gyümölcsözővé, ha az utóbbiak konzorciumi partnereket keresnek egy közbeszerzési pályázaton való induláshoz. Arra azonban minden magyar vállalkozónak vigyáznia kell, hogy a kialakított jó viszony, barátság nehogy megszakadjon, nehogy összeveszéssel érjen véget.

***

Ezzel a mai történet végére is értünk, de hamarosan jön a folytatás. Legközelebb arról fogunk szólni, hogy mennyit ér a miniszterelnök barátsága, azaz mekkorára lehet becsülni azt a járadékot, amelyhez a baráti és családi cégek jutottak 2010-2016 között a közbeszerzéseken keresztül csupán a miniszterelnökkel való személyes vagy családi kapcsolat okán. Ha ezt megtudjuk, akkor ebből egyből adódik, hogy legfeljebb mennyi pénzt érdemes áldozni egy egyszerű magyar vállalkozónak arra, hogy baráti, családi kapcsolatba kerüljön a miniszterelnökkel, ha szeretne részesülni e járadékból. Ezt követően foglalkozunk azzal is, hogy konzorciumi partnerként mely cégek részesültek még abból a jóból, aminek az MGTSH cégek is részesei voltak, aztán kitérünk arra, hogy a magyar állam intézményei között melyeknél nyertek legtöbbet és legkönnyebben az MGTSH cégek. De azt a kérdést sem hagyhatjuk ki, hogy mennyire sikerült az MGTSH illetve MGTH cégeknek kicselezniük a Benford törvényt (3) és hova is fog vezetni az, ha minden egyszerű magyar vállalkozó szeretne baráti járadékhoz jutni a közbeszerzések során. Végül a történetek alapját adó közbeszerzések listáját és több fontos adatát tesszük közzé jól áttekinthető formában.

De mára ennyi elég.

(1) E baráti és rokoni kapcsolatokkal, a kapcsolatok mintázatával, sűrűségével itt sem foglalkozunk. Nemrég csodálatos képeket készítettek erről. Lásd: http://bit.ly/2raL991

(2) Erről az eshetőségről lásd a Direkt36 cikkét: http://bit.ly/2sdNC1K.

(3) Lásd http://bit.ly/2qv5GnK, vagy http://bit.ly/1HDiBp5, illetve http://bit.ly/2n1Jpvl